A lengyel Shortbreak Studios egyáltalán nem új szereplő a mobilra és tabletre készülő játékok piacán. Már több programot is fejlesztettek ezekre az eszközökre, azok többsége azonban ritmus- vagy ügyességi játék volt. Első igazán nagyobb szabású próbálkozásuk, a Hellraid: The Escape egyfajta ízelítője a jövőre érkező, Hellraid névre keresztelt hack-and-slash-nek, annyi műfaji különbséggel, hogy a The Escape egy logikai játék lett. Egy androidos tableten teszteltük a programot.

A Hellraid: The Escape alapja egyszerű, mint egy bot. Egy gonosz varázsló foglya vagy, és csak úgy szabadulhatsz, ha teremről teremre haladva logikai és ügyességi feladatokat oldasz meg. Ha elhalálozol, akkor a pálya elején elhelyezett koporsóban ébredsz újra. Ilyenkor a már teljesített feladatokat nem kell újra megoldani, ami szerencsés, hiszen a különböző csapdáknak köszönhetően a játékban majdnem olyan könnyű meghalni, mint a Dark Soulsban. Tehát van egy hangulata a játéknak, persze az már más kérdés, hogy ez a némileg a Fűrész sorozatot megidéző atmoszféra van, akinek bejön, van, akinek nem. (Igaz, nem is egy tabletes játéktól várok el mély történet vagy sötét horror hangulatot).
Azonban egy logikai játéknál a leglényegesebbek a feladványok, és ezekből a játék relatíve jól vizsgázik. Bár azt nem állítanám, hogy a Hellraid: The Escape dicsekedhet a legeredetibb feladatokkal, de legalább változatosak, és igazából a nehézségük is éppen jó (egy-két bántóan egyszerű feladattól eltekintve). Van néhány köztük, ahol rá kell jönnünk a megfelelő trükkre a megfejtéshez, és néha becsúszik egy-egy frusztráló feladvány is.
A grafika a másik eleme a játéknak, amit dicsérni tudok. Bár maga a látványvilág nem kimondottan egyedi, de legalább minőségi. Ezt a játékot is a hármas számú Unreal Engine hajtja, ami meglepően jól vizsgázik a tableten is. (Persze elkel hozzá egy erősebb gép, ha futtatni szeretnénk.) Ellenben a zene nagyon tipikus nyöszörgős horror zene, ami ráadásul egyszer sem változik meg a hét pálya alatt.

Mindent összevetve eddig a játék nagyjából relatíve jónak tűnik, nem igaz? Csak sajnos két nagyon komoly problémával kellett szembenéznem a tesztelés során. Az első a játék stabilitása, pontosabban annak nem létezése. A tesztre kapott verzió minden egyes pálya előtt legalább négyszer-ötször összeomlott, de volt olyan is, hogy tízszer kellett elindítanom a játékot. És nem volt olyan pálya, ami után a játék nem omlott volna össze. (Most már együtt érzek azokkal, aki tavaly márciusban induláskor próbáltak a Sim City-vel játszani.) A Google Play oldalán lévő értékeléseket nézve pedig úgy tűnik, nem vagyok egyedül ezzel a problémával, mások is írnak hasonlókat.
De sajnos ez még nem minden, magával az irányítással is vannak komoly problémák. Akárhonnan is nézem, egy tablet érintőképernyője nem alkalmas arra, hogy milliméteres precizitású feladatot oldjunk meg vele. Pedig egy-két rejtvény pontosan ezt várja el a játékostól. Az első ilyennél kedvem lett volna kikapcsolni a gépet (amit a játék instabilitása miatt nem mertem megtenni), és akkor még nem tudtam, hogy öt perc múlva ugyanazt a feladatott meg is kell ismételni – csak éppen időre. El tudjátok képzelni, mit érezhettem. És nem csak a precizitással van baj, néha a játék olyan érintéseket is érzékelni vél, amihez közöm nem volt.
Az igazat megvallva ez utóbbi az az aspektus, ami teljesen tönkreteszi a játékot. Hiába jók a feladatok és hiába szép a grafika, ha közben az egész a játszhatatlanság határát súrolja. Az iOS verzióról nem hallani ilyen hibákat (hiába, ott nincs az a sokszínűség a hardverek között, mint az Android esetében, így jóval egyszerűbb a tesztelés is), tapasztalataim alapján viszont nem nagyon merem ajánlani az androidos változatot, amíg nem adnak ki hozzá egy igen alapos frissítést.