Ismered azt az érzést, amikor feltűnik egy játék – különösen egy nem AAA alkotás –, amely jónak, sőt kifejezetten érdekesnek néz ki, és tudod, hogy kell neked? Ilyen volt tavaly a The Vanishing of Ethan Carter, amely a 2014-es esztendő egyik legjobbja volt. Megvan? És ismered azt érzést, amikor hozzájutsz az adott játékhoz, és nagyjából fél óra leforgása alatt rájössz, hogy mégsem olyan jó? Na, a Submerged pont ilyen.
Az Uppercut Games alkotása egy felfedezős, harcmentes „túlélő” játék. A Submergedben egy fiatal testvérpár női tagját irányítod. Csónakkal érkeztek egy elsüllyedt romos városba. Feladatod, hogy a civilizáció maradványai közt keresgélj, hogy el tudd látni sérült öcsédet. És... ennyi. Igen, a történet nagyon egyszerű, és sajnos a végéig az is marad, hiába szeretnél megtudni több mindent a testvérekről vagy a világról, nem fog megtörténi. Mitől sérült meg testvérűnk, miért van a város víz alatt, kik azok a furcsa lények, akik figyelnek? Ezekre a kérdésekre nem fogsz választ kapni. A legtöbb, amit a játék ad, az néhány nagyon minimalista kép. Ez próbálja a sztorit helyettesíteni.
Rendben, a történet nem túl erős, de hát ettől függetlenül a játékmenet még lehet egész jó. Bár, mint mondtam, nincs harc a játékban, de attól még más kihívás lehetne. Sajnos a Submergedben azonban nincs semmi. Nincsenek platform részek, logikai feladványok, még csak időkorlát sincsen. Gyakorlatilag két dolgot csinálsz ebben a játékban: hajózol két pont közt, valamint épületeket mászol. Magamban el is könyveltem az alkotást mászószimulátornak. Ráadásul még csak ne is várjunk egy Assassin’s Creed jellegű minőséget. Van egy kijelölt útvonal, azon kell felmásznod, minden automatizálva van, még csak el sem tudod rontani. Nagyon rég játszottam ennyire monoton játékkal.
A kevés dolog, amiben úgy-ahogy működik a játék, az az, hogy néha valahogy el tud kapni az atmoszféra. Ahogy hajózol a romok között, a Hold fénye megcsillan a vízen és különböző tengeri állatok ugranak kik a vízből – na, az ilyen pillanatok működnek. Ekkor el tudod felejteni, hogy amúgy menyire unalmas a játék. Azonban ilyen szempontból is elmarad a The Vanishing of Ethan Cartertől. Ott tulajdonképpen a végéig kitartott az atmoszféra, és a hasonló játékidő (kb. 4 óra) ellenére nem vált unalmassá. Itt más a helyzet, amihez még „hozzásegítenek” a grafikai és zenei hiányosságok.
Bár a játék az Unreal 4 motort használja, igazából semmi nem indokolja a licencelését. Nagyon sok az alacsony felbontású textúra, ami úgy néz ki, mintha két generációval le lenne maradva, néha kifejezetten ronda. Arról nem is beszélve, hogy többször a semmiből materializálódnak az objektumok, és nem is a messzeségben, hanem néha pár méterre a karaktertől. Persze van egy-két látványos fényeffekt, de 2015-ben ezek már semmi újat nem mutatnak. Zenéről meg annyit, hogy eleinte tetszett, de mint oly sok minden más ebben a játékban, az is unalmassá válik egy idő után. Pár szám van, ami folyamatosan ismétlődik. Gyakorlatilag ez mindenre igaz a játékban.
Ráadásul még bugos is, nem is kicsit. Kétszer is volt olyan programhiba, hogy majdnem azt hittem, újra kell kezdenem a játékot. Elsőnek a csónakkal sikerült beragadnom valahova. Nagy nehezen sikerült csak kiszabadítanom magamat, de eltartott egy pár percig. Másodszor pedig a játékban – ahol egyébként nem lehet leesni – a főhősnő lesétált az egyik háztetőről. Szerencsére egy alsóbb szintre estem, és nem a vízbe, így nem derült ki, hogy mi történt volna...
Megpróbáltam szeretni ezt a játékot, tényleg, de egyszerűen nem tudom jó szívvel ajánlani megvételre. Tényleg tetszett az alapkoncepció, de mindenfajta erőfeszítés a készítők részéről megszűnt az alap kitalálása után. Nem mondanám, hogy kifejezetten rossz, de nagyon unalmas, és ennyi pénzért sokkal jobb játékokat is lehet venni. Ne játsszátok!
