A Titan hamvaiból főnix módjára újjászületve és kicsit átalakulva, majd több béta állapotot követően végre itt van, és teljes pompájában tündököl a Blizzard vadiúj és ambiciózus kompetitív multiplayer-FPS-e, az Overwatch. Hogy beváltotta a hozzáfűzött reményeket? Meghatározó szerepe lesz az E-Sportok világában? A Blizzard csak leklónozta a Team Fortress 2-t? Ezeknek a kérdéseknek nézünk utána, hogy ha velem maradtok most jelen cikkünk végéig.
A történetmesélés, az akció-RPG-k és megannyi remekbe szabott RTS nagymesterei ezúttal se nyúltak mellé.
A kaliforniai székhelyű csapat joggal van felvértezve egy amolyan „Midász király érintése” effektussal, ugyanis tényleg amihez hozzáérnek, arannyá változik előbb vagy utóbb (lásd Diablo III). A történetmesélés, az akció-RPG-k és megannyi remekbe szabott RTS nagymesterei ezúttal se nyúltak mellé. Biztos vagyok benne, hogy a félsz még a legelvetemültebb rajongókban is valahol mélyen ott motoszkált, hiszen először merészkedett a csapat egy számukra eddig ismeretlen talajra. És az Overwatch valóban sok Blizzard hagyománnyal szakít. A legszembetűnőbb, és egyben talán az egyik legfájóbb pontja a játéknak az maga a fejlesztőktől már megszokott, minőségi kampány teljes hiánya. Kapunk ugyan egy tutorialt és mesterséges intelligencia elleni gyakorló részt, hogy kiismerjük a karaktereket és ne az éles bevetéseken szerencsétlenkedjünk a csapatunk rovására, de háttértörténeteket és karakterábrázolást „csak” animált videók képében lelhetünk fel az interneten, a csapattól már szintén megszokott és elvárt minőségben.
A hangsúly sokkal inkább a 21 karakter eltérő képességein és megfelelő szerepkörüknek kihasználásán van.
Azonban ahonnan elvesz a Blizzard, máshova bele is fekteti az elvett törődést. Így a többjátékos rész frenetikusra sikerült. Nehéz az FPS-ek sokszínű skáláján bekategorizálni az Overwatch-ot, a fejlesztők maguk is csak „hero-shooternek” becézik. Jelen tesztalanyukban ugyanis nem lesz perkrendszer, megnyitható fegyverek és egyéb manapság oly divatos mechanika, hanem a hangsúly sokkal inkább a 21 karakter eltérő képességein és megfelelő szerepkörüknek kihasználásán van. Többek között pont emiatt (és nem kis részben a látvány miatt) kezdték el korai fázisában a játékot egy Team Fortress 2-klónnak csúfolni, azonban már az első lejátszott meccs után tudjuk, hogy az örült hangulatot leszámítva itt valami teljesen másról van szó. Habár azt meg kell hagyni, a játékmódok kísértetiesen, hasonlítanak a Valve 2007-ben megjelent üdvöskéjéhez. A játékmódok száma jóindulattal is nagyon kevés egyelőre, így reméljük, a közeljövőben betársul még egy-két lehetőség a pontfoglalás és kocsitologatás mellé. Szintén foghíjas még az elérhető pályák száma. Habár a tizenkettő szám statisztikailag nem hangzik rosszul, gyakorlatban a villámgyorsan lepergő meccsekkel karöltve elég vérszegénynek hat. Szerencsére a Blizzard biztosított minket, hogy a jövőben kapunk még plusz pályákat, és ami a legjobb, hogy mindezt teljesen bérmentve, ezzel elkerülve a közösség teljes széttagolását.
Az Overwatch sokkal inkább mentalitásában próbálja megreformálni a zsánert, mintsem játékmenet terén.
Nem szabad szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy az Overwatch sokkal inkább mentalitásában próbálja megreformálni a zsánert, mintsem játékmenet terén. Nem hinném, hogy ez akkor összeesküvés-elmélet lenne, főleg nem a csapat legutóbbi hasonló próbálkozását, a Heroes of the Stormot is számításba véve, ahol egy szintén olyan műfajt szeretett volna a Blizzard nagyobb közösség elé tárni, amely főleg a hardcore réteg kedvelt stílusa. A MOBÁ-khoz hasonlóan a multi-FPS-ek sem az egyszerű átlagjátékos által könnyen fogyasztható játékok, ahonnan – csúnyán szólva – az anyázást nem tűrő emberek gyorsan kiszorulnak, vagy csak sokáig tartó szenvedés árán érnek el apró sikereket. Az Overwatch (akárcsak a Heroes of the Storm) ezzel egy huszárvágással szakít, és inkább a csapatmunkát és a „buksisimogatást” helyezi reflektorfénybe. Itt ugyanis a magányos farkasokat tényleg pillanatok alatt felőröli egy jól működő csapat, és értelme sincs külön öldökölni, hiszen nem jár érte plusz pont. A szintlépésnél is csak egy ládikát kapunk, amely 5 darab, semmilyen plusz előnyhöz nem juttató kozmetikai cuccot rejt. Itt találhatunk egy mikrotranzakciós részt is a játékban, hiszen a türelmetlenek valódi pénzért is vehetnek ilyen ládákat, egy kis zsákbamacska kedvéért. A fentebb már említett, a játék által folyamatosan közvetített dicséreteket pedig úgy kell érteni, hogy a készítők kukáztak mindenféle negatív értesítést. Nem halálaink számát látjuk a statok között, hanem amiben jók voltunk az adott körben. Az ellenfél elintézésből jóformán mindenki részesül, aki csak egy kicsit is megkínálta az adott felet ólommal és így tovább. Biztos vagyok benne, hogy ez sokaknak nem fog tetszeni, de szerencsére nekik ott van kismillió másik játék, amelyekben ennek a fordítottja szerepel, és nem kell nekik nagyítóval keresni úgy az adott címeket, mint az ellenkező tábornak.
Gyönyörű, hangulatos és részletgazdag világot kapunk, profi optimalizálással.
Technikailag az Overwatch hozza a tőle elvárt minőséget. Gyönyörű, hangulatos és részletgazdag világot kapunk, profi optimalizálással mind PC-n, mind konzolokon. A design lehengerlő, ami a remekül kiegyensúlyozott pályákon is tetten érhető, de egyértelműen a karakterek teszik fel az i-re azt a bizonyos pontot. Mind kinézetben, mind személyiségükben sikerült a Blizzardnak már most maradandót alkotni. Mindegyikükkel élvezet játszani, és meg is kell tanulni velük játszani, mert néha a helyzet megköveteli a gyors, akár játék közbeni váltást, de egyikük sem legyőzhetetlen, mindenkinek megvannak a maga erősségei is, ugyanúgy, ahogy az Achillesz-sarkai is. A zene szintén kényezteti a fülünket, főleg a play of the game videók alatti dallam fog beleégni a hallójáratainkba, ahogyan a remekül kevert zörejek és hangeffektek is, a minőségi szinkronról már nem is beszélve.
A teszt alatt játszott jó pár órában én szerencsére egyetlen egy buggal vagy glitch-csel sem találkoztam, a matchmaking is felgyorsult és javult is a béta óta, így elmondhatjuk, hogy a Blizzard új játéka csaknem tökéletes állapotban jelent meg. Amennyiben a fejlesztők a jövőben folyamatosan bővítik és tartalmakkal látják el a játékot, akkor nem kell félnünk, hogy egyhamar unalmassá válik és feledésbe merülne a „Team Fortress fenekekkel”-nek csúfolt Overwatch. Ebben pedig szerintem bízhatunk, így remek nézhetősége mellett könnyen maradhat az e-sportok kedvelt szegmensében. Az Overwatch nagyon kellemes szórakozást és nagyszerű kikapcsolódást nyújt. Több mint valószínű, hogy az év végén is találkozni fogunk vele nem egy díjátadón. Bátran tegyenek vele egy próbát a stílustól idáig idegenkedők is, könnyen lehet, hogy nem fogják megbánni.
