A lágerben a német katonák a zsidókat terelik a sárban, már-már egy vágóhídi jelenet tárul a nézők szeme elé. Aztán egy fiút elválasztanak a szüleitől, aki hisztérikus sírógörcs közepette, karjait szülei után nyújtva a tábor egyik fém kapuját a távolból meggörbíti és összegyűri, mintha az csak egy darab papír volna. Majd érkezik egy puskatus a fiú arccsontjára és ő ájultan rogyik össze. Az X-Men mozikat ismerő nézők jogosan mondhatják, hogy ezekkel a képekkel nyitott a 2000-ben készült első film is. A legújabb adaptáció, az X-Men: Az elsők is ezzel az igen hatásos és érzékletes nyitójelenettel operál, majd utána az ifjú Erik Lensherr (Michael Fassbender) további megpróbáltatásainak lehetünk szemtanúi.
Későbbi jó barátja, majdan ellensége, Charles Xavier-t (James McAvoy) is láthatjuk kisgyermekként, majd utána jön egy ugrás az időben. Az 1960-as évekbe csöppenünk, ahol a mutánsokról még nincs tudomása a világnak, bár tény, hogy ők jelen vannak az élet minden színterén: tudósok, egyetemi hallgatók, rúdtáncosok, taxisofőrök. Köztünk élnek, de a képességeiket nem használják. A CIA felkeresi Xavier-t, hogy segítsen megoldani egy igen nagy problémát, ami jóllehet kirobbantaná a III. világháborút. Az ekkor még fiatal professzor nekilát összegyűjteni a mutánsokat maga köré, majd velük és barátjával, Erikkel vállvetve mennek szembe a kubai rakétaválsággal és a háttérben szervezkedő Sebastian Shaw-val. Xavier és Erik eltávolodását és majdani egymás ellen fordulását a film nagyszerűen adagolja, a drámai végkifejlet pedig szerény véleményem szerint remekbe szabott lett.
A rendező, Matthew Vaughn már korábban is összefüggésbe került az X-Men univerzum mozis változatával, ugyanis őt szerették volna látni Az ellenállás vége alcímet viselő harmadik X-film direktori székében is. Akkor a rendező nemet mondott, azonban most fejet hajtott a felkérés előtt. És milyen jól tette! Ha valamire nem lehet panasz Az elsőkkel kapcsolatban, akkor az a rendezés. Ez a pali egy zseni! Nem túlzok, ha azt mondom: olyat tett le az asztalra, hogy azt még jó ideig emlegetni fogjuk. A film nem csak látványos lett, de a cselekményes rész is működik; Vaughn mesterien balanszíroz a kettő között, egyik irányba sem lóg ki a lóláb, és még a remekül eltalált humorra és apróságokra is jut ideje odafigyelni. A film hihető és jó motivációkkal ruházza fel a karaktereket. És itt jön be a képbe az, hogy ugyan Az elsők bőven eltér a képregényes formától, azaz az originális sztoritól, de ezt szerintem meg tudjuk neki bocsátani, mivel olyan filmet kapunk cserébe, aminél ezt bőven el tudjuk felejteni a másodperc tört része alatt.
A filmben bemutatott mutánsok közül akad egy-kettő, aki könnyedén felejthető (Plazma, Angel Salvadore, Darwin vagy épp Riptide), de a főbb karakterek kellő hangsúlyt kaptak és életképesek egy esetleges folytatás esetében is. A kedvencem közülük egyértelműen Azazel (Jason Flemyng), a teleportáló mutáns volt, aki egyéb iránt Árnyék apja is. Az ő teleportjai - ellenben az X-Men kezdetek: Farkasban látható John Wraith-ével - gyönyörűen meg lettek animálva, számomra egyértelműen az X2 nyitó képsorait idézte. Kevin Bacon Sebastian Shaw-ként egy olyan "über alles" gonoszt adott a képregényfilmek világához, hogy ilyet eddig talán még nem is láttam. Az 53 éves színész brillírozott, szinte lemosta a többieket a vászonról; imádtam ebben a szerepben.
Az X-Men: Az elsők fantasztikusan idézi meg a '60-as éveket. A korhű ruhák, a díszletek és az egész atmoszféra ontja magából a rakétaválság korabeli hangulatot. Az OST kezes bárányként simul a filmhez és a két villanásnyi cameo is igen tetszetős volt. A stáblista végén ugyan most nincs rejtett jelenet, de azért igen jó érzés volt a speciális effektek egy részéért felelős Krajcsik Zsolt nevét olvasni.
Azért persze akad negatívum is, de ezek vajmi keveset vonnak le az értékéből. Az itt-ott gyengén muzsikáló CGI kissé zavaró volt az összképet tekintve, a magyar szinkron sajnos kritikán aluli és a háttérbe szoruló mutánsok sem segítettek sokat. Ezzel együtt a film nálam love at first sight, bár sajnos nem találtam meg azt a plusz töltetet benne, amiért nyugodt szívvel adtam volna meg neki a maximális pontszámot, de attól még el kell ismerni, hogy bitang jó képregénymozit kapunk a pénzünkért cserébe. Az X-Men: Az elsők sokat markolt és alig csorgott ki valamicske az ujjai között.
4/5
Gobiakos