Hazánk méltán lehet büszke a 2001-es 1nsane című alkotásra – a debreceni Invictusnak valami hihetetlenül élvezetes autós offroad mókát sikerült összehozniuk a Codemasters égisze alatt. Ehhez képest ugyancsak meglepődtem, amikor az orosz Targem Gamestől érkezett jelen értekezésem alanya, a második rész. Még jobban meglepődtem azon, hogy még csak nem is a Codemasters a kiadó, hanem a szintén muszka Game Factory Interactive.
Kíváncsisággal vegyes aggodalommal kezdtem el játszani az In2ane-nel. A több mint 10 éves előd a szívem csücske mind a mai napig: egyedi játékmódok, élvezetes játékmenet, realisztikusnak tűnő fizika (azért nem teljesen az), plusz érdekes grafikai megoldások (én például itt láttam először tökéletesen működő visszapillantó tükröt – ami az autó sajátja!). Az átugrandó léc tehát elég magasra lett helyezve...
...Ám a ruszki komának sajnos nem sikerült megugrania. Ettől függetlenül nem lett rossz játék az In2ane, csak valahogy úgy érzem magam, mint az az éttermi vendég, aki bécsi szeletet rendelt tört krumplival és besamel-mártással, és ehhez képest töltött káposztát hozott neki a pincér. De nem akarok igazságtalan lenni, pár dologban túlmutat az utód az ősön. Haladjunk szép sorjában!
Ami a külcsínt illeti, panaszunk nagyon nem lehet. A játék hozza a 2012-ben elvárható grafikai színvonalat, de annál többet nem nagyon. A design egységes, esztétikus, jó ötlet a felvert por/kosz/víz/sár miatt koszolódó kamera, de nincsenek különösebben nagy technikai bravúrok. Sebaj. A hangok viszont az átlagosnál kicsit gyengébben sikerültek. A verseny zajain kívül más nem nagyon hallatszik, a kocsik hangai standard tucattermékek, és ami talán a leginkább döglötté teszi az egészet: nincs kommentátor sem. Az előző részben, főleg a magyar nyelvű verzióban nagyot dobott a hangulaton a bemondó – talán pont a magyar nyelv miatt. A zene viszont nem lett rossz, sőt – kicsit modernizált változatban, de hasonló stílusú dallamok szórakoztatnak a verseny és a menüben való bóklászás közben.
A játékmenetet is érték változások, kezdjük a pozitívokkal. Az első rész sem szűkölködött játékmódokban, sőt! Nem nagyon tudok olyan autós játékról például, ahol az FPS-ekből megszokott capture the flaget lehetne játszani... Puskin nyelvét beszélő barátainknak sikerült emelni a tétet, és az ős hétfajta módjához képest most tízféleképp tehetjük próbára magunkat vagy egymást. A klasszikus versenyt ugyebár nem kell, hogy bemutassam. Az 1nsane átörökítette "gyermekébe" a gate huntot (itt a pályán elszórt kapukból kell minél többön átmenni), a pathfindert (ki képes a leggyorsabban átmenni az összes kapun?), a jamboreet (a kijelölt kapun kell elsőként áthaladni X alkalommal), a capture the flaget (minél hosszabban kell tartani a zászlót), és a return the flaget (a zászlót kell x alkalommal a célterületre visszajuttatni). Újdonság viszont a greed (arany/ezüst/bronz csomagok potyognak az égből, amiket el kell "kapni", a kapott pontszám a doboz színétől függ), a knockout (standard verseny, csak x időnként az utolsó kiesik – más játékokban láthattuk már), a patrol (olyasmi, mint a gate hunt, csak itt a többiek "átszínezhetik" kapuinkat), és a pursuit (egy helikopter fénycsóvájában kell maradni x ideig). Ehhez Eurázsia, Észak-Amerika, Afrika és az Antarktisz 5-5 pályája biztosítja a változatos terepet. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy az egyik észak-amerikai pályán található hosszú kamionok igazából Ausztráliában őshonosak road train néven. Amit viszont nagyon sajnálok, az az, hogy a pályagenerátor ezúttal kimaradt.
Lóerőinket vagy billentyűzettel vagy Xbox 360 gamepaddel tudjuk terelgetni. Igen, jól látjátok, más vezérlőt nem támogat a program... (Ehhez szinte már dukál az, hogy nincs belső nézet se, de meglepő módon mindössze két kameraállás van: közeli és távoli hátsó.) És ezzel elérkeztünk egy másik sarkalatos változáshoz: a fizikához. Az 1nsane majdnem reális fizikája szerintem a mai napig megállja a helyét, ehhez képest az utód tulajdonképpen offroad Burnout Paradise lett – azaz a teherautó majdnem ugyanúgy pattog, mint a buggy, nitrózhatunk orrvérzésig, a verda sérülései pedig maximum esztétikai problémát jelentenek. Kár érte, nagyon nagy kár. Tuningolni is lehet: a versenyeken kapott pontjainkért szekerünk tulajdonságait fejleszthetjük – csak kérdés: minek? Új járgányt csak sok megnyert verseny után kapunk, és akkor is felmerül a kérdés: nem jobb-e megtartani az előző tuningoltat – ráadásul néhány versenyen limitálva van, melyik autóval állhatunk rajthoz. Így legyen okos az ember...
Azért azt tegyük hozzá, a gépi ellenfelek relatíve könnyen verhetőek. Sok ész nem szorult beléjük sajnos, hajlamosak ugyanis néha egymásba (rosszabb esetben belénk) gabalyodni, a kapupóznáknak menni; de versenyeken is az volt az érzésem, hogy direkt hagynak nyerni. Nehézségi fokot állítani viszont nem lehet. A magyar Insane MI-je se volt épp egy polihisztor agysebész színvonalán, de az legalább küzdött derekasan és nem volt könnyű elbánni vele a későbbi pályákon. Talán majd a multiplayer, gondoltam naivan, ámde az In2ane is a "humblibundli"-szindrómában szenved: ha akciós lesz vagy bekerül egy "fizess, amennyit nem szégyellsz" bundle-be, valószínűleg pár napig lehet online játékosokat találni, egyébként síri csönd és hullaszag lengi körül a netes többjátékos részt. Viszont becsületére legyen mondva, a karrier mód kellően hosszúra sikerült.
Szegény In2ane, kapott tőlem hideget-meleget, pedig összességében véve nem lett egy rossz játék. Igazából a fő gondot én ott látom, hogy olyan alapvető elemeket változtattak meg, amelyeket szerintem nem kellett volna (legfőképpen nem kellett volna ennyire elárkádosítani), és így mást kaptunk, mint amit vártunk. A demo elérhető Steamen, tehát a vásárlás előtti kipróbálásnak semmi akadálya – de az tény, hogy van ennél jobb vétel is.
