Az utóbbi években ha Milestone játék került a karmaim közé, gyakorlatilag az összes kritikám a „jó lenne ez a cucc, de...” sémára épült. Valahogy mindig az volt az érzésem, hogy az utolsó simításokra nem maradt idő, kedv, energia, pénz, ilyesmi. Mintha az olaszok egyszerűen csak abbahagyták az adott játék fejlesztését, és nem pedig befejezték volna. De annyi év után most úgy tűnik, megtört a jég: a Ride 2 kerek egész benyomását kelti, és relatíve kevés pampognivalóm akadt vele...
Másfél évvel ezelőtt az előző részt tesztelgetve gregmerch-csel azon filóztunk egy überszerencsétlenkedős önégetős videó során, hogy alapvetően nem volna rossz játék a Ride, ha nem rontaná el millió apróság, mint például az irgalmatlanul nehéz vezetés és hasonlók. A MotoGP és az MXGP sorozatokkal szerzett tapasztalatokat úgy tűnik, sikerült visszaforgatni a Ride második részének fejlesztésébe, és az eredmény engem meglepett: a Ride 2 egy átgondolt, kidolgozott játék benyomását kelti az előző, összecsapott résszel szemben, sőt! Anno ugye azt írtam, hogy a Ride szeretne a motoros Gran Turismo lenni – a Ride 2 viszont gyakorlatilag az. 22 gyártó mintegy 170 mocija közül vásárolhatunk be, és szerencsére ezek tényleg különböznek egymástól. A Milestone motoros játékokból megmaradt fejlesztési rendszer is megmaradt – szükség is van rá, ha a gépi ellenfelekkel fel szeretnénk venni a kesztyűt: ha az adott verseny maximálisan megengedett szintre fejlesztjük fel vasparipánkat, még mindig nincs garantálva a győzelem (a dobogó igencsak jó eséllyel azért így már megvan). Pályából pedig úgy harmincat kapunk, a nyomvonalak száma ennél lényegesen több. Fiktív és valós pályák vegyesen vannak, utóbbiakból kapunk a „megszokottakból” is egy adagot (például Monzát, Magny-Cours-t, Road Americát), de akad itt ritkaság is, mint mondjuk Makaó. Ugyan a Nordscheife 20 kilométeres karikája valahol már kezd megszokottá válni, de motorral eddig még nem csapathattunk rajta virtuálisan (legalábbis nekem nem rémlik), így csak kiemelném külön is. És ne lepődjön meg senki, ha az előző rész fiktív pályái közül is visszaköszön itt jó néhány.
Játékmódok tekintetében gyakorlatilag a szokásos felhozatalt kapjuk: versenyzünk az MI vagy az óra ellen. Utóbbi esetben előfordul, hogy a pályán bójákkal jelölnek ki szűkebb nyomvonalat, ettől eltérni időbüntetéssel kell számolni. Az MI pedig már közepes szinten is megizzaszt, így akik kihívásra vágynak, nem fognak csalódni. Kár, hogy amúgy kis butusok: ők nem sok akciót mutatnak be a pályán, de legalább bosszantanak minket egy kicsit. Például úgy, hogy hiába érünk melléjük egy kanyar előtt, kifékezni már nem hagyják magukat, és inkább ránk dőlnek, ha belső íven vagyunk – aztán vagy megszívják, vagy nem. Eleinte ez engem nagyon zavart, mert szerettem volna sportszerű lenni, de egy idő után feladtam, mert reménytelen. Végül is Verstappen a Forma-1-ben is hasonló trükkökkel él... Esőben nem túl virgoncak, és mivel nekem nem tűnik jelentősen csúszósabbnak a pálya, ha esik, ekkor szinte simán elverhetjük őket. Emellett akadnak napi és heti kihívások némi extra jutalomért.
Ami pedig a fizikát és az irányítást illeti: akik tolták a Valentino Rossi: The Game-mel, őket nagy meglepetés nem érheti. Annál talán egyszerűbb egy kicsit, de árkádnak nem igazán nevezhető. Persze a különféle segítségek bekapcsolásával valamivel könnyebb dolgunk lesz, de nem sokkal – viszont az első rész általam alaposan leköpködött vezethetetlenségtől szerencsére messze van. Amit viszont sajnálok egy kicsit, hogy a sérülések mindössze kozmetikai jellegűek, és tulajdonképpen azok is kimerülnek pár karcolásban.
És akkor most jöjjenek a sirámaim, ami miatt mégsem teljesen felhőtlen az örömöm a Ride 2 kapcsán. Milestone játékról van szó, tehát mi lehet az, amibe beleköthetek? Úgy van, a grafika! Szegény olaszok, évek óta toldozzák-foltozzák a grafikus motorjukat, de amit az tud, az azért nem túl acélos. A motorok ugyan remekül néznek ki, de a környezet és a megvilágítás, a fények avíttnak tűnnek. Nem ronda ez a játék, csak kicsit korszerűtlen benyomást kelt, ennyi – főleg egy Project Cars vagy egy tavalyi Need for Speed mellett.
Szóval a Ride 2-vel végre sikerült egy remek játékot leraknia az asztalra a milánóiaknak. Tényleg nem sok kifogásom lehet a grafikától és az MI-től eltekintve – dúskálunk a motorokban, a pályák száma is elégséges, a vezethetőség ugyan némi szokást igényelhet, de nincs vele különösebb gond, a karrier pedig változatos és egész jó színvonalat hoz. Ha hajlandó vagy két kerékkel kevesebben száguldozni, a Ride 2-nél jobbat jelenleg nem nagyon találsz.
