Hajdanában-danában a multiplayer még azt jelentette, hogy a haverokat a fülüknél fogva kellett átráncigálni magunkhoz (vagy ők ráncigáltak át a fülünknél fogva magukhoz), és indult egy kanapén a közös ereszdelahajamat (na nem úúúúgy...). Megvolt a romantikája, hiszen a közös játék élményén túl ott volt a szocializálódás is – ki ne bökné oldalba a könyökével a haverját egy váratlan pillanatban, hogy kizökkentse a ritmusból akkor, amikor nyerésre áll? ;) Aztán jött az internet, belopózott mindenhová, és ma már mindenki a saját otthonából tolja, és alkalomadtán kapja az ívet pár fejhangon ordítozó tinédzsertől, akik abban a tévedésben élnek, hogy az a menő, ha csak a kötőszavak nem káromkodások. Szerencsére azért még akadnak játékok, amik a kanapés megoldást is magukba foglalják – az Overcooked pedig egyenesen erre épít! Bizony, ezt nem lehet interneten keresztül másokkal tolni!
A játék receptje meglehetősen egyszerű, mégis zseniális. Az alapot a Unity Engine jelenti, ergo a gépigény alacsony, a grafika pedig inkább stilizált/aranyos/egyszerű lesz, semmint álleejtő, de jelen esetben nincs gond ezzel, passzol a játékhoz. A játékmenet, ami a sava-borsa az egésznek, szintén nem egy bonyolult dolog: szép sorban jönnek a rendelések, ezeken a recept is fel van tüntetve, szakácsainkkal ezt kell elkészíteni, időben kiadni, a piszkos tányért pedig elmosogatni, hogy legyen tiszta, amire a kaját rakjuk. A dolog bukéját az adja, hogy a pályák (pontosabban a konyhák) ellenünk dolgoznak: hogy a hely szűk, hol földrengés hátráltat – az extrém körülményekről, mint mondjuk egy jégtáblán vagy egy vitorlás hajón való főzésről nem is beszélve. Ilyen körülmények között természetes, hogy egyedül nem boldogul egyetlen chef sem, így kell a segítség – az meg megegyezés kérdése, hogy ki lesz a sous-chef, illetve hogy lesznek a feladatok felosztva. Ha mégis magányos farkasok lennénk, akkor sincs nagy baj, mert egyedül is irányíthatunk két szakácsot, akár váltogatva közöttük, akár egyszerre, egy gamepaddel – multitaskingra képesek előnyben! Persze ha ketten vagy többen vagyunk, a móka csak fokozódik, hiszen ki ne akarna lila fejjel Gordon Ramsayként üvöltözni a többiekkel. Kihívást minden esetben nyújtani fog a játék, de csak pont annyit, hogy még ne legyen lehetetlen – csupán némi gyakorlás és a pálya (akarom mondani a konyha) sajátosságaihoz alkalmazkodás kérdése az egész.
Ami nekem nem ízlett különösebben, az a hangok. Én aláírom, hogy nehéz változatos hangeffekteket összehozni úgy, hogy a komplett fejlesztőcsapat mindössze két főből áll, de ez így egyhangú: tök mindegy, hogy mit aprítunk a mise en place alatt (hagyma, paradicsom, hús, hal stb.), ugyanolyan hangja van. Sótlan, ízelten ilyen téren az Overcooked, de talán ez sem akkora baj, mert csak egyedül főzőcskézve tűnt fel.
Rendkívül ízletes fogás lett az Overcooked – meg is lepődtem rajta. Igazából nem mutat semmi nagyon újat vagy extrát, viszont amit nyújt, az nagyon el lett találva (a hangok kivételével). Elő a fakanalat meg a gamepadet: előbbit ahhoz, hogy átkergessük a saját kéglinkbe egy-két havert, utóbbit pedig az Overcookedhoz!
