Miután a megjelenés napján nekiestem és kivégeztem a Call of Duty: Black Ops II egyszemélyes kampányát (lásd az arról készült ismertetőt), másnap nagy kíváncsisággal vetettem bele magam a játék másik felébe (vagyis harmadába, de erről később), a többjátékos módba. Abban a legtöbb rajongó valószínűleg egyetért velem, hogy a Call of Duty sorozat igazi erősségét ez a mód jelenti. Hiszen míg az egyszemélyes kampány áltag 5-10 óra játékidőt tartogat, amelynek újrajátszási faktorát a sok scriptelt jelenet nagyban lecsökkenti, addig a multiplayer mód bizony ennek sokszorosát nyújtja, akár több száz órányi móka képében. A Treyarch nem végzett rossz munkát az egyszemélyes kampány esetében, ahogyan a többjátékos mód esetében is odatették magukat. És akkor a zombis módról még nem is beszéltem.
A Call of Duty részek mind hatalmas rajongótáborral rendelkeznek, a legtöbb epizód mind a mai napig sok ezer játékost számlál a multi szervereken. Elég csak a játékeladási toplistákat nézni, ahol a Modern Warfare epizódok mellett a Call of Duty 2 is rendszeres szereplő, ami egy immáron hét éves játéktól megsüvegelendő teljesítmény. Ugyanakkor az is megfigyelhető az Infinity Ward és a Treyarch játékain, hogy a többjátékos módok legtöbbször csak minimális változtatásokat tartalmaztak, és ez ezúttal sincs másképp, a fejlesztők követik az "ami bevált, azon ne változtass" elvet. A Black Ops II multija a radikális változtatások helyett inkább több apró újítással operál, amelyek viszont jól működnek.
A játékmenet gerincét ezúttal is a folyamatos karakterfejlődés adja, hiszen minden egyes meccs után tapasztalati pontokat kapunk, amelyek révén szépen lassan lépdelünk felfelé a ranglétrán. Az első 10-20 szint elérése viszonylag gyorsan teljesíthető, utána viszont egyre tovább tart a szintlépés. Minden szintlépés felold valami plusz eszközt, fegyvert, vagy épp perket, amelyek egyre mélyülő variálási lehetőséget nyújtanak.
Alapvetően öt különböző karaktert birtokolhatunk, ezek pedig mind aprólékosan testre szabhatóak. Én a magam részéről szeretem különvenni a nehéztüzérséget, a mesterlövészt, valamint a shotgunnal vagy géppisztollyal felfegyverkezett katonáimat, hisz mindegyik fegyvernem különböző játékstílust igényel. Nem érdemes egy mesterlövésszel fel-alá rohangálni a szűk folyosókon, ahogyan kevés esélyünk van egy puskával a puszta közepén ácsorogva túlélni.
Perkek terén is bőven van választék, ám az egyik nagy újítást a killstreakek eltűnése, vagyis pontosabban átalakulása jelenti. Ezúttal scorestreakek vannak a játékban, ami azt jelenti, hogy bizonyos plusz tárgyakért és eszközökért ezúttal nem meghatározott számú ellenféllel kell végeznünk saját halálunk nélkül, hanem bizonyos pontszámot kell ugyanígy összegyűjtenünk. Ez egy fokkal talán könnyebbé teszi a dolgokat, legalábbis az alacsonyabb szintű eszközök esetében, mivel a játék nagyjából mindenért pontokat osztogat az egyszerű találatoktól kezdve a jó csapatmunkáig bezárólag.
Ahogy a korábbi részekben is, fegyvereink fejlődnek használat során. Így idővel új célzóeszközöket, markolatokat, gyorstárakat és hasonlókat oldhatunk fel hozzájuk, amelyek segítségével egyre halálosabb golyószórókkal szaladgálhatunk a pályákon. Ám minden karakterünk esetében meghatározott számú eszközt, perket, valamint wildcardot használhatunk fel, így alaposan meg kell gondolni, hogy mikre van igazán szükségünk, mert ha betelik a limit, akkor csak valaminek a beáldozásával használhatunk új képességeket. A nekünk tetsző osztály kialakítására szolgáló új, a fejlesztők által "Pick 10" névre keresztelt rendszer ugyanis arra épül, hogy kapunk 10 pontot, és ezeket elég tág korlátok között oszthatjuk szét fegyvereink és a különböző extrák között. Kötöttség pedig kb. annyi van, hogy egy elsődleges fegyvert mindenképpen választanunk kell, a rá kerülő kiegészítők slotjait viszont akár bővíthetjük is. Ehhez az egyik pontunkat egy ún. wildcard felhasználására kell felhasználnunk.
Pályák tekintetében egyáltalán nincs okunk panaszkodni. Egyfelől az alapjáték is tizennégy többjátékos térképet tartalmaz, amelyekhez pluszként csatlakozik a Nuketown 2025, másfelől a legtöbb pálya remekül sikerült. Persze ez erősen szubjektív vélemény, hiszen minden játékosnak más és más pályák tetszhetnek, de elmondhatom, hogy én a tizennégyből nagyjából tízet nagyon szeretek, de a maradék négyen is jól szoktam szórakozni. Több térkép az egyszemélyes kampányból lehet ismerős, ilyenek az úszó szálloda, az anyahajó vagy épp a jemeni pálya.
Játékmódok terén is bőven van választék. A már jól ismert módok, mint a team deathmatch, free-for-all, domination, vagy épp a capture the flag mellett megjelent a hardpoint, amelyben a pályán véletlenszerűen megjelölt területeket kell megvédenünk vagy épp megrohamoznunk. Ezek mellett vannak egyfajta gyűjtemény-módok is, ahol a különböző módokat váltakozva indítja el a játék. A külön tréning részt maximum tizenegyes szintig játszhatjuk, így hozzánk hasonlóan kezdő szintű játékosokkal együtt ismerhetjük meg a játék minden csínját-bínját. Az igazán profik pedig nekieshetnek a hardcore módnak, ahol kevesebb élettel és mindenféle HUD nélkül játszhatnak.
A Treyarch már a fejlesztés során is többször hangsúlyozta, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a zombis módra, amely még a World at War epizódban debütált. Ezt az ígéretüket be is tartották a srácok, mivel a Black Ops II-ben teljesen önálló játékot kaptak az élőholtak.
Az egyszerű kooperatív módra épülő területvédős survival játékmenet jelentősen kibővült, megjelent ugyanis a tranzit mód, ahol nem csupán a túlélés a célunk. Egy busszal járhatunk körbe különböző területeket, ahol persze hemzsegnek a zombik, nekünk pedig az ő irtásuk mellett különböző feladatokat kell végrehajtanunk. Ám mindezt időre, mivel a busz előbb-utóbb tovább áll, mi pedig könnyen ottrekedhetünk az élőholtak között. A másik érdekes játékmód a grief, amelyben két négyfős csapat mérkőzik meg egymással, és persze közben a zombikkal is. Minden esetben nagyon oda kell figyelnünk lőszerkészleteinkre, mivel azok végesek, és könnyen eshetünk a saját csapdánkba.
Összegezve a Call of Duty: Black Ops II többjátékos módját, ismét elmondható, hogy a sorozat rajongói hosszú órákat fognak beleölni a játékba, hiszen az ismét a már jól ismert hangulatot és szórakozást nyújtja, megfelelő mennyiségű újdonsággal megfűszerezve. Emellett minden korábbinál több időt tölthetünk katonáink felszerelésének kialakításával, rengeteg plusz tartalmat, jelvényt és hasonlót oldhatunk fel, amelyek remekül festenek, így külön ösztönzően hatnak, hogy csak még egy partit, még egy pályát játszunk le!
