Meggyőződésem, hogy rengetegen vagyunk olyanok, akik szívesen kipróbálták volna, vajon jobb hadmérnöki eredményeket képesek-e felmutatni, mint akár maga da Vinci; azonban a Loire-menti kastélyok „marad még belőlük úgyis épp elég” mottóval felcímkézett felrobbantását a francia hatóságok ellenérzése végül megakadályozta. Ezt a tátongó ürességet hivatott betölteni egy Early Access fázisban lévő játék, a Besiege.
A Besiege műfajra mindenekelőtt egy, mondjuk a klaszikus Pontifexhez hasonlítható logikai játék, ahol éppen úgy prizmatikus rudakkal, dugattyúkkal és kábelekkel dolgozunk, azzal az elhanyagolható különbséggel, hogy itt az építés helyett pusztítunk, mintha a Pontifex törzsébe oltottunk volna a sikeres flash-játékot, a Crush the Castle-t.
A program – jelenlegi fázisában – egy hadjáraton vezet végig minket, általánosságban egy alfa verzióhoz képest megdöbbentően kerek élményt nyújtva. A tutorial csekélyke, az irányítás azonban egyszerű (jobb klikk forgat, bal klikk épít), a feladatok pedig a lényegi rész megtartása mellett (=rombolj!) kimondottan változatosak. Az eszköz-oldalon a Besiege azért csavar valamennyit: először is, a megszokott „költségvetés alapú” korlátozás helyett „légköbméterben” kell gondolkodnunk, azaz nem pénzzel, hanem térrel leszünk megszorítva. Aggódni azonban nem kell, ha kifutnánk a térből, akkor valószínűleg már egyébként is komolyan túlkomplikáltuk a feladatot, ráadásul a határok kikapcsolására is mód van, ha mégis folytatnánk a szerkezetünket, ekkor azonban a túlméretes szörnnyel elért eredményünk nem számít a kampány szempontjából. A másik érdekes döntés, hogy – ismétlem: legalábis a jelenlegi verzióban – az összes szerkezeti elemet megkapjuk már a legelső pályától fogva. Elméletileg tehát már az első pályán építhetnénk egy univerzális harckocsit, ami a teljes kampányon végigsöpör, a gyakorlatban viszont, bár a kiváló konstrukciók többször remek kiindulási alapot nyújthatnak a különböző pályákon némi célspecifikus módosítgatást követően (egy jól összerakott, mozgóképes, kormányzott, rugóvezérelt hajítógépet feltétlenül érdemes elmenteni a könyvtárunkba), azért – szerencsére – elég sűrűn kell, vagy érdemes az alapoktól újrakezdeni az építgetést.
Összességében a kombinációs lehetőségek korlátozatlansága miatt a játék – jelenleg még – kimondottan könnyű, de ez inkább előny, hiszen semmi sem akadályozza meg azt, hogy a játékos a triviálison túlmenően valami elegánsabb módszert keressen a pályamegoldásra. Itt most az „elegáns” szót az „elmebeteg” eufemizmusaként használom persze, hiszen nem érdemes elfeledkezni arról, hogy a Besiege-ben voltaképpen mi is a célunk: kastélyok összedöntése, ellenséges seregek forgó pengékkel és fűrészlapokkal történő vérbefojtása, ellenséges (?) bárányok lángra lobbantása és földművesek barátságos házikóinak a szétdúlása. Mondhatnánk, a program már ezzel sikeresen összekötötte a kellemeset a hasznossal, de egyetlen mondat erejéig még megemlítendő a stílusos látványvilág, amely kiemelkedőt nem nyújt, de egységes és hangulatos megjelenést biztosít a Besiege-nek.
És hogy megéri-e rá odafigyelni? Feltétlenül. Két dolog kell csak ahhoz, hogy drasztikusan javuljon az ár/érték arány: Legyen MIT szétverni, és legyen MIVEL szétverni – azaz legyenek változatos körülmények, a játékost motiváló, gondolkodásra serkentő pályák, és legyen az alkatrészbőségből eredő kombinációs szabadság. Ez utóbbiból azonban már most is kaptunk egy ízelítőt, az előbbit illetőleg pedig megnyugtatóak a kísérleti pályán elhelyezett elemek, valamint a jövőbeni pályaszerkesztő. Nem lesz rossz móka tehát építeni egy bombavető repülőgépet. Vagy egy ballistát. Vagy egy bombavető, repülő ballistát.