Ritkán szoktam véletlen egybeesésekkel találkozni, így meglepett, amikor az utolsó WildStar cikkem publikálását követő délutánon megérkezett a meghívóm a teszt végén említett új EverQuest „társjátékába”, a Landmarkba. Bár a játék bejelentése óta elhagyta az EverQuest Next címet, továbbra is a legjobb bepillantást nyújtja a SOE boszorkánykonyhájában készülődő, műfajreformáló MMO-ba, és amint azt a hétnapos bétahozzáférés során megtapasztaltam, még önmagában is élvezhető alkotás.
Ha nagyon felületesen szeretném definiálni, akkor azt mondanám, hogy a Landmark a SOE MineCraftja, azzal a jelentős különbséggel, hogy az ebben felhúzott nagyobb, pompásabb épületek/szobrok/dekorációk jó eséllyel bekerülhetnek az EverQuest Nextbe is. A felszín mögött azonban ennél több rejlik.
A játék kezdetén az adott szerveren található Tier 1-es szigetek egyikére érkezünk, a sziget középpontját jelölő portál mellé. Itt találhatóak a különböző crafting állomások, amelyekkel az összegyűjtött nyersanyagokból jobb felszereléseket, ruhákat, tárgyakat tudunk gyártani magunknak. Persze eleinte még nem sok lehetőségünk van dolgozni velük – csákányunk és baltánk csak a legalapvetőbb érceket és fákat tudja begyűjteni, a növények aratására szolgáló sarló pedig sokáig távoli álom marad csupán. Egy feladatot kapunk: réz és fa összegyűjtésével készítsük el saját területfoglaló zászlónkat.
Ha ez megtörtént, és találunk is a rendszerint igen túlzsúfolt szigeteken szabad területet (megadott távolságra kell lenniük egymástól), azt lefoglalhatjuk, és az ekkor megnyíló új szerkesztési lehetőségekkel elkezdhetjük saját terveinknek megfelelően alakítani a helyet. Az összegyűjtött fából, ércekből, kövekből falakat, ablakokat, tornyokat, szobrokat formázhatunk (viszont más játékos ekkor még nyersanyagot gyűjteni sem tud birtokunkon, csak nekünk van hozzáférésünk). Az építési területnek van egy bérleti díja is, napi 300 egységnyi rézzel tudjuk 24 órára megváltani, viszont ezt kb. 5 perc gyűjtögetéssel össze lehet szedni, ráadásul, ha esetleg elveszítjük az adott területet (erre a béta hozzáférés végén általában sor kerül), akkor sincs gond, mert a már felhúzott épületeket elmenthetjük és később egy kattintással helyreállíthatjuk. Sőt, nem csak elmenthetjük, de a közös piactéren meg is mutathatjuk a közösség többi tagjának, versenyeztethetjük az alkotásaikkal, vagy részt vehetünk vele a SOE hivatalos versenyeiben, ahol a nyertesek nemcsak jó eséllyel láthatják viszont majd az EverQuest Nextben alkotásaikat, de akár azt is elérhetik, hogy bérleti díjaktól és bétaengedélyektől függetlenül alkotásaik véglegesen a Landmark világában maradjanak.
Persze nem minden játékos született designerzseni – ha a Minecraftba vagy a MyDreambe tévedtem, gyakran én is inkább csak gyönyörködtem mások munkáiban, míg saját területemen a Vakond City 5000 és Lepusztult Ősi Romok kötetlen terveket követtem. A Landmark azonban kedvez a hozzám hasonló játékosoknak is, mégpedig a fejlődési rendszerrel. Ha alaposan megnézzük a pultokat a portál körül, észrevehetjük, hogy rengeteg talizmánt, Tier 3-as, 4-es szintű nyersanyagok kitermelésére is alkalmas erősebb felszerelést, jobb ruhákat tudunk elkészíteni, természetesen rengeteg felfedezés és gyűjtögetés árán. A telkem átalakítási eszközeinek gyors kiismerése után (elképesztő pontossággal lehet felhasználni az összegyűjtött anyagokat, szemet gyönyörködtető épületeket hozott össze egyik-másik játékos) pedig inkább erre álltam át. Feneketlen barlangokat fedeztem fel, óriási krátereket ástam ritka ércek után kutatva, majd a megfelelő felszerelések elkészítése után átugrottam a Tier 2-es szigetekre, és ott folytattam a dolgot. Eszméletlen sok időt vesz igénybe a teljes, maximális szintű felszerelés összegyűjtése, és annyira addiktív, annyira gyönyörűek a pályák és a közben felfedezett épületek, amelyeket a játékosok felhúztak, hogy egyszerűen képtelen voltam megunni a dolgot. A pályák pedig a játékosok birtokait leszámítva egy idő után észrevétlenül helyreállnak, így sosincs hiány ércekben, növényekben.
Természetesen a Landmark sem hibátlan játék (furcsa is lenne, hiszen még javában a zárt béta folyik). Egyes ércek felkutatása például kissé frusztráló. A réz még az első szigeten könnyű volt, de amikor az első Tier 2-es helyszínen fél órán át kutattam vasérc után, mert annyi leírást kaptam róla az inventory-ban, hogy „kékesszürke érc”, kicsit idegesített a dolog. De még mindig jobb volt, mint ezt követően az ón („tompa szürke fém a föld alatt”), amit csak minden második alkalommal kevertem össze az egyszerű sziklákkal. A grafikai optimalizálásra is várni kell még, a játék szép, de a pályaelemek betöltése kissé lassú, ha normál fölé emeltem a beállításokat, elég csúnya beszaggatást kaptam – ezt pedig remélem, hogy javítják, mivel az EverQuest Next ugyanezen a motoron fog futni, csak éppen optimális esetben mobokkal, tízszer ennyi játékossal és sokkal több pályaelemmel.
A Landmark bétája során szerzett tapasztalataim viszont összességében pozitívak. Akár egy kis ízelítőt akarsz az új EverQuest látványából és hangulatából, akár kreativitásodat szeretnéd kiélni, vagy egyszerűen ingyenes alternatíva után kutatsz a Minecraft jellegű játékokra, mindenképp ajánlott jelentkezni egy hétnapos bétakörre, vagy megvárni a nyílt bétát.
