Talán még a Blizzard fejlesztői se gondolták anno a ’90-es évek végén, mekkora sikere lesz az évek alatt a három nép történetét elmesélő játéksorozatuknak. A sorozatnak, amely egy űreposszá nőtte ki magát, amely rengeteg embert szegezett az évek alatt a képernyők elé és a mai e-sport egyik meghatározó ága. Olyan karaktereket hívtak életre, mint például Jim Raynor, Sarah Kerrigan, Zeratul/Tassadar, akik nemcsak díszletként jelentek meg a képernyőn, hanem ott is voltak a játékosokkal mindvégig, miközben azok vívták harcukat a Koprulu szektorért. Sokan tűkön ülve várták a befejező részét a történetnek, és a Blizzard minden egyes elejtett információval csak fokozta a várakozás izgalmát. Viszont végre elérkezett ez is, múlt héten megjelent a Legacy of the Void.
Ahogy már a bétateszt apropóján írt előzetesben említettem, a történet nem sokkal a Heart of the Swarm eseményei után játszódik. Zeratul, a hírneves Dark Templar Tassadar figyelmeztetése óta fáradhatatlanul egy Xel’Naga prófécia nyomában jár, miközben Artanis, a protossok vezetője Aiur visszafoglalását tervezgeti, ami a Brood War eseményei óta lakatlan. A terran szövetség Arcturus Mengsk halálát követően Valerian Mengsk vezetése alatt épül újjá, míg Kerrigan a zergeket felhasználva egy másik nyomot követ. Ebben a történetben bizony senki sincs kispadon, mindenki tevékenyen kiveszi a részét az eseményekből, elvégre a világ sorsa a tét. A játék légköre is megváltozott ezzel, mivel itt már nem a három nép harcáról van szó, a külső fenyegetés felrúg mindent. Ennek fényében nem csoda, hogy hőseink olykor sötéten látják a világot, hiszen az is. Sajnos Artanis, mint főszereplő, nincs annyira a helyzet magaslatán, mint az eddigi részekben Raynor vagy Kerrigan. (Mondjuk a protossok nem az érzelmeik kimutatásáról híresek.) Harcol a népéért, az egész világért, de ez nem hozza közelebb őt. Raynornak és Kerrigannek hiába voltak nagyobb céljaik, megvolt a személyes motiváció is, vissza akartak csapni Arcturus Mengsknek. Az Artanison keresztült megismert szereplők se túl érzelemdúsak, így lényegében inkább csak az eddigi szereplők miatt izgulhatunk.
Aggodalomra nincs ok, ha nem is játszottunk az eddigi epizódokkal, se szükséges, hogy teljesen tudatlanul vágjunk neki a kampánynak, mivel a játék egy video keretében összefoglalja nekünk az eddigi eseményeket. Ezután kapunk egy gyorstalpalót, ami magába foglalja mindhárom frakció alapjait, és bele is vághatunk a közepébe. Véleményem szerint a rövid ismertető rész elegendő, mivel az irányítás letisztult, egyszerű, átlátható, a többit meg harcban kell kitapasztalnunk, elvégre éles helyzetben tanul az ember igazán.
Ahogy Raynornak ott a Hyperion, Kerrigannek a Leviathan, úgy Artanisnak is szüksége van egy mobil központra. Kapóra is jön, mikor tudomást szerzünk a Spear of Adun nevű, ősi protoss hajóról, amely az utolsó a maga fajtájában: képes magában hordozni a protoss civilizációt, hangárja több mint elegendő flották befogadására, tűzereje pedig bolygókat is megsemmisíthet. Ezt a kis játékszert a solarite nevű nyersanyag hajtja, amit opcionális feladatok teljesítésével szerezhetünk, ezt később felhasználhatjuk a hajó képességeinek aktiválására, vagy pedig átirányíthatjuk a kisegítő rendszerekbe, amik komoly bónuszokhoz juttathatnak minket. Továbbá lehetőségünk van egységeink fejlesztésére, amivel seregünket a saját kedvünkre alakíthatjuk. Ezek a döntések nem véglegesek, a küldetések között változtathatunk rajtuk.
Az epikus kampány mellett persze ott a többjátékos rész is, amely megannyi különböző játékmódot tartalmaz. Az előzetesben szót ejtettem az egyik legnagyobb újításról, az Archon módról, amelynek tömören a következő a lényege: két játékos irányít egy sereget egyszerre a térképen, a szembenálló páros ellen. Így, míg egyikünk a bázist építi ki és a védekezésre koncentrál, társunk nyugodtan vonulhat előre egységeinkkel. Ez természetesen új stratégiai megoldásokat is magában hordoz, amihez viszont szükséges a megfelelő társ, mivel itt elengedhetetlen az összhang, ha a lehető legtöbbet ki akarjuk hozni a játékból.
A Legacy of the Void tartalmaz kooperatív küldetéseket is, amelyek folyamán az általunk választott hősök seregeit irányíthatjuk társunkkal karöltve az MI ellen. Frakciónként két-két parancsnok áll rendelkezésünkre. Mindegyik szereplő más-más bónuszt, extra képességet biztosít nekünk. Ezek a küldetések különállnak a kampánytól, teljesítésük tapasztalati pontot biztosít számunkra. Ahogy szintet lépünk, úgy nyitjuk meg az egyre erősebb képességeket. amelyek a továbbiakban jó szolgálatot tehetnek. Ez a játékmód alkalmas a játék alapjainak gyakorlására, új stratégiák kidolgozására, felkészülni, hogyan kezeljünk bizonyos helyzeteket.
Az új epizód új egységeket is hozott magával, összesen hatot, fajonként kettőt. A protossok oldalán harcba szálló egységek inkább az ellenfél megzavarására alkalmasak, míg a zergek inkább a masszív támadásban jeleskednek. De a terranokat sem kell félteni, új egységeik mind tűzerőt, mind mozgékonyságot is biztosítanak számukra. Ezen egységek, habár nem olcsók, de jó taktikával képesek csatákat megfordítani, így alaposan érdemes megfontolni, miképpen is fogunk neki ellenfeleink legyőzésének. Apropó taktika: a csaták menete az újítások miatt bizony jóval gyorsabb lett, ezzel még folyamatosabbá, pörgősebbé téve a játékot. Kevesebb a passzívan töltött idő, viszont több a körömrágás, hogy mikor tör ránk az ellenfél egy óriási sereggel. Több dolgozót kapunk egy játék kezdetekor, az egységek árán változtattak, így hamarább tehetünk szert nagyobb seregre. A katonáink látótere is megnövekedett, így javítva hatékonyságukat a harcban. Az újítások együtt járnak azzal, hogy a játék bizony van, hogy elképesztően megdolgoztat minket a legapróbb sikerért is. Viszont mint mondani szokás, minél nagyobb a kihívás, annál édesebb a győzelem íze, így ez senkit ne tántorítson el a játéktól. Kellő kitartással és megfelelő döntésekkel győzelemre vezethetjük egységeinket.
A látványra nem lehet panaszunk, az új, protoss témájú térképeket is kellő részletességgel dolgozták ki, mint például az Aiur felszínén található templomokat. A játék motorjával készült átvezetők is hozzák a kívánt hatást, még látványosabbak, mint az eddigi részekben.
Mint ahogy a BlizzConon megtudhattuk, a fejlesztők nem mondanak még le a játékról, várhatóak DLC-k az elkövetkezendő években. Ezek előfutára a Nova Covert Ops lesz, amely sokak kedvenc terran Ghostját veszi majd a középpontba.
Mit is ad nekünk összességében a StarCraft II: Legacy of the Void? Nos, először is egy remekbe szabott befejezést egy hosszú történethez. Másodszor pedig még rengeteg órányi szórakoztató játékot azoknak, akik értékelni tudják, ha egy barát vagy egy teljesen idegen ember oldalán, de közösen néznek szembe a kihívásokkal. Mert ez a Legacy of the Void igazi erőssége, a kooperatív játékmenet. Még egy játékban is jó érzés, ha tudjuk, állnak mellettünk, nem vagyunk egyedül, elvégre együtt még erősebbek vagyunk, csupán bizalom kérdése. Bizalomé, amit a Blizzard is megszolgált, hiszen hűek maradtak a StarCraft történetéhez, és egy olyan alkotást adtak számunkra, amelyet nemcsak az ős-RTS rajongóknak, hanem az újoncoknak is örömmel javaslok kipróbálásra.
