Ismertető/teszt

1954: Alcatraz

Tedd meg a lehetetlent, juss ki az Alcatrazból!

2014.04.24. 09:20 | szerző: GeryG | Ismertető/teszt

Bevallom, amikor először hallottam a Daedalic Entertainment kalandjátékáról, nem kaptam fel rá különösebben a fejem. Még azzal együtt sem, hogy alapvetően szeretem a börtönből megszökős sztorikat, filmeket, könyveket (a Pillangó kifejezett kedvencem a témában). Aztán ahogy érkeztek a képek és egyre több részletre derült fény, úgy kezdett egyre jobban érdekelni a téma. Végül a sors úgy hozta, hogy nemrég leültem az 1954: Alcatraz elé, és ha már egyszer így tettem, most elmesélem tapasztalataimat.

A történet – nem meglepő módon – az '50-es évek San Franciscójában játszódik, főszereplője pedig Joe és kedvese. Joe egy bűnbanda tagjaként részt vett egy rablásban, mint a banda sofőrje, ám végül egyedül kellett elvinnie a balhét, miután egy este rátörték otthona ajtaját és letartóztatták. De Joe-t nem kell félteni, mivel előtte gondosan elrejtette a rabolt pénzt, így társai hoppon maradtak, a rejtekhely titkát pedig magával vitte a hírhedt Alcatraz rácsai mögé. Persze ő sem a szigeten szeretne megöregedni, így elhatározza, hogy megteszi a lehetetlent: megszökik az Alcatrazból, hogy utána feleségével eltűnjenek a városból (persze a lopott dohánnyal együtt). Ehhez viszont rengeteg előkészületre és mindenképpen egy külső segítőre van szüksége. Ez pedig nem más, mint neje, Christine.

A játék nagyjából itt veszi kezdetét, egészen pontosan Joe cellájában, miután elhatározta, hogy kereket old. A feladatunk tehát nem is lehet más, mint gondosan megtervezni, előkészíteni és végrehajtani az évszázad szökését. Ehhez rengeteg megbeszélésen, seftelésen, szívességtételen és persze – ha elkerülhetetlen – bunyón vezet az út. Legalábbis, ami Joe-t illeti, ugyanis a játék egyik érdekessége, hogy a történet egyszerre két szálon – Joe-t és Christine-t irányítva – fut, ezek között pedig teljesen szabadon ugrálhatunk. A dolgot tovább bonyolítja, hogy rengetegszer kerülünk döntéskényszerbe, lépéseink pedig alapvetően határozzák meg a két főszereplő kapcsolatát és ennek folyományaként a történet végkimenetelét is. A fejlesztők ugyanis némi romantikus árnyalatot is adtak a sztorihoz, a pár a végsőkig kitarthat egymás mellett, de úgy is alakulhatnak a dolgok, hogy elhidegülnek egymástól.

Minden valamirevaló kalandjáték a feladványokra és rejtvényekre épül, nincs ez másként az 1954: Alcatraz esetében sem. Csupán annyi a csavar, hogy itt a legtöbbnek több megoldása is van. Sajnos azonban ez nem több puszta illúziónál, ugyanis hiába van több megfejtése egy adott szituációnak, különösebb befolyása nem lesz a folytatásra nézve, leszámítva egy-egy olyan helyzetet, amely a rossz döntések révén akár a játék korai végéhez is vezethet. Vannak továbbá olyan rejtvények és cselekményszálak, amelyek kibontása nem kötelező, ezek inkább az újrajátszási faktort növelik, de mindenképpen örvendetes, hogy ilyenekkel is megspékelték a történetet.

A játék látványvilága szintén nem a hagyományos megoldások jegyében született meg, bár ezt már megszokhattuk a Daedalic Entertainment alkotásainál. Míg első ránézésre akár zavaró is lehet a sok elnagyolt, kissé baltával faragott szereplő, ahogy megszokjuk őket, egyre inkább rájöhetünk, hogy nagyon is passzolnak a környezethez és sokat emelnek a hangulaton. A hátterek nagyon szép kézzel rajzolt helyszínt adnak az egyes jelenetekhez, így a játék minden percéből süt a korabeli kissé noir hangulat.

Az 1954: Alcatrazon látszik, hogy a fejlesztők nem egy sokadik point'n'click kalandjátékot akartak készíteni, amely csendben beáll a sorba és lassan eltűnik a polcon a többi DVD-tok között. A történet ugyan a szokásos klisékből építkezik, viszont a sok döntési helyzet, a több végkimenetel és a romantikus szál révén több újrajátszási lehetőséget rejt magában, mint a hagyományos kalandjátékok. A látványvilág megoszthatja a játékosokat, de összességében ezzel sincs nagyobb gond. A játék mindenképp üde színfoltja lehet napjaink jellemző epizodikus kalandjátékpiacának, hiszen itt egyből egy kerek egész történetet kapunk, nem kell hónapról hónapra várnunk a folytatást. Aki pedig szeret börtönből szökdösni, annak keresnie sem kell tovább. ■