Az Epic Mickey első része két éve jelent meg Wii-exkluzív játékként. A legendás Warren Spector (többek között az ő nevéhez köthető a System Shock, a Thief és a Deus Ex) tervezésével készült program alapvetően pozitív kritikai fogadtatásra talált, általában csak a problémás irányítást és kamerakezelést említették meg negatívumként. A Disney Interactive Studios kiadó berkeiben dolgozó Warren pedig tovább folytatta Miki egér történetét, amelynek második felvonása már multiplatform alkotásként érkezett meg.
Sok érdekes, hangulatos világban fogunk ugrándozni Mikivel és Oswalddal.
Az Epic Mickey 2 története az első rész után játszódik, amikor is visszatér Wastelandbe a korábban már legyőzött őrült doktor. A látszólag megtért doki felajánlja segítségét Miki egérnek és másik hősünknek, Oswald nyúlnak a mostanában tapasztalt földrengésekből eredő károk helyrehozatalára. Ezen alapfelütésből bontakozik ki a nem túl bonyolult, rajzfilmekhez hű sztori. A kis mértékben musical elemeket is tartalmazó átvezetők korrektül vázolják fel a történéseket és az első Epic Mickey-től eltérően az ezúttal már beszélő karakterek is hozzáadnak az élményhez. A rajzfilmes szinten jól megírt történethez hasonlóan a változatos helyszínekre sem lehet panaszunk, sok érdekes, hangulatos világban fogunk ugrándozni Mikivel és Oswalddal.
A játékmenet sajnos már korántsem sikerült olyan megnyerőre, mint a fantáziadús design. Alapvetően most is a platformjáték elemek jelentik a leghangsúlyosabb részt, amelyet némi RPG megoldások színesítenek. A szerepjátékos rész a sok mellékküldetésben és a többször előjövő morális döntésekben nyilvánul meg. A Disney-karakterek által adott sok elvállalható mellékküldetés tényleg változatos lett, bár ahogy a játék többi részében, egy idő után itt is felüti a fejét az önismétlés és a monotónia. Például a sokadik fénykép elkészítése vagy egyéb gyűjtögethető alkatrész felkutatása már nem olyan nagy móka. A morális döntésekkel pedig az a baj, hogy sok esetben kevés információ áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy egyértelműen kiderüljön, a jóságos vagy éppen a gonosz megoldás teljesítésén fáradozunk. Az első részben megismert mágikus ecsettel való festegetés persze továbbra is élvezetes, ahogy építünk vagy eltüntetünk tereptárgyakat, ezáltal nyitva meg a továbbjutás útvonalát vagy éppen felfedezve titkos helyeket. Egyébként a fő küldetések mellett rengeteg időt lehet eltölteni a kismillió gyűjtögetnivaló (például kitűzők, filmtekercsek, kosztümök) és rejtett hely felkutatásával, tehát a játékidő hosszára biztosan nem lesz panaszunk.
Az ugrándozással és a harccal kapcsolatban már annál inkább lehetnek kifogásaink. A 3D-s térben sokszor kiszámíthatatlan ugrástávolság és a csúszós felületek sok esetben meg fogják keseríteni az életünket, csakúgy, mint a csaták esetében a körülményes célzás és az ellenfelek túlméretezett területen sebző támadásai. A festékkel barátságossá tett vagy a hígítóval elpusztított ellenfelek az elméretezett hit box mellett ráadásul még különösen gyorsan is tudják leamortizálni életerőnket.
Az Epic Mickey 2 legnagyobb újítása a kooperatív játékmenet.
Az Epic Mickey 2 legnagyobb újítása a kooperatív játékmenet, amelyben a másik játékos vagy az MI irányítja a távirányítóval elektromosságot manipuláló Oswald nyulat. Amennyiben egyedül fogunk a kalandhoz, a mesterséges intelligencia által vezérelt Oswald szisztematikusan teszi tönkre a játékélményt. Állandóan lemarad, amikor pedig utolér, akkor is csak akadályoz. Nem segít, amikor kellene, a harcokban pedig legtöbbször csak szemlélőként vesz részt. A legfrusztrálóbb részek pedig ennek köszönhetően azok, ahol csak közös együttműködéssel tudunk továbbjutni. Persze ha sikerül egy kedves ismerőst találni, úgy határozottan javul a játékélmény, de ez nem mentség Oswald elbaltázott mesterséges intelligenciájára.
Ettől függetlenül vannak még jól megvalósított részei a játéknak: a 2D-s platformszintek, különösen a régi fekete-fehér Disney rajzfilmek világát felidéző pályák nagyon hangulatosak. Kár, hogy nagyon rövidek ezek a projektorokon keresztül elérhető részek. További változatosságként találunk láthatatlanná tévő és kitörölhetetlenné változtató tintát is a játékban az akadályok leküzdésére, de ezek megvalósítása már felemásra sikerült (főleg a láthatatlanná tévő tinta használata körülményes). Főszörnyeket is le kell győznünk a fejezetek végén, de ezek a harcok nagyon hosszadalmasak és többnyire idegesítőek lettek.
Az Epic Mickey 2 grafikája a rajzfilmes megvalósításnak köszönhetően korrektnek mondható, ám a hangulatos világ kivitelezése technológiai szempontból eléggé elnagyolt és idejétmúlt. A körülményes irányítást már említettem, amelyet az előző résznél jobb, de még mindig nem tökéletes kamerakezelés sem segít. A zenék, hangok, szinkronhangok viszont jók lettek, remekül visszaadják a Disney rajzfilmek hangulatát.
Az Epic Mickey 2: The Power of Two nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Különösen bántó ez annak fényében, hogy a fantáziadúsan megalkotott világ, a mágikus ecset használata, a morális döntések alkalmazása és a rengeteg mellékküldetés egy kiváló játékban is manifesztálódhatott volna. Ennek ellenére kaptunk egy gyenge mesterséges intelligenciával, irányítási- és kameraproblémákkal megátkozott, pár óra után monotonná váló programot, amelynek az élvezhető momentumait állandóan beárnyékolják a negatívumok komor fellegei. Remélem, a következő Epic Mickey-ben sikerül majd kijavítani a hibákat és ki tud teljesedni a játék világában rejtőző igenis nagy potenciál.
