Ha valaki azt mondja, helikopter-szimulátor, akkor a legtöbb embernek a NovaLogic Comanche sorozata jut eszébe, amely négy részt is megélt a '90-es években, vagy az akkoriban remek darabnak számító Enemy Engaged, melynek második részét nem is olyan régen, 2007-ben adták ki.
Azóta viszont a hasonló szimulátorokra vágyó játékos-társadalom nem volt elkényeztetve. Időnként jelentek meg ugyan próbálkozások, de ezek többnyire nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt. Most viszont szinte a semmiből érkezett meg a Gaijin Entertainment játéka, az Apache: Air Assault! Ahogy az a címből rögtön kiderül, ezúttal a komoly múltra visszatekintő Apache AH-64D Longbow harci helikopter és annak különböző változatai kerültek a középpontba.
A játék során három harci alakulat pilótáinak bőrébe bújhatunk, akik a világ különböző pontjain teljesítenek szolgálatot. Így csatázhatunk a Közel-Kelet hegyei közt, terroristákra vadászhatunk a dél-amerikai dzsungelek felett, de repkedhetünk Afrika partjainál is. A történet a közeljövőben játszódik, amikor egy nemzetközi terrorhálózat készül támadást indítani a nyugati hatalmak ellen. Ez így önmagában még egy B kategóriás akciófilmhez is kevés lenne, de ennyit kapunk. És ezt is olyan vérszegény formában, hogy az már majdnem sértő. Ha valaki jól megírt cselekményre, pergős átvezető animációkra, vagy csak egyáltalán egy rövidke bevezető videóra számít, az készüljön fel: ezekből semmi sincs a játékban.
Azt a kevéske kis sztorit, amit írtak a programhoz, csupán a küldetések előtti töltőképernyőről ismerhetjük meg, feltéve, hogy elég gyorsan tudunk olvasni. Így elég nehéz beleélnünk magunkat egy harci helikopter pilótájának helyzetébe, hisz velünk ellentétben ők legtöbbször tudják, hova mennek és miért.
A történet totális kudarcáért a grafika, a hangok és a játékmenet igyekszik kárpótolni bennünket. E téren jól is teljesít a játék. A látvány, ha nem is korszakalkotó, de mindenképpen szépnek nevezhető. A helikopterek a legapróbb részletekig kidolgozottak, a robbanáseffektek, a füst, az árnyékok és az időjáráseffektek mind kellően élethűre sikerültek. A terep modellezéséhez pedig valós műholdképeket használtak fel. A szárazföldi és vízi egységek kidolgozottsága már nem sikerült olyan jóra, de túl közelről nem is nagyon fogunk velük találkozni, így ez megbocsátható.
Szimulátor lévén nem maradhatott ki a játékból a belső cockpit nézet sem, amely kifejezetten jól sikerült. A műszerfal aprólékosan kidolgozott, minden kapcsoló, gomb felirata olvasható. A pilóta keze és lába animált, élethűen követik minden mozdulatunkat.
Az egyszemélyes kampány során 16 küldetésen vehetünk részt, amelyek több szakaszból épülnek fel, azonban szinte mindig ugyanazt kell csinálnunk: repülj el A pontból B-be, ott pusztítsd el az ellenséges egységeket vagy védd meg a szövetséges katonákat. Néha különböző épületeket, hidakat kell megsemmisíteni, de van küldetés, ahol egy gáton kell az ellenséget leszedni, vigyázva, nehogy a gát megsérüljön. Nem túl változatos, de ha jobban belegondolunk, a valóságban is hasonló lehet a helyzet. A legtöbb esetben szárazföldi egységek, gyalogosok, tankok és géppuskával felszerelt terepjárók ellen kell harcolnunk, de találkozni fogunk motorcsónakokkal és ellenséges helikopterekkel is.
Apache helikopterünknek van egy különleges felszerelése, az úgynevezett FLIR rendszer, amivel átláthatunk a füstön és egyéb, a szabad látásban zavaró tényezőkön. Segítségével könnyebbé válik a célzás, a hőkamerán jól láthatóvá válnak az egységek, egy küldetés során pedig a vízbe esett katonák kimentésénél vesszük hasznát.
Két nehézségi szint került a játékba, a Training és a Realistic mód. Előbbi esetén gépünk kezesbáránnyá változik, de ezáltal a manőverező képessége is sokat csökken. Az ellenfelek szinte sosem találnak el, így külső hatásra szinte biztosan nem fogunk lepottyanni az égről.
Realistic módban már egészen más a helyzet. A gép reagál minden apró rezdülésünkre, a legkisebb hibára is zokszó nélkül átesik és zuhanni kezd. Ilyenkor hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy a botkormányt kétségbeesetten rángatva próbáljuk elkerülni a földbe csapódást. Ha valahogy sikerül úrrá lennünk a helikopter felett, akkor sincs időnk a tájban gyönyörködni, hisz az ellenfelek kínos pontossággal osztják az áldást, és bevetnek mindent, ami csak a kezük ügyébe kerül. Ha egy pillanatra is lankad a figyelmünk, azonnal leradíroznak az égről. Aki igazi kihívásra vágyik, annak érdemes egyből Realistic módban nekivágni a küldetéseknek. A kampány küldetésein túl is van lehetőségünk repkedni, mégpedig a Free Flight módban. Itt beállíthatunk szinte mindent, a térképet, az ellenséges és barátságos egységek számát és típusát, az időjárást és napszakot, de itt próbálhatjuk ki a többi helikoptert is, mint a Mi-35 Hind, a MQ-8B Fire Scout és az Apache különböző típusai.
A játék rendelkezik ugyan többjátékos funkcióval, amit találóan Squad Operations névre kereszteltek, de egyelőre csak elvétve lehet találkozni játékosokkal a lobbyban. Kár érte, hiszen a küldetéseket kooperatív módban akár négyen is teljesíthetjük, feltéve, hogy találunk rá jelentkezőt.
Hangok terén felemásan teljesít a játék. A rotor zaja és a gépágyú dübörgése zene a fülnek, a rádióban szinte folyamatosan kapjuk az utasításokat. A zene az első két küldetés során még szórakoztató, jól passzol a játékmenethez, de rövid időn belül unalmassá és érdektelenné válik. Ráadásul néha minden különösebb ok nélkül eltompulnak a hangok, a rotor kalapálása halk brummogássá változik, amin csak a játék újraindítása segít.
Az Apache: Air Assault nem fogja megkapni az év játéka címet, ez bizonyos. Ugyanakkor más hasonló játék nem nagyon van a piacon, így komoly konkurencia nélkül áll a program. És bár nehézsége meg sem közelíti az igazi szimulátorokét, mint a Microsoft Flight Simulator sorozat, mégis bátran ajánlom a stílus kedvelőinek, mert kellemes szórakozást nyújt a hideg vasárnap délutánokra.