1989-ben, még a videojáték-ipar hőskorában a Maxis stílust, műfajt teremtett, amikor elkészítette a SimCity-t. Újfajta stratégiai játék volt, amelyben nem birodalmakat kellett építeni és hadseregeket toborozni, hanem egy egyszerű kisváros hétköznapjait menedzselni. A sorozat hatalmas népszerűségnek örvend a kezdetektől fogva, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 2003-as SimCity 4 óta lejtmenetben van. Sem a SimCity Societies, sem pedig a legutóbbi SimCity nem volt képes visszaállítani az egykori csillogást, ez pedig lehetőséget teremtett a konkurenciának, hogy végérvényesen letaszítsák a trónról a sorozatot. Erre a Monte Cristo (majd a Focus Home Interactive) játéka, a Cities XL több próbálkozás ellenére is képtelen volt. Ám néhány hete jött a Cities in Motion játékokról ismert Colossal Order új játéka, a Cities: Skylines...
A Cities: Skylines tulajdonképpen egyszerre nevezhető újoncnak és veteránnak a mezőnyben. Újonc, hiszen egy teljesen új címről van szó, nem pedig egy sorozat sokadik epizódjáról (de remélhetőleg az elsőről igen). De mégsem nevezhetjük rutintalannak, hiszen a készítők korábbi játékaikkal már fontos tapasztalatokat szereztek a városmenedzser-játékokkal kapcsolatban. Ez pedig meg is érződik a Skylineson, amelynek minden porcikájáról üvölt az odafigyelés.
Jövendőbeli metropoliszunk felépítésének első lépése a megfelelő környezet kiválasztása. E téren ugyan nem nyújt túl nagy választékot a játék, ám a lista így is kellően változatos: építkezhetünk folyó- és tengerparton, folyók torkolatánál, sivatagos területen vagy dombos vidéken. Minden terület más és más természeti adottságokkal rendelkezik, hol olajban bővelkedik a talaj, máshol ércekben gazdag vagy épp mezőgazdasági szempontból kiemelkedő. Ha viszont sehogy sem találjuk a nekünk szimpatikus vidéket, akkor irány a pályaszerkesztő, ahol egyedül rajtunk múlik, milyen tájat álmodunk meg.
Városunk megalapításának következő lépése ismerős lehet minden más hasonló játékból: a zónába vezető autópályából kiindulva fel kell építenünk az első utcákat, majd azok mentén az első építési zónákat. Ezekből háromféle van: lakossági, üzleti és ipari zónák, amelyekből idővel magasabb szintűeket is feloldhatunk majd. A zónák elhelyezésénél rengeteg tényezőt kell figyelembe venni, hiszen ki szeretne olyan utcába költözni, amelynek másik oldalán koszos gyártelep húzódik? A városba költözőknek pedig nemcsak otthonokra és munkahelyekre van szüksége, hanem vannak egyéb szükségleteik is. Így kénytelenek vagyunk gondoskodni a villany- és vízhálózatról, valamint a szennyvíz és a szemét elszállításáról is. Ezeken túl jönnek a további finomságok: rendőrség, tűzoltóság, egészségügyi és oktatási intézmények sora várja, hogy felépítsük. Ezek elhelyezésénél szintén érdemes figyelni, hogy minél jobban szétszórjuk őket a városban, mivel így lehet a legnagyobb területet lefedni velük, ez pedig jelentősen növeli a lakosság elégedettségét. Ahol pedig elégedettek a lakók, oda örömmel költöznek újabb és újabb családok, és ahol növekszik a lakosság, oda szívesen települ új gyár, új üzletház.
A játék menedzsment része is nagyon aprólékos. Pénzügyeinket a legapróbb részletekig magunk alakíthatjuk: szabályozhatjuk az egyes szolgáltatások költségvetését, zónákra bontva határozhatjuk meg az adók mértékét, ha pedig megszorulunk, banki kölcsönökből pótolhatjuk a hiányokat. Ezek idáig mind hasonlóképp működtek a többi játékban is, ám akadnak érdekes újdonságok. A várost különböző kerületekre oszthatjuk, ezeken belül pedig különböző szabályokat, rendeleteket hozhatunk, amelyek javítják az ott lakók életkörülményeit, vagy épp nehezíti azokat. Emellett azt is meghatározhatjuk, hogy az egyes kerületek milyen jellegűek legyenek, így az iparkerületeket is szét tudjuk bontani mezőgazdasági és nehézipari részekre.
A játék egyébként hatalmas mennyiségű információt zúdít a nyakunkba, amivel elsőre nem is biztos, hogy meg tudunk birkózni. Nyomon követhetjük az egyes szolgáltatások színvonalát, a különböző intézmények kapacitását, a vidék erőforrásait, a szél irányát, az ingatlanok értékének alakulását, gyakorlatilag bármit. Ha pedig mindez nem elég, bármelyik épületre rákattinthatunk, és részletes elemzést kapunk: hányan laknak ott, azok mennyire iskolázottak, hány felnőtt és gyerek él ott stb. Ugyanezt az autókkal, sőt, a gyalogosokkal is megtehetjük, hiszen a játékban minden lakosunknak saját személyisége, élete van. Még azt is megnézhetjük, hogy ki mit csinál éppen. Ezen információknak ugyan nincs túl nagy gyakorlati hasznuk, de annál hangulatosabbá teszik a játékot.
A Cities: Skylines nem fogja grafikájával megváltani a világot, ám csúnyának a legkevésbé sem nevezhető. Inkább úgy mondanám, a fejlesztők ügyesen megtalálták az egyensúlyt a kellemes látványvilág és a korrekt gépigény között. A kamerát szinte a műholdak magasságáig emelhetjük, de lemehetünk egészen utcaszintre is, mindkét esetben bőven találunk nézelődnivalót. Az utcákon zajlik az élet, rendőrautók száguldanak szirénázva, a távolban csendben pöfékelnek a gyárkémények, a parkokban gyerekek játszanak. Mindez pedig hihetetlen változatossággal tárul a szemünk elé. Persze az épületek modelljeinek száma véges, ám így se nagyon találunk ismétlődést bennünk. Ez annak is köszönhető, hogy az épületekből akad más és más színváltozat is, így kétszer ugyanaz a bungaló nem épül fel egymás mellett.
A hangulaton végül hatalmasat dobnak a zenék és hangok. Előbbiek terén a műfajtól már megszokott háttérmuzsikákat kapjuk, amelyek tökéletesen passzolnak is a témához. Utóbbiak pedig leginkább akkor érvényesülnek, ha utcaszintre ereszkedünk. Autók zaja, kutyaugatás, madarak csiripelése, emberek trécselése.
A Cities: Skylines esetében nagyon kell gondolkoznom ha valamibe bele szeretnék kötni. Legfeljebb azt hozhatnám fel negatívumként, hogy elsőre egy picit elveszettnek érezheti benne magát az ember, mivel oktatómód helyett inkább csak hosszabb-rövidebb tippeket kapunk a játéktól. Ám még így is a végeredmény, ha nem is tökéletes, de torony magasan az utóbbi évek legnagyszerűbb városmenedzser játékát jelenti. Egyértelmű trónfosztásra került sor, de fogalmazhatnék úgy is, hogy a Skylines lett az a játék, aminek a Maxis két éve az új SimCityt szánta.
