Eredetileg 2012 novemberében jelent meg a Stealth Bastard Deluxe című lopakodós játék, akkor kizárólag PC-re. A lopakodós és ügyességi elemeket jól vegyítő oldalnézetes alkotás egész jól sikerült, így hamarosan Androidra is elkészült. A napokban pedig a Sony konzoljaira, vagyis PlayStation 3-ra és PlayStation Vitára is megjelent a játék, amely új címet kapott: Stealth Inc: A Clone in the Dark néven kereshető a PS Store-ban.
Mint az a címből is kiderül, egy klón irányítását vehetjük át (pontosabban nem is egyét, inkább sok százét). Miután magunkhoz tértünk egy tartályban, nem is lehet más a célunk, mint kijutni a kutatóintézetből, ám ez korántsem egyszerű feladat. Utunk során 80 szinten kell keresztüljutnunk, amelyek egyre nagyobb kihívást állítanak elénk. Míg eleinte mindössze néhány kamerát kell kijátszanunk, amelyek maximum ajtókat zárnak le, ha észrevesznek, addig idővel már gyilkos robotok is grasszálnak a pályákon.
Mivel egy oldalnézetes lopakodós játékról van szó, többnyire két dolgot fogunk tenni: lopakodni és ugrálni. Ám a bujkálós játékokra jellemző lassú játékmenet helyett ezúttal sokszor minden a gyorsaságunkon és pontosságunkon múlik. A legtöbb feladvány pofonegyszerű, mindössze egy kis logikázásra van szükség, hogy melyik ládát (vagy robotot, mivel szemük van és örülnek a felbukkanásunknak) hova kell tolni vagy merről érdemes kikerülni egy-egy kamerát vagy robotot. Ezt követően minden már csak az időzítésen és az ügyességünkön múlik. Ha hibázunk, lézerek vagy ágyúk lőnek minket cafatokra és kezdhetjük elölről az adott szakaszt. Mivel erre egészen gyakran kerül sor, így szerencse, hogy a játék egy-egy pályán belül is helyez el checkpointokat.
Számomra az egyetlen igazi gondot az irányítás jelentette, ami egy kontrollerrel a kezemben egy oldalnézetes alkotás esetében felettébb meglepő. Nem tartom magam a legügyesebb játékosnak, de ügyetlennek sem, mégis voltak olyan pillanatok, amikor közel álltam a kontroller ablakon való kihajításához. Karakterünk lassan és körülményesen mozog, ugrálásnál pedig külön kell nyomni, hogy az adott peremen megkapaszkodjon. Ha pedig a peremről egy másikra kell átugrani, az megint egy körülményes mozdulat, ami elsőre nem sokszor sikerült. Ilyenkor pedig rendre borult az előre kiszámított tervem és vagy egyből meghaltam vagy várnom kellett, hogy ismét megfelelő legyen az időzítés.
Grafikáját tekintve egy egyszerű 2D-s játékról van szó, amely elsősorban a fény-árnyék effektekre helyezi a hangsúlyt (ami nem is meglepő, hiszen a bujkálás kulcsa a láthatóságunk, ezt pedig az árnyékok befolyásolják). Összességében kellően retro, mégis megfelel a műfaj mai elvárásainak.
A Stealth Inc: A Clone in the Dark a manapság ismét egyre népszerűbb oldalnézetes játékok táborában meg fogja állni a helyét, hiszen konzolon furcsa módon viszonylag ritkán jelennek meg ilyen jellegű alkotások. Az irányítást valószínűleg sokan hamar megszokják majd, onnantól pedig egy kihívásokban gazdag játékhoz lesz szerencséjük. Akit pedig nem idegesít fel, hogy egy-egy pályát akár 10-20 alkalommal is újrakezdjen, az mindenképpen jól fog szórakozni vele.
