Az Air Conflicts 2006-ban landolt a boltok polcain, témáját pedig az akkor még népszerűnek számító világháború szállította. A következő években további darabok bővítették a szériát, amely időközben PSP-n is tiszteletét tette. Ezen játékok mindegyike hű maradt a világháborús környezethez és korszakhoz. Ma már azonban szinte eretnekségnek számít a '40-es évekbe repítő videojátékot piacra dobni, így a kiadási jogokat birtokló bitComposer Games is új téma után nézett. Mivel napjaink égi hadszínterét lényegében a H.A.W.X. és az Ace Combat szériák uralják, amelyeket elég nehéz lenne megszorítani, így inkább a két korszak közé lőtték be az új játékot. Az Air Conflicts új epizódjában Vietnam kék egét mocskolhatjuk be kerozinnal.
A játékot a Games Farm fejlesztette, akik az arcade repülős játékok szakértőinek mondhatják magukat, hiszen az Air Conflicts széria mellett több világháborús repülős játékot is készítettek az elmúlt években. Ennek ellenére az Air Conflicts: Vietnam a tipikus orvosi ló. Én alapvetően szeretem a repülős játékokat, így örömmel vetettem bele magam a tesztelésbe. Sajnos azonban szinte minden téren csalódnom kellett.
Általában egy-egy beszámolóm érdemi részét az adott játék történetével szoktam kezdeni, de ezt itt nagyjából át is ugorhatjuk. Történet ugyanis, mint olyan, nincsen. Persze a fejlesztők próbálkoztak valamennyi drámát belevinni két küldetés közé, néhány otthonról kapott levél képében, de ezen túl nem erőltették meg magukat. Mondhatjuk, hogy egy repülős játék esetében erre nincs is nagy szükség, hiszen adott a háború, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint végrehajtani bizonyos küldetéseket. Csakhogy ott van példának az Ace Combat: Assault Horizon, amely a stílushoz mérten egészen jó történetet kapott, jó tálalásban. Itt azonban tényleg nincs kapcsolat az egyes küldetések között, egyszerűen egy-egy felszállás előtt meghallgathatjuk a rém unalmas eligazítást: „itt egy olajfinomító, menj, bombázd le” vagy épp „jaj, megtámadták a flottánkat, védj meg minket...”. Feladataink tehát a szokásosnak mondhatóak, a légi támogatástól kezdve a taktikai bombázásokon keresztül a szokványos légi harcokig. Néha pedig mentőakciókban is részt vehetünk.
Tovább is ugorhatunk a játékmenetre. Az Air Conflicts: Vietnamban minden légi jármű megtalálható, amely a vietnámi háború idején csak a levegőbe emelkedhetett. Így nem csupán vadászbombázók és vadászgépek pilótafülkéjébe pattanhatunk, de különféle helikopterek is a rendelkezésünkre állnak. Ám míg az előbbiek esetében az irányítás egészen szerethetőre sikerült, addig az utóbbiak kezelése egyenesen rémálom. A repülők viselkedése – ha nem is nagy mértékben, de – eltérő: más paraméterekkel bír egy bombázó és egy vadászgép. Előbbiekkel sokkal nehezebben tudjuk leradírozni az ellenséges gépeket az égről, hisz lényegében nem erre tervezték őket. Egy jobb botkormánnyal azonban remekül megtanulható az irányításuk, azt az apróságot leszámítva, hogy bizonyos funkciókat a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam működésre bírni, ha nem a billentyűzetre voltak beállítva.
A helikopterek azonban sokkal nehézkesebben kezelhetőek. Persze, ez a valóságban is így van, a játékban viszont ez leginkább az irányítás hibáival magyarázhatóak. Teljesen mindegy, hogy egy csapatszállítóról vagy egy harci helikopterről van szó, mindegyik ugyanolyan körülményes és lomha. Sok küldetés során le is kell velük szállnunk egy adott területre, ami igazi kínszenvedés. Itt kell megemlítenem a helikopterek oldalsó tüzéreit is, akik felett szintén átvehetjük az irányítást, de velük még rosszabb a helyzet.
A játékot a grafikája sem menti meg. Az ugyanis a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb középszerűnek mondható. Míg a repülők és a helikopterek nagyjából megfelelnek a 2013-ban elvárható színvonalnak, addig a környezet egyenesen ocsmány. Madártávlatból még akár azt is mondhatnánk, hogy rendben vannak a dolgok, de amint földközelbe ereszkedünk, elnagyolt épületeket és fákat, csúnya földi egységeket és még csúnyább katonákat láthatunk. De hogy ne csak rosszat mondjak róla, a repülők és helikopterek pilótafülkéi legalább rendben vannak, persze csodát azoktól se várjon senki.
Egy rövid bekezdést a hangok és a zenék is érdemelnek, bár ezek terén sem lesz maradandó élményben részünk. A hajtóművek zúgnak, a géppuskák ugatnak, a rakéták és bombák süvítenek, ahogy azt kell. A fejlesztők emellé igyekeztek a korszakra jellemző rockzenéket összegyűjteni. Ezek elsőre egészen jó hangulatot kölcsönöznek egy-egy küldetésnek, de csak addig, amíg véget nem érnek, ilyenkor ugyanis legtöbbször ugyanaz a szám indul elölről.
Az Air Conflicts: Vietnam tehát nem több egy középszerű, arcade repülős játéknál, amelyet sem a látványvilága, sem a játékmenete nem képes kiemelni a szürke tömegből. A legnagyobb valószínűséggel néhány hónap múlva már a létére sem fogunk emlékezni, hiába van benne többjátékos mód is. Aki egy könnyed légi csatára vágyik, az vagy várja meg a World of Warplanes megjelenését, vagy vesse rá magát a War Thunderre. Ha pedig nem szereti a világháborút, akkor még mindig ott van a néhány éve megjelent H.A.W.X. 2 és a tavalyi Ace Combat: Assault Horizon.
