25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Open Me!

Kockás abrosz, ezúttal kisfröccs helyett ládákkal megpakolva.

Írta: gregmerch

Van a modernkori videojátékok között egy igen érdekes, rendszerint remek alapkoncepciót feldolgozó, ámde ennek ellenére igen gyakran meglehetősen feledhetőre sikeredő alkotásokat felsorakoztató, még leginkább kísérleti fázisban járó műfaj, nevesül az – idegen szakkifejezéssel élve – augmented reality, avagy honosított nevén kiterjesztett valóság technológiáját alkalmazó játékstílus. Ez a számítástechnikának az utóbbi néhány év során elért vívmányaiba belekapaszkodva, a hardvereken található, avagy hozzájuk csatlakoztatható optikai rendszer, és némi szabályos mintát követő díszítésű kártyalap, vagy – mint az jelen cikkünk alanya, az Open Me! esetében is igaz – akár egy szimpla, kockás konyharuha segítségével a valós környezetet vegyíti szimulált grafikai elemekkel. Az eddigi talán legsikeresebb ilyen sorozat a lassacskán háromrészesre bővülő Wonderbook szintén a Sony nevéhez fűződött, így elmondhatjuk, hogy a japán óriás igencsak élen jár a fent említett stílus minél magasabb szintre való fejlesztésében.

Open Me!

Az Open Me! egy logikai játék, amelyben különféle, a PlayStation Vita adottságait kihasználó módon kell a játékosnak – illetve kooperatív játék esetén a játékosoknak – mindenféle furmányosan trükkös módon bezárt ládákat kinyitni. Ezek természetesen egyre keményebb diónak bizonyulnak, ahogy haladunk előre az összesen 12*4 darabot számláló doboztengeren. Ebből a kezdő oktatócsomag ingyen is hozzáférhető, és ki-ki annyit vehet meg a darabonként elérhető, 4-4 újabb kihívást kínáló kiegészítőkből, amennyit kedve tartja. Miután a program feltelepült, keresnünk kell egy jól körbejárható, sima felületet (célszerűen egy kisebb méretű asztalt), és azon elhelyeznünk a PS Vita dobozában talált AR kártyákat, vagy azok hiányában, bármilyen szabályosan ismétlődő mintás anyagot – kockás terítőt, illetve valami ahhoz hasonlót. A program ezeket a felületeket beépített kameráján keresztül érzékeli, és mintegy felépíti rájuk (illetve azok alapján) az egyes feladványokat jelentő ládákat. Ez azt jelenti, hogy mi a képernyőn, az asztal közepén egy megrajzolt dobozt látunk, amelyet ráadásul annak rendje s módja szerint „körbe is táncolhatunk”, hiszen annak kinyitásához valamennyi látható oldalát alaposan szemügyre kell vennünk. Mondanom sem kell, ezek ismeretében nem ez az a játék, amelyet kedvenc karosszékünkbe nyugisan lekuporodva, teát szürcsölgetve fogunk játszani, sem pedig hazafelé a vonaton. A zárak kinyitása pedig a kis kézi erőmű teljes trükk- és tárházát igénybe veszi, az érintőfelületektől a mozgásérzékelésig. No és persze nem kis adag szükségeltetik hozzájuk türelemből és logikából sem. Ha pedig akad társunk, akkor ketten is nekiveselkedhetünk egy-egy feladványnak – igaz, kizárólag egyazon térben, ad hoc módon játszva.

Open Me!

A megvalósításra nem térnék ezúttal hosszabban ki, hiszen egy ilyen jellegű program esetében nem a grafika vagy a hangok a leglényegesebbek. Elég annyi, hogy annyira abszolút rendben van minden, amennyire rendben kell lennie egy ilyen stílusú alkotás esetében. Azt azonban meg kell említsem, hogy a nagy asztal- – akarom mondani doboz – kerülgetés közben könnyen eltávolodhatunk az optika által pásztázott területtől, ami rendre meg-megakasztja a játékot, mert ilyenkor bizony (az alkalmazott mintás felülettől függően) a rendszernek hosszabb-rövidebb időbe telik újra generálni az adott feladatot. Talán ez róható fel leginkább ennek az egyébiránt minden ízében eredeti és jópofa logikai játéknak.

A Sony ismét megmutatta, hogy bizony komolyan gondolja a konzoljaiba méregdrágán kifejlesztett és beépített technikai megoldásokat, így a PlayStation 3-as Wonderbook sorozat mellett ezúttal egy annak kézi kistestvérére, a PlayStation Vitára kiadott, a kiterjesztett valóság technikai lehetőségein alapuló programot dobott piacra az Open Me! személyében. Számos, gyakran igen furmányos kihívásával, pénztárcánkhoz és tetszési indexünkhöz igazítható mértékben bővíthető tartalmával (amely a közeljövőben várhatóan tovább gazdagodik), és még most is igen újszerű, ugyanakkor roppant frappáns megoldásaival sokak kedvence lehet, akik szeretik a némi logikai érzéket, és gondolkodást is igénylő játékokat.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

80%
grafika
7
hangok
8
játszhatóság
7
hangulat
9
Pozitívumok
  • Remek koncepció
  • Kiválóan alkalmazza a PS Vita adottságait
  • Kellő kihívást jelent
  • Kedvünk szerint bővíthető tartalom
Negatívumok
  • Gyakran „eltéved” az optika
  • Nem játszható úton-útfélen
  • A többjátékos módhoz fizikailag egy térben szükséges lenni a felhasználóknak
gregmerch

gregmerch
Amióta az első kvarcjátékát meglátta kb. 6 éves korában, mindennél jobban érdekelték az elektronikus játékok. 2010 óta árasztja el cikkeivel a magazin oldalait.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!