„Mágia-cyberpunk-rougelike-hack'n'slash-action-RPG-kártyajáték – mi van?” – kérdeztem augusztus elején, amikor hírt adtam a játék bejelentéséről. Szerencsére azóta sikerült meglesnünk, mi is tulajdonképpen ez a sok jellemzővel bíró alkotás, amely jelenleg még fejlesztés alatt áll.

A történet kissé klisés felütéssel indul: a jövőben járunk, és hőseink a társadalmi ranglétra legalján tengődnek. Ámde egyre jobban érzik, hogy valami motoszkál bennük, és ez a mágia. Egy titkos mágustársaság persze felfigyel hőseinkre, és próba elé állítja őket: álljanak ki egy szép adag próbát, és akkor tagok lesznek, a szervezet segítségével pedig elérhetik céljaikat. A próbák mibenlétét pedig egy-egy pakli kártya határozza meg...

A legtöbb kártya természetesen arról szól, hogy menni kell hentelni. Itt lép képbe a hack'n'slash rész, bár engem inkább egy bullet hell shoot'em'upra emlékeztet a játék ezen része. (Ej, de művelt vagyok, micsoda szakszavakat kenek-vágok itt…). Kártyától függően kell legyakni egy, két vagy három hullámnyi ellenfelet, és persze a loot mennyisége és minősége is erősen változó. Hogy egy kicsit csavarjanak a készítők, néha speciális szabályok lépnek életbe: csúszik a padló, mindenki egy lövéstől kifekszik (igen, a kedves játékos is), az amúgy limitált számban használható speciális képességeinket korlátlan mennyiségben használhatjuk, ilyesmi. Az adott paklit akkor fejezzük be, ha a Guardian kártyát játsszuk ki, ahol egy főellenséget kell lenyomni, és jön a következő szint/pakli. A játékélmény maga nem rossz, spéci képességeinkkel akadnak taktikai lehetőségeink is, de én túl szűknek érzem a pályákat ahhoz, hogy igazán élvezetes legyen – ez főleg érvényes akkor, ha a főböhöm ellen harcolunk. A mesterséges intelligencia szintje eléggé alacsonyan van (bár ez szerintem műfaji sajátosság is): semmi mást nem csinál, csak jön felénk és lő ránk szakadatlan.

Persze nem minden kártya szól a szakadatlan harcról. Akadnak upgrade kártyák is, ahol karakterünk bizonyos tulajdonságait fejleszthetjük jó pénzért, illetve a boltkártyáknál vásárolhatunk is. Akadnak misztikus lapok is, ahol valamilyen extra jutalom vár ránk – ez lehet némi életerő, pénz, karma vagy ingyen képesség is. Okos ötlet, hogy ha egy pályán vagy kártya alatt nem vettük fel a dobott jutalmat (mondjuk gyógyító gömböket kaptunk, de épp maximumon van az életerőnk), akkor később visszamehetünk felvenni, ha szükségünk lesz rá.

Ami pedig a rougelike jellemzőt illeti: ha egyszer a betonba harap hősünk, akkor kezdhetjük az egészet majdnem elölről. Azért csak majdnem, mert bizonyos tápolásaink megmaradnak, sőt: a négy karakterből eleinte csak Aeon, az árnyékmágus érhető el – a többieket csak akkor tudjuk feloldani, ha egy bizonyos szintet elértünk az egyes karakterekkel. Big Mo a technomancer, Mukai, a szellemidéző és Rasimov, az okkultista némileg más képességekkel bírnak, így játékstílusunkon is kicsit igazítani kell, ha váltunk. Persze elhalálozásunk esetén van még egy utolsó esély: 100 karmapontért (a tapasztalati pont itteni megfelelője) folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk, de ez igencsak magas ár érte...

Early Access státusza ellenére egész egyben van már a játék. Látszik, hogy a Clever-Plays nem feltétlenül a gyors meggazdagodás reményében dobta ki a játékot, hanem azért, hogy a játékosok véleménye alapján csiszolja tovább és fejezze be teljesen. Nekem csak a gamepades irányítás hiányzik tulajdonképpen, egyébként nagyon egyben van a cucc. Szóval amilyen furcsa zagyvaságnak nézett ki számomra a Leap of Fate, amikor a leírását először olvastam, olyan szórakoztatónak találtam játék közben.