Kicsit több mint két éve tűkön ülve vártam a Train Fever megjelenését. Bíztam benne, hogy ez lesz az játék, ami a már igencsak koros OpenTTD méltó utódjává fog válni. Az eredmény azonban egy középszerű játék lett, amely sok esetben inkább volt bosszantó, mint szórakoztató. A folytatásról érkező gameplay videók ugyan eléggé biztatóak voltak, de azért jóval óvatosabban és szkeptikusabban fogadtam a híreket és az ígéreteket. Ahogy két éve, úgy most is, az előzetes érzéseim tévesnek bizonyultak. A Transport Fever ugyanis minden szempontból lényegesen jobb játék lett, mint elődje.
Maga az alapkoncepció, ahogy a stílusban megszokott, nem változott. Árut és embereket kell szállítani A-ból B-be, lehetőleg nyereségesen. Bár a játék az elődjéhez hasonlóan a vasúti szállításra fókuszál, végre kibővült az elérhető járműállomány hajókkal és repülőkkel is, és természetesen megmaradtak a buszok, a teherautók és a villamosok is. Ennek köszönhetően tényleg elég változatos kis szállítmányozási birodalmat építhetünk fel. Természetesen a járművek beszerzésén túl az infrastruktúrát is nekünk kell kialakítanunk. Bonyolult vasúti hálózatot, reptereket, buszmegállókat és kikötőket kell építenünk, és nem árt, ha ezeket össze is hangoljuk, hiszen nem elég a város szélén lepakolni a vonatról a kenyeret, az építőanyagot meg a nehézgépeket, ki is kell vinni azokat a gyárakhoz és a boltokhoz, ehhez pedig átrakodásra lesz szükség (sajnos klasszikus, gyárudvarra bemenő iparvágányokat nem lehet építeni).
A Train Fever egyik legbosszantóbb hibája volt, hogy a játékmotor nem tolerált semmilyen hibát az építkezés során. A hagyományos szállítmányozós játékoktól eltérően ugyanis nem „rács” rendszerű a terep, hanem tényleg oda és olyan szögben épít az ember bármit, ahogy akarja – vagyis inkább ahogy a játék engedte. És általában nem engedte. Akár nyílt, sík terepen is hibaüzenetet dobott a játék („ütközés”, „tereptárgy”), el lehetett képzelni, mennyire körülményes volt tisztességes vasúti hálózatot építeni. Nem csoda, hogy az előzetes videókban pontosan azt próbálták kihangsúlyozni, hogy mindez a múlté. És valóban: az építkezés most már tényleg élvezetes. Folyó fölött kell keresztezni a vasutat és a közutat? Nem probléma. Bonyolult váltók, kitérők az állomások előtt? Sima ügy. Egyedül talán a városon belüli útépítés tud néha kicsit nehézkes lenni, de kis próbálgatással meg lehet oldani. Viszont ami hiba: továbbra sincs tervezőeszköz. Sem visszavonás. Mivel az építkezés horribilis összegekbe kerül, és elsőre úgyse jön össze minden úgy, ahogy akarjuk, ezért egy komolyabb projekt előtt még mindig el kell menteni a játékot. És mivel nincs visszavonás, ezért elég egy rossz kattintás, és a 300 dollár értékű buszmegálló lebontása helyett ötévnyi teljes bevételünket elköltjük arra, hogy a buszmegálló körüli negyedet a földig romboljuk. Hamar megtanulja az ember, hogy buszmegállót lebontani csak maximálisan bezoomolva, a lehető legóvatosabban lehet. Argh... Ezek aprócska hibák ugyan, de azért eléggé bosszantóak tudnak lenni.
A Transport Fever gazdasági mechanizmusa kisebb módosításokkal megegyezik a Train Feverben megismertekkel. Leglényegesebb pontja, hogy az áru nem valami absztrakt fogalom, hanem pontosan nyomon követhető egy egység vasérc sorsa a bányából az öntödén át a késztermékig. A játék kereslet-kínálati rendszere határozza meg a termelést és az igényt a szállítmányozásra. Hiába szállítunk száz meg száz vagon nyersanyagot egy gyárba, az csak egy nagyon rövid ideig fog készletre termelni – ha utána a készterméket nem visszük el a fogyasztóhoz (vagy a következő gyárba), akkor a termelés leáll. Ha pedig a gyár nem vesz fel több árut, akkor a bánya/farm sem fog termelni, hiszen nincs kinek eladni az árut. Ha azonban működik a teljes szállítmányozási lánc, és a végtermék eljut a városokba, ahol van rá kereslet, akkor épp az ellenkező dolog fog történni: az ipar beruház, az üzemek újabb és újabb csarnokokat húznak fel, ami felpörgeti a keresletet a nyersanyagokra, akik szintén elkezdenek többet termelni. És persze ennek újabb következményei is vannak: működő ipar mellett újabb és újabb lakóházak, boltok és üzemek épülnek, ami újabb keresletet gerjeszt, így a kör bezárul. Ahogy a valóságban is, a gazdaság nem működhet megfelelő infrastruktúra és közlekedés nélkül.
Roppant szórakoztató újdonság, hogy egy amerikai és egy európai kampány is helyet kapott a játékban. Ez nem tutorial (van olyan külön is), de tény, hogy a játékot nagyon részletesen meg lehet ismerni, emellett elég változatos feladatokat kell teljesítenünk: a háborúra készülő Európában kell raktárakat feltöltenünk, őslakos indiánokat kell anyagilag kárpótolni az elvett földekért, vagy épp a sztrájkoló munkásokkal kell tárgyalni a svájci Gotthard-alagút építése közben.
Ahogy a képekből is látszik, a látványvilág gyönyörű. Sajnos ennek ára van: a gépigény – főleg a kései játék során – az egekbe szökik, sokan panaszkodtak a fórumokon optimalizálatlanságra. Ezt csak megerősíteni tudom.
Sokat tudnék még írni a Transport Feverről, de azt hiszem, az eddigiekből is átjött, hogy a játék engem nagyon meggyőzött. Végre valami, ami után nem sírva menekültem vissza az OpenTTD-hez. Húsz év kellett hozzá – de megérte kivárni. Most pedig jöhetnek a modok magyar mozdonyokkal, Ikarusokkal és Ganz-hajókkal!
