Kingdoms and Castles

Bevallom őszintén, az első képek alapján nem nagyon fogott meg a Kingdoms and Castles. Ennek nagyon egyszerű oka volt: sose jött be a Minecraft-szerű kockákból felépített látványvilág. Néhány fejlesztői gameplay-videó megtekintése után azonban úgy éreztem, mégis adnom kell neki egy esélyt. Jó döntésnek bizonyult.

A Lion Shield indie csapat játéka a már jól megismert – és bevallom, számomra megunhatatlan – Settlers vonalat viszi tovább: kismillió nyersanyag és áru, rövidebb és hosszabb termelési láncok, boldog falusiak, és persze a rendkívül mérges ellenség, akik idilli falusi életünket próbálják változatos eszközökkel tönkretenni. A mai trendnek megfelelően itt is hangsúlyos szerepet kap a túlélőaspektus, valamint az ehhez nélkülözhetetlen évszak- és időjárásváltozás.

A meglehetősen szűk játékterületen első dolgunk lerakni központi várunkat, amely körül kicsiny birodalmunk idővel terjeszkedni fog. Természetesen a legalapvetőbb nyersanyag itt is az élőerő, azaz a falu lakói, akik mindenféle munkát elvállalnak. Ahhoz, hogy növelni tudjuk a lakosságot, házakra van szükség, ami önmagában azonban kevés: egy nagyon egyszerű „boldogságindex” jelzi, hogy épp mennyire vonzó letelepedési célpont királyságunk az arra utazók számára. Ha nincs munka, nincs kaja, ráadásul épp egy hete pusztították el a fél falut a vikingek (vagy ne adj’ Isten egy sárkány!), akkor valószínűleg nem sokan akarnak majd nálunk élni. Viszont ha van templom, könyvtár, közel a kocsma, a főtér és a piac, katonáink pedig esélyt sem hagynak a portyázóknak, akkor hamarosan mindenki nálunk szeretne majd élni. Ehhez persze erős és stabil gazdaság kell, amihez újabb és újabb munkáskézre van szükség, ezzel pedig a kör bezárul.

Ne higgyük, hogy mindezt olyan könnyű megvalósítani! Először is a hely szűkös: a játék néhány viszonylag kisméretű szigetből áll, így rá leszünk kényszerítve arra, hogy minden talpalatnyi helyet kihasználjunk. A termékeny mezőkre természetesen búzaföldeket kell telepítenünk, ám fontos, hogy a közelben elférjen egy malom és egy magtár is. Előbbi növeli a termelékenységet, utóbbi pedig értelemszerűen a megtermelt élelmiszerek tárolására szolgál. Nem csupán azért fontos, mert így többet tudunk bespájzolni télire: az aratás után meglepően gyorsan jön a tél, így ha kedves kis peonjaink nem gyűjtenek be mindent, bizony a tél elviszi a kaja nagy részét. Fontos szerepet kap a piactér is, amelyet érdemes a lakóházak közelébe rakni. A kereskedők a piactérre hordják az élelmiszert, a tűzifát és mindent, ami a parasztoknak szükséges, akik így hamar be tudnak vásárolni belőlük. Természetesen egy falu élete nem csak az étel körül forog: kőfejtők fejtik a követ, a bányákban vasércet termelnek ki a bányászok, a kovácsok pedig a nyersanyagokból fegyvereket és szerszámokat készítenek. Előbbiek felhasználási területe egyértelmű, utóbbiak pedig tovább javítják a termelékenységet. Emellett kincstárra is szükségünk lesz, amely nélkül még adót sem tudunk szedni.

Amikor már a sokadik telet is sikerrel átvészeltük, és elégedetten hátradőlnénk, akkor jön a kellemetlen meglepetés, azaz mindjárt rögtön kettő: a sárkányok és a vikingek. A sárkányok a kisebb gond: pár íjásztorony képes végezni velük, azonban ha nem vagyunk elég gyorsak, néhány épületet hamar lángba tudnak borítani. Ha ezután dolguk végeztével még távozni is tudnak, az meglehetősen negatívan befolyásolja a közhangulatot, lásd fent. Természetesen egy sárkány lelövése komoly bónusszal is jár. Azonban a legrosszabb sárkány is eltörpül a vikingek és az általuk hozott pokolfajzatok mellett. Nem elég, hogy váratlanul, kiszámíthatatlan helyen bukkannak fel, de sokan vannak és erősek. Visszaverésükhöz masszív várfalakra, íjásztornyokra és hajítógépekre van szükség, és persze erős állandó hadseregre. Így sem biztos, hogy mindig megússzuk veszteség nélkül, ugyanis egyre nagyobb és nagyobb sereggel támadnak ránk, így folyamatosan rá vagyunk kényszerülve arra, hogy növeljük birodalmunkat.

Mindez kellemesen lefoglalja az embert néhány órára. A probléma az, hogy viszonylag hamar ki lehet ismerni, hogy mi az, amire ügyelnünk kell. Míg az első városomat elrontottam, a másodikat már össze tudtam hozni úgy, hogy a vikingek miatt sem kellett aggódnom, a legnagyobb bosszúságot a viszonylag sűrűn a semmiből előtörő tüzek okozták. Ezeket kicsit talán túlontúl gyakorinak éreztem, annak ellenére, hogy lényegében minden utcasarkon állt egy kút. A termelési láncok rövidek (az etalon Anno játékokhoz képest főleg), és nagyjából egy óra játék után már minden épületet felépíthetünk. Apró bosszúságok is vannak: katonáink egy centit nem mozdulnak azért, hogy összecsapjanak az ellenséggel. Annyit tudunk tenni, hogy folyamatosan kattintgatunk, hogy menjenek az ellenséges egységek felé, és ha elég közel érnek egymáshoz, akkor harcolni kezdenek. Ez főleg akkor okoz gondot, ha a városunk több pontján is egyszerre folynak a harcok.

Ennek ellenére a Kingdoms and Castles tíz euróért kellemes szórakozást kínál. Bár tény, hogy relatíve hamar elvész az újdonság varázsa, azért újra és újra elindítottam, mert a játékmenet ugyanakkor megfogja az embert: kellemes hanghatások és zenék, még az én Minecraft-allergiám ellenére is tetszetős grafika, nem beszélve arról, hogy jó érzés látni élő, lüktető birodalmunkat. Akik egy könnyed, bármikor folytatható és abbahagyható játékra vágynak, azoknak a Kingdoms and Castles tökéletes választás.