A Sony berkein belül létezik egy mindössze maroknyi fejlesztőből gondosan összeállított elit csapat. Ez a csapat a Team Ico nevet viseli, és eleddig csupán két játékkal büszkélkedhet. Ez a két alkotás azonban mind valami újat, művészit hozott a videojátékok népes világába. Az általuk képviselt egyedi hangulat alappillére a bennük megismerhető magányos hősök heroikus küzdelme egy náluknál sokkalta hatalmasabb ellenféllel azért, hogy kedvesüket megóvják vagy feltámasszák. Mindezt egy roppant atmoszférikus, festői világban teszik, amely telis tele van várromokkal, elhagyott partszakaszokkal, erdőkkel. És vegytiszta, haraphatóan sűrű magánnyal. A szóban forgó alkotások annak idején, 2001-ben és 2005-ben komoly sikereket értek el mind a játékosok, mind pedig a szakma körében az akkori egyik vezető játékkonzolon, a PlayStation 2-esen. Ja, még nem mondtam, hogy a címük Ico és Shadow of the Colossus volt.
A Kratos egyéb viselt dolgait taglaló korong (God of War Collection Volume II) mellett a Sony klasszikusok felújított változatait felsorakoztató Classics HD széria másik legújabb darabja a fenti játékokat tartalmazó lemez. A készítők megtartották az eredeti történetvezetést és játékmenetet az újragondolt gyűjteményes kiadásban is. Ico egy fiatal fiú, illetve még gyerek, aki szerencsétlenségére elátkozott szarvakkal a fején született. Babonás falubelijei a lakosság védelmében elviszik őt a távoli várba, ahol bezárják egy amolyan szarkofágszerűségbe és sorsára hagyják. Megszökve találkozik a szintén fogoly Yordával, aki egy különös idegen nyelven beszél. A lányt sötét árnyak üldözik, akik elől csak Ico segítségével tud elmenekülni. A Shadow of the Colossus ugyanebben a világban játszódik, és az előző történet szellemi előzményének tekinthető. Főhőse Wander, a vándor, aki saját lelkét sem kímélve Mono nevű kedvesét szeretné feltámasztani tizenhat kolosszus elpusztítása által, ezért Argo nevű lovával beleveti magát a monstrumok üldözésébe, akik a világban elszórva kóborolnak.
A két, fejtörőkkel tűzdelt ügyességi-kalandjátékot tartalmazó kollekció újításai közé tartozik az 1080p felbontású grafika, illetve a PlayStation 3-nak már gondot egyáltalán nem okozó, másodpercenként 30 fps frissítésű engine. Ez utóbbi azért is üdvös, mert a PlayStation 2-es uralmának végén kiadott Shadow of the Colossus a régi masina technikai képességeit maximálisan kiaknázva bizony igen instabilan futott, ami leginkább a képfrissítés gyakori ingadozásában mutatkozott meg. A grafika immár a fentiek következtében tükör simán fut, és természetesen tű éles is. Ez azonban nem kompenzálja az Ico ide s tova tíz évvel ezelőtti képi világának mára kissé elavult voltát. Hatéves társa ezzel szemben ma is mutatósnak mondható.
A Sony klasszikus gyűjteményének jó néhány korábbi darabjához hasonlóan erre a korongra is felkerült a legújabb vizuális trendnek megfelelő sztereoszkópikus 3D támogatás, amely az erre alkalmas televíziók tulajdonosai számára térhatásúvá teszi a vizuális élményt.
Az irányítás az eredeti játékokhoz hasonlóan egyszerűen kivitelezhető, semmiféle gondot nem okoz. A játékoknak a művészetek irányába történő elmozdítását azok hangulata és képi világa mellet kiváló hangi és zenei aláfestésük is elősegítette. Ez természetesen most is így van, a kizárólag az átvezetők alatt felcsendülő szimfonikus zeneművek erőteljes hatását remekül kiegészítik a játék közben hallható hangeffektek. A hangulat így összességében most is a szerelméért küzdő, őt óvó, heroikus küzdelmet folytató hős magányosságát erősíti, ezt sugallja, árasztja minden pillanatban.
Többjátékos mód mindössze az Icoba került bele, ahol az első végigjátszás után megnyílik egy kooperációs lehetőség, amelyben a második játékos Yordát irányíthatja. Ezt érdemes mindenképpen kipróbálni, már csak azért is, mert az egyjátékos módban bizony a hölgy mesterséges intelligenciája hagy némi kívánni valót maga után. A trófeák megszállottai természetesen most is szép számmal növelhetik gyűjteményüket, ami szintén az újdonságok sorát bővíti. Ezeken kívül exkluzív videóanyagok kerültek fel a két játékkal, illetve a Team Ico soron következő, elődeivel témájában szintén rokon játékával, a The Last Guardiannel kapcsolatban. Az eredeti tervekkel ellentétben sajnos a PlayStation 3 mozgásérzékelő rendszerét, a Move-ot ez a két játék sem támogatja végül.
A Sony klasszikus játékgyűjteményének kiötlése és létrehozása véleményem szerint roppant jó elgondolás. Az előző konzolgeneráció címeinek kiváló, mára talán feledésbe merült darabjai így eljuthatnak a mai játékosközönséghez, ráadásul a legfrissebb géppark technikai adottságait kihasználó formában, ám régi értékeik megtartása mellett. Arra is remekül alkalmas egy-egy ilyen kiadvány, hogy az egyes nagy renoméval büszkélkedhető játéksorozatok, vagy készítők következő "nagy dobása" előtt feleleveníthessék, vagy akár megismertethessék a mostani nagyérdeművel hírnevük forrását, illetve az előzményeket. Lehet, hogy a sok évvel ezelőtti képi világ mára már kicsit elavult, lehet, hogy azóta születtek hasonló stílusban szebb és nagyobb játékok, de mindenképpen megvan a Classics HD Collection létjogosultsága a mai piacon. Akár nosztalgiából, akár egyéb megfontolástól vezérelve, de mindenképpen érdemes rászánni magunkat egy-egy ilyen darab kipróbálására, esetleg beszerzésére. Egyszóval, ahogy a halhatatlan reklámban a kis kínai mondta vala: "neeekem teccik".
