Ha valaki igazán nagyban szeretne otthon filmet nézni és játszani, a legpraktikusabb megoldás egy projektor beszerzése, hiszen ezzel lehet az árhoz képest a legjobb képméretet elérni: a 3-4 méteres vagy még nagyobb képátlójú televíziók a sok(tíz)milliós árkategóriában vannak, míg egy projektort akár százezer forintért is haza lehet már vinni. Cikkünkben pontokba szedve igyekszünk ötleteket és szempontokat adni, hogy mire érdemes odafigyelni, ha valaki projektorvásárlásra szánja magát.
A cikk megírása során segítségünkre volt két projektor az Epsontól, egy Full HD-s, házimozizásra és játékra ajánlott EH-TW5200 és egy üzleti EB-W18 modell, egy régebbi, sima HD (720p) Hitachi PJ-TX100, valamint egy kisméretű, hordozható LG típus, az 1280*800 felbontású PB60G.
Technológiák: LCD vagy DLP
Az otthoni vagy irodai használatra szánt projektoroknál jelenleg ezt a két technológiát használják leginkább. Az LCD a régebb óta létező megoldás, alapja a sok más eszközben is használt folyadékkristályos panel. Mindhárom alapszínhez (piros, zöld, kék) tartozik egy, ezeken keresztül megy át a háromfelé bontott fény, és miután egy helyre vetítik mindet, összeáll a színes kép. A DLP ezzel szemben jellemzően egyetlen chipet tartalmaz, amelyen apró kis tükrök találhatóak. A tükrök elforgatásával tudja a rendszer szabályozni az árnyalatot, a róluk tükröződő fény útjába pedig egy forgó színtárcsa kerül, ez szűri meg az egyes színekkel a fehér fényt (itt jellemzően az alapszínek mellé más, köztes árnyalatokat is tesznek az élethűbb kép elérése érdekében). Mivel a tárcsa igen gyorsan forog, a DLP-chipen pedig ennek megfelelő gyorsasággal változik, hogy melyik színhez tartozó kép jelenjen meg, agyunkban színessé áll össze a vetített kép.
Alapvetően a DLP technológia jobb képminőséget eredményez, például sötétebb feketét tud megjeleníteni, és a képpontok közti távolság is jóval kisebb, mint az LCD esetében (tehát vékonyabb „rács” figyelhető meg a pixelek között). Viszont van egy szivárványnak nevezett jelenség, ami általában velejárója a DLP-nek (konkrétan a színtárcsás megoldásnak): nagy kontrasztú részeknél (például fehér feliratok sötét háttéren), vagy ha gyorsan mozgatjuk szemünket a képen, a körvonalaknál a szivárvány színei jelennek meg. Ez lehet, hogy egyáltalán nem zavar valakit, vagy nem is veszi észre, viszont vannak, akiket konkrétan idegesít, esetleg fejfájást kap tőle. A technológia persze folyamatosan javul, és így ma már egyre kevésbé jelent igazi problémát ez a dolog, a választás előtt azonban ha megoldható, mindenképpen célszerű 1-2 órán át valami sok sötét jelenettel rendelkező filmet nézni, hogy kiderüljön, mennyire zavar valakit a szivárvány jelenség.
Felbontás
A házimozizásra szánt projektorok leginkább 1280*720 (HD Ready) vagy 1920*1080 (Full HD) felbontásúak, 16:9 képarányúak. Főleg az irodai modelleknél találunk ettől eltérő felbontásokat is (4:3 vagy 16:10), azonban ha például játékkonzolhoz szeretnénk használni, célszerűbb a fentiek közül választani, hogy a projektor natív felbontását használjuk, ne kerüljön torzításra a kép vagy ne legyen üres sáv alul-felül (mivel a fekete jellemzően inkább sötétszürkeként jelenik meg, halványan látható ez). A monitorokhoz hasonlóan a nagyobb felbontás itt is nagyobb részletgazdagságot jelent, és mivel minden aktuális konzol jellemzően a Full HD felbontást használja, célszerű – és jövőbe mutatóbb – ma már ezt választani (a 4K-s projektorok ára még várhatóan egy darabig csillagászati marad), de ha szűkebb a költségvetés, alapvetően a 720p-s változatok is megfelelőek lehetnek. Az utóbbiak 100-150 ezer forint körül kaphatóak, míg Full HD-s modellek nagyjából 200 ezer forinttól kezdődnek.
Fényerő
A házimozi-projektorok jellemzően kisebb fényerejűek, mint az irodai változatok, hiszen utóbbiakat jellemzően világos tárgyalókban is használni kell, míg otthon filmnézéshez be szokás sötétíteni a szobát. A 2000 lumenes Epson EH-TW5200 már nappali fény mellett is elég jó képet adott, igaz, a részletek ilyenkor nem érvényesültek olyan jól, sokat segített, ha leeresztettem a redőnyt. Persze az is számít, hogy milyen messzire vetítünk: minél távolabb van a projektor a vászontól/faltól, annál erősebb lámpa kell ugyanolyan képminőség eléréséhez. 3-4 méter körüli átlójú képet gond nélkül vetített az említett projektor. (De tovább lehet még javítani mindezt azzal is, ha a fal helyett speciális vászonra vetítünk.)
Egyre többféle kisméretű projektor is van már, ezek LED-et használnak fényforrásnak. Ezek fényereje egyelőre kisebb, mint hagyományos izzós társaik, de már itt is találni elég jókat: meglepő módon az 500 lumenes kis LG modellel is használható képet sikerült vetíteni nappali fény mellett is.
Elhelyezés
A projektorok elhelyezésének számos módja van: rakhatjuk a vetítési felülettel szembe, egy asztalra, polcra vagy állványra, vagy a plafonról lelógatva (akár fejjel lefelé), ha pedig esetleg rengeteg helyünk van, a vászon mögül is vetíthetünk (a vetített képet mindkét tengely mentén tükrözhetjük a beállítások között, attól függően, hogy hogyan szereltük fel a gépet). A lakásban persze a legtöbben szemből vetítenek, nem egy vászon mögül. Fontos paraméter lehet a lencse zoomátfogása (vagy pontosabban a vetített kép mérete a távolság függvényében, és ennek szabályozhatósága), ugyanis a zoom segítségével változtathatjuk bizonyos korlátok között a vetített kép méretét. Az olcsóbb projektorok 1,2-szeres körüli nagyítása nem ad sok variálási lehetőséget, míg egy komolyabb modell 1,6-os paramétere már nagyobb határok között engedi a képméret szabályzását. A vetítési távolság függvényében különböző oldalakon (pl. itt) ki lehet számolni, hogy egy-egy projektor mekkora képet ad (de persze a kézikönyvben vagy a weboldalakon a technikai paraméterek között is benne van ez az adat), ha nem sok választásunk van az elhelyezésre (tehát például korlátozott méretű falfelületünk van, vagy nem tudjuk a távolságot rugalmasan beállítani), akkor mindenképpen célszerű vásárlás előtt utánanézni, hogy mekkora képet fog vetíteni a választott projektor, és elfér-e akkora a falunkon.
Az optimális eset az, ha a projektor által vetített kép minden állítgatás nélkül pontosan téglalap alakú. A projektorok jellemzően a lencse középsíkjától felfelé vetítenek (meg egy kicsit lefelé), így a polc magassága sokat számít, hogy hova kerül a kép. Mivel nyakunknak nem jó, ha hosszan nagyon felfelé nézünk, ezért célszerű úgy elhelyezni a projektort, hogy a vetített kép alja kb. 70-90 centi magasságban legyen. A kép pozícióját a projektor megdöntésével is változtathatjuk, csakhogy ez nem igazán szerencsés, ugyanis ilyenkor trapéz alakú lesz a vetített kép. Ennek korrigálására szolgál a legtöbb projektorban megtalálható trapézkorrekció funkció, amelynek használatával azonban veszítünk a felbontásból, a projektor az általa vetített képterületnek csak egy kisebb, a falon téglalap alakú részét használja ki, és az így rendelkezésre álló képpontokra interpolálja az eredeti képet. Nem ajánlatos tehát ezt használni, hacsak nagyon nincs más lehetőségünk – célszerűbb például a plafonra helyezni a projektort, és úgy beállítani a vetítést. A trapézkorrekció szabályozása projektortól függ: van, amikor egy csúszkát kell tologatnunk, és van, amikor menüből állíthatjuk ezt.
Az igazán megfelelő megoldást a magasabb árkategóriájú projektoroknál megtalálható lencseeltolás (lens shift) nevű funkció jelenti. Ez esetben ugyanis a képet úgy tudjuk bizonyos korlátok között arrébb helyezni (optimális esetben függőleges és vízszintes irányban is), hogy az nem torzul, így megmarad a teljes felbontás. A kipróbált modellek közül egyedül a már régen kifutott Hitachi PJ-TX100 tudott ilyet, a lens shift ma inkább a felsőbb kategóriákkal (400-500 ezer forinttól felfele) jár együtt.
Csatlakozók
A projektorokon általában 3-4 különböző bemeneti csatlakozót találunk. A régebbi eszközök csatlakoztatására megmaradt még az analóg kompozit (RCA, jellemzően sárga színnel jelölve) aljzat, ezzel kapjuk a leggyengébb minőségű képet. Ennél egy fokkal jobb az S-Video csatlakozás, és még valamivel szerencsésebb a komponens bemenet (RGB, 3 RCA csatlakozó), de ez egyre kevesebb projektornál található meg (és például egy PS3 vagy Xbox 360 esetében külön kábelt kell vásárolnunk hozzá). Hagyományos VGA (15 tüskés D-Sub) csatlakozó még mindig elég sok esetben van a projektorokon, számítógépet többek közt ezen keresztül csatlakoztathatunk rá, azonban ez is analóg jelet továbbít. Helyette előfordulhat például a DVI csatlakozás, de ez is ritkább. A digitális jelátvitel ma legelterjedtebb formája a HDMI, az Epson EH-TW5200-on például mindjárt kettőt is találunk rajta, ha több eszközt szeretnénk egyszerre rákötni (és nem egy erősítőt használunk a bemenetek közti váltogatásra).
Ha elsődlegesen játékkonzolokkal szeretnénk használni a projektort, akkor a HDMI csatlakozó igazából bőven elegendő, minden aktuális konzol (PS4, PS3, X1, X360, Wii U) támogatja ezt. Ha számítógépünkről szeretnénk képet küldeni a projektorra, akkor a videokártyától függően a HDMI vagy a D-Sub lehet általában a választásunk.
Hordozhatóság
Ha már jól beállítottuk otthon projektorunkat, valószínűleg nem nagyon fogjuk elmozdítani a helyéről, azonban előfordulhat, hogy nem csak otthonunkban szeretnénk vetíteni. Ekkor számíthat, hogy mekkora a szerkezet, vagy hogy adnak-e hozzá táskát (ez inkább csak az üzleti célú projektorok esetében jellemző, így például az Epson EB-W18-hoz járt). Azonban egyre bővül a mini projektorok választéka is, ezek ideális választást jelenthetnek akkor, ha sokat szeretnénk magunkkal vinni a vetítőt. A mindössze párszáz grammos projektorok néhány típusához ráadásul akkut is vehetünk, így akár szabadtéren, konnektor nélkül is használhatjuk őket néhány órán keresztül.
3D
Ahogy a televíziók esetében is egyre többször az alapfelszereltség része már a 3D-s megjelenítés, úgy a projektoroknál is megfigyelhető ez a tendencia. Míg tévéknél aktív és passzív technológia egyaránt jellemző, a megfizethető árú projektoroknál inkább csak az aktív szemüveges megoldásokkal találkozhatunk. Ez esetben tehát két LCD kijelző villog folyamatosan felváltva szemgolyóink előtt, ami az erre érzékenyeknek akár szemfájást is okozhat. Az aktív szemüveg ára drágább, mint a passzív megoldásúaké: 5-10 ezer forinttól 20-25 ezerig terjednek a különböző típusok. (Ha szerencsénk van, a projektor mellé kapunk 1-2 darabot, de általában nem alaptartozék.)
Ha rendszeresen szeretnénk 3D-re használni a projektort, célszerű nagyobb – min. 2500-300 lumen – fényerejűt nézni, mivel a szemüveg csökkenti a szemünkbe jutó fényt. A tesztelés során egy jól elsötétített szobában a 2000 lumenes Epson EH-TW5200 is elég volt, ráadásul 120 Hz-es frissítési frekvenciájának köszönhetően szép és folyamatos 3D-s képet jelenített meg. Egy, az óceánok élővilágát bemutató természetfilm során pedig valóban lélegzetelállító látvány tárult elénk, ahogy például egy-egy hal felénk úszott, kifelé a fal síkjából.
Válaszidő
Ahogy a monitoroknál, úgy a projektorok esetében is számít az, hogy milyen gyorsan jelenik meg a kép. De míg a monitoroknál a válaszidő ma már akár egy számjegyű is lehet (milliszekundumban mérve), a projektoroknál ez ennél jellemzően nagyobb. Az Epson EH-TW5200-nál a kétféle képfeldolgozási mód (fine és fast) esetén ez a paraméter eltér: előbbinél 100 ms körüli, utóbbinál 50 alá csökken. És hogy ez mit jelent használat közben? Filmeknél igazából semmit, nem akkora ez a késés, hogy érezni lehessen belőle bármit. Játékoknál már előfordulhat, hogy zavarónak bizonyul a késés, de ezt inkább csak a nagyon gyors reakciót igénylő játékoknál – pl. online FPS-ek – lehet észrevenni. Például míg a PlayStation TV streamelés funkciójának tesztelése során a Zen Pinball 2-nél nagyon zavaró volt a késleltetett érzékelés, a projektor nem késett annyit, ami akadályozta volna a problémamentes játékot (oké, nagyságrendjében azért eltér a kétféle lag).
Az izzó élettartama
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy míg egy televízió szerencsés esetben akár 10-15 évig is működhet különösebb gond nélkül, egy projektornál néhány év – pontosabban párezer óra használat – után elkezd csökkenni a lámpa fényereje, illetve rossz esetben teljesen ki is ég. Ilyenkor az izzócsere a megoldás, ami pár tízezer forinttal terhelheti meg pénztárcánkat (a Hitachi PJ-TX100-hoz például 3-4 évvel ezelőtt 50 ezer forint körül volt egy pótizzó). A kisebb projektorok a bennük használt LED fényforrásnak köszönhetően jobb pozícióból indulnak ezen a téren: azoknál 20-30 ezer órás üzemidőt ír a gyártói specifikáció, ami napi átlag 5 órás használat mellett is 12-16 évre elegendő.
A fentiekben igyekeztünk pár fontosabb szempontot kiemelni, hogy miket érdemes figyelembe venni, ha úgy döntünk, nagyban, projektorral szeretnénk otthon játszani vagy filmet nézni. Amennyiben kérdésetek van, írjátok meg a hozzászólások között – ha megfelelő érdeklődés mutatkozik a téma iránt, igyekszünk folytatni a cikket, és pár további projektort is bemutatni még oldalunkon.
