Már jó néhány év eltelt azóta, hogy az első olyan kontroller feltűnt a piacon, amely bal kezünk alá simulva cseréli le a billentyűzet WASD részét. A kezdetek óta reménykedtem abban, hogy előbb-utóbb a Logitech is előáll a saját verziójával. Ugyanis mindegyik vezérlő jó volt a maga nemében, de mindnél voltak kisebb-nagyobb problémák, így a tökéletességet a svájci gyártótól vártam. (Ennek a kategóriának egyébként a mai napig nincs igazán rendes elnevezése, pedig azért már megérdemelné. Command Unit, Gameboard – ahány gyártó, annyi fantázianévvel találkozhatunk.) A G13-ról elég régóta lehetett már látni képeket a neten, türelmetlenül vártam, hogy mikor tehetem rá végre a kezem. A szó szoros értelmében... Figyelemmel kísértem a hazai üzletek kínálatát, de egy jó darabig nem is lehetett nálunk kapni. De végre "eljött az én időm", hossz] várakozás után megérkezett a tesztpéldány szerkesztőségünkbe.
Az eszköz már a képeken is elég érdekes formavilágúnak tűnt, de élőben szemügyre véve kifejezetten tetszetős darab. Nekem legalábbis bejön. Kicsit továbbgondolva a témát, felmerülhet bennünk a gyanú, hogy mintha inkább a sci-fi designvonalra mentek volna rá a tervezők, az ergonómia rovására: eléggé gyanús íveket, szögeket, formákat és méreteket figyelhetünk meg rajta. Esztétikailag nincs vele különösebb gond, de mivel ezeknek az eszközöknek az első és legfontosabb tulajdonságuk az ergonómia kellene, hogy legyen, nézzük meg a dolgot erről az oldaláról is!
A G13 billentyűzet része szemlátomást nagyobb a korábban tesztelt Saitek Pro Gamer Command Unittal és a Belkin n52te Speedpaddel összehasonlítva. Ez egyértelműen azt eredményezi, hogy vannak gombok, amelyeket nehézkes elérni, de ezt nem rójuk fel hibaként, mindez ugyanis azért van, mert ezen van a legtöbb gomb. Ha tehát vannak ritkábban használt funkciók, annak is találunk helyet. (Én például a bal felső sarokban lévő G1 billentyűre beraktam az Escape-et a Modern Warfare-es kiosztásomban.) A gombsorok nincsenek eltolva vízszintesen egymáshoz képest – mint egy hagyományos klaviatúrán –, ami nagyon fontos. (A Saitekkel például ez volt az egyetlen problémám.) A hüvelykujjnál lévő mindkét gomb kényelmesen használható. (A Saiteknél is kettő van, de az egyik kényelmetlen, míg a Belkinnél az az egy is használhatatlan, ami van.) A szintén a hüvelykujj hatáskörébe tartozó mini-joy körül már vannak problémák. Itt a Saiteken található kifogástalan mini-joy jutott eszembe, ami egy állítható külön panelen volt, és eleve sokkal természetesebb szögben helyezkedett el. A G13 joystickje majdnem a billentyűzet síkjában mozog, ami a hüvelykujjunk anatómiáját figyelembe véve nem kifejezetten szerencsés, és nem is tudunk állítani rajta. Nagyobb problémát azonban ez sem okoz, mindössze egy kis időbe telik, amíg megszokjuk. A G13 vetélytársai között egyértelműen a legnehezebb, emellett megfelelő méretű gumitalpakkal van ellátva, amely két tényező együtt gondoskodik arról, hogy az eszköz használat közben ne tudjon elcsúszni, elmozdulni. Bár ez teljesen természetesnek tűnhet, hogy egy ilyen eszköz nem mozog, de például a Belkin n52 eleje egyszerűen megemelkedik, ha a kéztámaszra tesszük a csuklónkat – ilyen a G13-mal semmilyen körülmények között nem fordulhat elő. A csuklótámasz gumírozott és recézett, hogy a kezünk ugyanolyan biztosan tapadjon az eszközön, ahogyan az fekszik az asztalon, tehát stabilitásban mindenképp a G13 a bajnok. A négy "fő" gomb – FPS-fan társaim biztos tudják, melyik négyről beszélek – kellemes bemélyítést kapott, hogy gyorsan és könnyen megtalálhassuk őket, anélkül, hogy oda kellene néznünk. Ha mégis vizuális úton kellene beazonosítanunk egy-egy billentyűt, abban a kitűnő háttérvilágítás van segítségünkre.
A G13 nagy újítása a billentyűs rész mögött található kijelző, amely számos funkciót elláthat. A marketingfotókon általában egy szerepjáték-karakter adatai jelennek meg rajta (ne szépítsük a dolgot, egy WoW-os karakterlap), de a mellette bal oldalt található gombbal váltogathatunk a további lehetőségek közül, úgy mint óra-dátum, CPU-RAM terhelés, RSS reader és visszaszámláló-stopper. A kijelző alatt található négy gomb az adott funkció kezelését teszi lehetővé, ha van neki. Például a stoppernél az indítás, megállítás, nullázás. A háttérvilágítás ki-be kapcsolása külön gombot kapott, ez a kijelző alatt jobbra található. Egy kiosztáson belül három külön profilt tárolhatunk, ezek külön-külön gombokat kaptak, a mellettük található negyedik gomb a gyors makró gomb, ami rendkívül hasznos, ha valamit kifelejtettünk a kiosztásból, és erre játék közben jövünk rá. Feleslegesnek tűnhet elsőre, de nekem csak a Modern Warfare 2-ben három kilépést spórolt meg.
A G13 drivere – a Logitech-re jellemzően – kellemesen designolt, mégis tökéletesen átlátható. Ha valakinek mégis problémája lenne vele, egy igényes Flash animáción keresztül tanulhatja meg a kezelését. Természetesen megtalálunk benne minden szükséges lehetőséget, amit elvárhatunk tőle. A kijelző funkcióit egyenként letilthatjuk, a profilokhoz rendelt háttérvilágítás színét tetszés szerint beállíthatjuk, a gombokhoz tetszőleges billentyűleütést illetve makrót rendelhetünk, és – ugye ez nem is kérdéses – a beállításokat a G13 belső memóriájában tárolhatjuk. Egy apró hiányosságra lettem csak figyelmes, és itt most ismét a Saiteket kell felhoznom etalonnak. Ott ugyanis a mini-joy funkcióit százalékonként beállíthattuk, a G13-nál erre nincs lehetőség. (Ez olyasmikre volt jó például, hogy ha kicsit tolom előre a joyt, akkor lassan gyalogol a karakter, hogyha pedig teljesen, akkor fut.)
A cikkben bemutatott mezőnyben – az említett apró hátrányokat figyelembe véve is – mindenképpen a G13 a favorit, és ez akkor is megállná a helyét, ha eltekintenénk a G13 információs kijelzőjétől, amelynek használatát egyébként igen könnyű megszokni, mint általában mindent, ami jó. Ha nem is tökéletességet, de nagyjából azt kaptam a G13-tól, amit elvártam tőle. Logitech minőséget... Logitech áron. Nos, igen. Az egyetlen, ami miatt nem tudom bátran ajánlani mindenkinek a G13-at, az a 30 ezer forint körüli árcédulája.
