A Splash Damage munkatársai modderként kezdték pályafutásukat: a Quake III-hoz készítettek kiegészítéseket, majd a Return to Castle Wolfensteinhez tervezett multiplayer pályáikkal szereztek maguknak nagyobb elismerést. Ezt követően dolgozhattak a Wolfenstein: Enemy Territory-n, majd a DOOM 3 multi részén. 2007-ben jött tőlük az Enemy Territory: Quake Wars, és most, négy évvel később jelent meg újabb csapatjátékra kiélezett alkotásuk, cikkünk alanya, a Brink. Miután nagy kedvenceim a csapatalapú FPS-ek, mint a Counter-Strike-ok és a Team Fortress 2, igen kíváncsian vártam a Brink megjelenését, nagy reményeket fűzve hozzá.
A kerettörténet szerint a jövőben az emelkedő tengerszint miatt egy hatalmas úszó várost építenek, amely az Ark, vagyis Bárka nevet kapja. Ahogy romlik a helyzet, egyre több ember költözik oda, és ez persze komoly problémákhoz vezet, miután az Ark kapacitását már sokszorosan túllépték. A lakók szegényebb rétegeiben hamarosan elégedetlenség lesz úrrá, ami a biztonsági erőkkel való összecsapásokhoz vezet. Ennél többet nem is foglalkoznék a témával, magán a játékmeneten nem is érződik kimondottan, hogy van sztori, szerintem nem is hivatott többre, mint megmagyarázni a küldetéseket, a környezetet, meg azt a tényt, hogy nincsenek jók, és rosszak: csak biztonsági erők vannak meg felkelők.
Miután létrehoztuk és az alap felszerelésekkel személyre szabtuk első karakterünket, háromféle játékmód közül választhatunk: egyjátékos, többjátékos és Challenge. Az egyjátékos részben a fent említett sztori kapcsán lehet a két oldal történetét két-két úton végigjátszani. A küldetéseket tetszés szerinti sorrendben is játszhatjuk, tehát ha valamelyik nem sikerül, át lehet ugrani és kicsit később visszatérni rá, amikor már vagy jobb felszerelésünk van, vagy jobb képességeink, vagy csak szimplán megtaláltuk a hozzánk legjobban passzoló harcmodort. Az egyjátékos küldetések – mellesleg – ugyanazok, mint a multis játékok, csak botokkal helyettesítve a többi játékost. Sajnos a segíteni hivatott botok MI-je kifejezetten gyenge: voltak küldetések, amelyek velük tizedik nekifutásra se sikerültek, míg hús-vér játékosokkal azonnal a végére értünk. De amúgy is siralmas volt nézni, amit a botok legtöbbször műveltek. Mindezek fényében pedig azt kell, hogy mondjam, ha egyedül szeretnél játszani, a Brink nem Neked való: az egyjátékos mód maximum abban segít, hogy szerezz egy kis extra XP-t, és megismerkedj a pályákkal.
A Challenge mód a kampányhoz képest egyszerűbb és rövidebb küldetéseket tartalmaz, sőt, inkább részfeladatoknak mondanám őket. Az egyikben például a játék egyik legfőbb erényét, a parkourt gyakorolhatjuk. Némelyik challenge-be szintén bezavarnak a botok, de a nagy részét szerencsére meg lehet csinálni egyedül, és itt a tét is nagyobb. Új fegyvereket és azokhoz új szerelékeket ugyanis nem szintlépések után, hanem ezen feladatok teljesítése után kapunk, tehát egyszer mindenképpen érdemes végigjátszani ezeket.
Azonban ahogy az a Splash Damage múltja alapján várható volt, a Brink lényege a multiplayer játék. Természetesen nem maradhatott ki a karakterfejlődés, a szintlépések és az újabbnál újabb holmik megszerzése. Túlzásba nem vitték szerencsére, a legnagyobb szint is csak 20-as, és leginkább csak újabb képességeket szerezhetünk, ami a játékmenetet valamelyest befolyásolja, de nem annyira, hogy a kisebb szintűek esélytelenek legyenek a nagyobbakkal szemben. Emellett mindössze újabb ruhadarabokat, tetkókat, arcfestéseket, miegymásokat szerezhetünk.
Négy alap kaszt közül választhatunk, amelyek túlzottan nem különböznek egymástól, csak néhány képességben és felszerelési tárgyban, ellenben nagy szükség van mindegyikre minden pályán, már csak az egymásnak adható buffok miatt is. A négy kaszt a katona (soldier), a szanitéc (medic), a mérnök (engineer) és az ügynök (operative). "A katona legfőbb feladata természetesen a pusztítás. Ha valamit robbantani kell, ő tud időzített bombát lerakni, emellett a társainak lőszer-utánpótlást ad folyamatosan utántöltődő készletéből. A szanitéc alapból meg tudja növelni életerőnket, szükség esetén újraélesztő injekciót adhat a földön fetrengő sebesülteknek. A mérnök végzi az esetleges javításokat – például a sérült robotot ő tudja megjavítani a kísérgetős küldetéseknél –, aknákat telepít, és automata géppuskákat rak le. Az ügynök bármely sebesült ellenfél álcáját magára öltheti, észreveszi az aknákat és persze a hackelés is az ő dolga.
A játék egy újabb sajátossága amúgy, hogy ha az életerőnk nullára csökken, nem halunk meg rögtön, egy ideig még ott fekszünk a földön sebesülten, és várjuk az esetlegesen arra járó orvost, hogy meggyógyítson minket. Ez nekünk azért lehet jó, mert ha kapunk szurit, akkor közelebb vagyunk a célunkhoz, hiszen nem a bázison éledünk fel, az ellenségnek meg azért, mert amíg pihizünk, addig sem harcolunk. (Mondjuk más megvilágításból nézhetnénk úgy is, hogy ha valakit fejbe lőnek puskával, akár kétszer is, az ne fetrengjen a földön, hanem igenis haljon meg :-)
A fejlesztők – nagyon helyesen – több dologgal is igyekeztek csapatjátékra ösztönözni a játékosokat. Ezek egyike a fent említett kasztrendszer, egy másik meg például az, hogy ha valamelyik társunk egy egyszemélyes küldetést csinál – például megszerzett valamit, és azt igyekszik eljuttatni a rendeltetési helyére –, akkor mi megkapjuk feladatnak az ő védelmét. Az aktuális küldetéseket egyébként nem árt szemmel tartani, ha másért nem, már csak azért is, mert jóval több XP-t kapunk ezekért, mint ha csak eszetlenül szaladgálunk a pályán és lövöldözünk mindenkire, aki mozog. Ezekből van fő- és mellékküldetés is, nyilván nem árt a mellékküldetéseknek is figyelmet szentelni, azok is sokat lendíthetnek a csapat állásán.
A játék sava-borsát és eredetiségét az úgynevezett SMART rendszer adja (Smooth Movement Across Random/Rough Terrain, azaz nagyjából "folyamatos mozgás tetszőleges terepen"). Nagyjából ez úgy néz ki, hogy ha nyomjuk a SMART gombot, akkor a karakter igyekszik az útjába kerülő akadályokat különféle akrobatikus mozdulatokkal áthidalni. Ha nincs akadály, akkor sprintel, ha mondjuk egy konténer van előtte, felkapaszkodik rá, ha csak egy alacsonyabb pult, akkor átvetődik rajta és a többi. Persze ezt nem most láthatjuk először, elég, ha csak a Mirror's Edge-re gondolunk, csak itt éppen annyi van belőle, amennyit egyetlen gombbal való kezelésre be tudtak zsúfolni, és még így is van rajta gyakorolnivaló. Velem legalábbis elég gyakran előfordul, hogy túlszaladok valamin, amin amúgy nem is akartam, na meg persze az is beletelik egy kis időbe, amíg az ember "parkouros szemmel" kezdi nézni a pályákat, és felfedezi ennek lehetőségeit.
Itt említeném meg a karaktergenerálás egyik kulcsfontosságú tényezőjét: három fokozatban tudjuk állítani emberünk testalkatát. A vékonyabb karakter több akrobatikus jellegű mozdulatra képes és persze alapból is gyorsabban fut. Ennek persze ára van, mert csak a legkisebb fegyvereket viheti magával és az életereje is kevesebb. Ha nagyobb tűzerőt akarunk, akkor kicsit izmosabbra kell vennünk emberünket. A fegyverekből egyébként igen szép a választék, mindemellett elég szépen lehet őket saját ízlésünknek megfelelően személyre szabni a fent említett Challenge módban megszerezhető kiegészítőkkel.
A SMART rendszeren felül az irányítás amúgy túl sok újdonságot nem tartalmaz. Egyszerű, kézenfekvő és könnyen elsajátítható, szokványos FPS vezérlés.
A Brink grafikája külön említést érdemel – nem véletlen, hogy már az első trailerek felkeltették az érdeklődésemet. Ami először feltűnik, az a karakterek karikatúraszerű megjelenése, a kissé eltúlzott arányok és a harsány színek. Egyik sem zavaró mértékben, sőt, kifejezetten jól néz ki, és abszolút egyedi, felismerhető. Ha csak egy képet látunk a játékból, rögtön tudjuk, hogy a Brinkkel van dolgunk. Az egyedi stílus mellett a concept artistok munkája is dicséretre méltó: nagyon jól néznek ki a fegyverek, a páncélok, a különféle gépek, járművek a pályán stb. Bár valami kis probléma lehet optimalizáció terén, mert néha hajlamos beszaggatni, lelassulni, de remélem, ezt javítják hamarosan.
Hangok terén sajnos komolyabb problémák vannak. Alapesetben nagyon kellemes és hangulatos lenne a játék, de egyes pályákon észrevehetően, sőt zavaróan sok hang hiányzik. A játékostársak visszajelzése alapján pedig ezzel nem vagyok egyedül, sokan kérdezgetik, mi a gond és hogyan lehet megoldani – nagyon várjuk az ezt megoldó patch-et!
A Brink tehát – a kötelezően javítandó bugokon túl – egyjátékos módban nem kifejezetten, multiban viszont annál inkább szórakoztató. A különféle fegyverek és kasztok próbálgatása egy jó darabig garantálja a remek hangulatot. Miután leginkább csak multiban játszható, kissé túlzottnak tartom a teljes játékárat, de ettől eltekintve tudom ajánlani a műfaj kedvelőinek.
