A Pokémon franchise idén már a huszadik születésnapját ünnepelheti, népszerűsége pedig gyakorlatilag töretlen – nemcsak az anime fut a mai napig és a fő széria játékai szereznek milliós eladásokat, közel maximális értékeléseket, de rendszeresen készülnek hasonlóan sikeres spinoffok is. Ezek közül az egyik legismertebb a Chunsoft által készített crossover a cég Mystery Dungeon szériájával, amely a pokémonokkal már hat játékot számláló melléksorozattá nőtte ki magát.
A Pokémon Mystery Dungeon játékok általános jellemzője, hogy a játékos egy pokémonná változott embert alakít (a kis szörny pontos típusát egy személyiségteszt dönti el a játék elején), aki fölött a fő sorozattal ellentétben közvetlenül vehetjük át az irányítást, és speciális, véletlenszerűen generált pályákon kell megmérkőznünk a többi ismerős zsebszörnnyel. A Super Mystery Dungeon sem tér el ettől a formulától, pusztán bővít rajta: immár 20 potenciális pokémon közül választhatjuk meg, mivé szeretnénk változni (köztük szinte az összes kezdő- és klasszikusnak számító lény Bulbasaurtól Pikachuig – naná, hogy a teszt javaslatával ellentétben utóbbit választottam), és milyen típusú legyen legjobb barátunk, aki a történet elején csatlakozik hozzánk. Rajtuk kívül összesen 720 más pokémonnal találkozhatunk a játék során, némelyekkel barátként, némelyekkel a dungeonök ellenfeleiként, illetve főellenfeleiként.
Miután felébredünk pokémon alakunkban, egy olyan világban találjuk magunkat, amelyet kizárólag beszédre is képes pokémonok népesítenek be, az őket elfogó és harcra képező emberek pedig nem többek legendáknál. Ébredésünket követően egy csapat beheeyem támad ránk, azonban egy nuzleaf a megmentésünkre siet, és mivel a puszta tényen kívül, hogy valaha emberek voltunk, semmilyen emlékünk nincs, megszán minket, és elvezet otthonába, Serena Village-be. Itt hamarosan találkozunk a játék kezdetén kiválasztott társunkkal, és mivel karakterünk még fiatalkorú, iskolába is kell járnunk, valamint rendszeres időközönként változó méretű és összetételű (legfeljebb három fős) csapatok élén mystery dungeonöket kell kitakarítanunk. A történet természetesen később messzire repít minket Serena Village-ből, és nemcsak emlékeinkért, de a világ sorsáért is harcba kell szállnunk, miközben egyre újabb és újabb taktikákat és képességeket sajátítunk el.
Az alap játékmenet azonban közel sem bonyolult – különösen a hozzám hasonló elvetemülteknek, akik játszottak a Mystery Dungeon széria alapjául szolgáló eredeti Rogue-gal is. A küldetések több szintre osztott, véletlenszerűen generált pályákból állnak, amelyeket lépcsők kötnek össze, és amelyeken ellenséges pokémonokkal ütközhetünk meg, különböző gyógyító és bónusz tulajdonságnövelő tárgyakat, illetve a városokban elkölthető pénzt gyűjthetünk. Mentésre csak megadott pontokon, valamint egy igen drága, erre alkalmas tárgy birtokában van lehetőségünk, ha karakterünk esetleg meghal (vagyis a pokémonok világában elájul), elveszítjük az összes addig összegyűjtött, nálunk levő tárgyat. A fő szériából visszaköszönő elem a PP, amely meghatározza, hogy adott képességeinket hányszor vagyunk képesek használni, és csak küldetések között, illetve elixírek segítségével pótolható, valamint a szintlépések rendszere, ahol nemcsak tulajdonságaink nőnek, de megadott szintek elérésekor egy korábbi képességünk elfelejtésével (maximum négyet ismerhetünk) egy újat is szerezhetünk.
A játék azonban a történet előrehaladtával szép lassan újabb és újabb elemeket adagol a formulához. Hosszabb kalandok során figyelni kell az éhség csillapítására, később csapattársakat kapunk (manuálisan nem irányíthatjuk őket, csak viselkedéseket, taktikákat állíthatunk be nekik), a társainkkal összehangolt kombókat dolgozhatunk ki, speciális ékköveket szerezhetünk, amelyek egyes tulajdonságainkat növelik. Sőt, később még a dungeon elbukása is elkerülhető, ha online segítséget kérünk, hogy egy másik játékos csapata kimentsen minket, vagy a Connection Web nevű „barátgyűjtő” rendszer segítségével szövetségessé tett pokémonokból szervezünk egy mentőcsapatot. A lista meglehetősen hosszú, és még több órával a kezdés után is kényelmes tempóban érkeztek az újabb és újabb játékelemek.
Az érdeklődésemet főleg ezek az újdonságok tartották fenn, ugyanis hiába szeretem a JRPG-ket és a japán anime dolgokat, a történet egyszerűen nem tudott lekötni. Talán csak kinőttem az ilyen jellegű sztorikból, talán kicsit túl klisés volt számomra, talán egyszerűen furcsa volt beszélő pokémonokkal előadott szituációkat komolyan venni, a lényeg, hogy bár erre nem vagyok hajlamos, gyakran szinte átpörgettem az átvezető párbeszédeket, és alig vártam a következő mystery dungeont. Úgy vélem, a játék élvezeti értéke is alapvetően ettől függ: a zenék és a grafika nagyon jók, a játékmenet élvezetes, rengeteg csapatépítési lehetőséggel és loottal, amin csak néhány elem (ha egy bizonyos típusú pokémonnal szemben gyenge a karaktered, azzal még x szintlépéssel később is gyenge marad, nem lehet új karaktert indítani a teljes progress elveszítése nélkül) ront.
Azonban, ha alapvetően nem rajongsz a pokémonokért, nem ismered legalább nagy vonalakban az összes eddigi generációt, nem tudod értékelni a játékban rejlő potenciált sem. Ezzel a fenntartással tudom ajánlani a játékot: egy nagyon korrekt JRPG, de az alapanyag még számomra is kicsit idegennek bizonyult. Ha Pokémon-fan vagy, órák tucatjait fogod beleölni, ha nem, akkor sokkal jobb lehetőség is vannak rá, hogy megismerkedj (esetleg újraismerkedj) a széria világával és karaktereivel.
