A Need for Speed franchise első 11 évében gyakorlatilag dominálta az autós játékok piacát, tulajdonképpen mindegyik addigi rész a Most Wantedig sikeresnek volt tekinthető. A 2006-os Carbonon már kezdett látszódni, hogy kezd a sorozat kicsit kifulladni, de a mélyrepülést a 2008-as Undercover hozta el – azóta eléggé hullámzó, de sose igazán kiemelkedő részeket kapunk. Igen, tudom, ott a ProStreet és a két Shift, de ezek annyira nem illenek igazából a sorozatba, hiszen ezek az arcade játékmenettel szemben próbáltak inkább a szimulátorok felé elmozdulni. Azóta mintha nem találná magát a sorozat. Alapjában véve egyik sem játszhatatlanul rossz, de valahogy nem volt az igazi egyik sem (annyira nem, hogy például a 2010-es Hot Pursuit gyakorlatilag egy Burnout Paradise remake volt NFS brandinggel). A tavalyi/tavalyelőtti, alcím nélküli rész pedig leginkább a rettenetes színészi „alakításokkal” terhelt filmbetétei miatt marad emlékezetes, nem pedig a fantáziátlan játékmenet miatt.
És most itt az új, aktuális rész, és ezzel visszakanyarodnék a cím alatti leadhez: a Need for Speed Payback ugyanis gyakorlatilag egy „Tesco Gazdaságos” The Crew klón lett. Ott ugyebár az egész USA (némileg kicsinyítve, mínusz Alaszka és Hawaii) a játszóterünk, itt nagyjából egy 20-25 km átmérőjű terület. Itt is vannak race, offroad, drag, drift és runner (rendőrök előli menekülésre használt) verdák, ott emellett akadnak azért még monster truckok, motorok, és persze ezeknek a rendőrségi megfelelői (elismerem, hogy ezek leginkább a két kiegészítővel kerültek be, na de a Calling All Units is kint van már lassan egy éve). Ott dinamikusan a sebességünkhöz alkalmazkodik a GPS/minimap nagyítása, itt fix az egész. Sőt, itt is kártyákat kapunk a megnyert futamok után, amelyekkel fejleszthetjük az adott verdát (illetve a tuningboltokban is vehetünk ilyeneket jó pénzért), és persze itt is adottak a mellékfeladatok, például minél messzebbre ugratni, vagy egy szakaszt minél nagyobb átlagsebességgel abszolválni. Tökéletesen kirajzolódik az, hogy honnan merítettek ihletet a Ghost Games fejlesztői, csak hát a gond az, hogy a visszanyesett dolgok helyére semmi nem került, a többi pedig kopipaszta.
Persze a tradicionális NFS-elemek azért megmaradtak. Ilyen például a Michael Bay ihlette szituációk minél gyakrabban történő megidézése: például amikor egy már tuningolt Audi S5-tel nyélgázon nitrózva menekülünk, a fakabát különítmény fapados Ford Crown Victoriákkal utolér... De ugyanez a helyzet a Koenigsegg Regera–Ford Mustang viszonylatban is (egy 5 literes ikerturbós hibrid V8 motorral hajtott hipersportkocsit nehogy lenyomjon már egy Hemi blokkos tonnaDonna Mustang). Eddig a csúcs az volt, amikor 200 km/h-val alig bírtam utolérni egy kamiont! És ha már a rendőrség szóba került: hacsak nincs közük az adott feladathoz (értsd: nem olyan feladatot vállaltunk), sehol nincsenek. Nem zavarják a versenyeket, nem erednek a nyomunkba sima kóricálás közben – valahol biztos akciós a fánk meg a Twinkie, azokkal vannak elfoglalva... A versenyek szokás szerint bundázva vannak, mert valahogy vagy mi érjük utol a bolyt, vagy ők érnek utol minket. A multis közönség pedig hozza a hírneve alapján várhatót; bár ez igazából nem a játék hibája – az már igen, hogy gyakorlatilag 300. szint körülire feltuningolt járgány nélkül esélyünk sincs, a matchmaking ugyanis nem igazán pakol össze minket hasonló tudású és kaliberű ellenfelekkel.
A Frostbite motor viszont legalább szép látványról gondoskodik, a fotó móddal pedig könnyedén tudunk olyan képeket lőni, ami autóbolond kissrácok szobáinak falaira valók. Menet közben is tudunk egy gombnyomással képet lőni – én balga azt hittem, hogy ez rendes képernyőmentés lesz, de nem: a HUD-ot leszedi ilyenkor is, nem csak a fotó módban. (A cikk írása előtt álltam le válogatni a képeket, amikor ezt észrevettem...) No de kanyarodjunk vissza a grafikára. Frostbite ide vagy oda, a The Crew nem rondább nála (legalábbis nem szembetűnően), ott viszont nagyobb a változatosság és az autókázható terület... A hangok itt remekül sikerültek, szerintem még jobbak is valamivel, mint ott. Az irányítás viszont meglehetősen arcade lett, ami önmagában még nem baj, de finomítani kéne rajta. Kikapcsolt ESP-vel úgy csúszkálunk, mint az Old Time Hockey játékosai egy kiadósabb bodicsek után... Bekapcsolva meg ha nem is sínautó, de limitál.
Míg el nem felejtem: van ám sztori is! A három főszereplőnek a Las Vegasra hajazó Fortune Valleyban kell elintézni egy bűnszövetkezetet. Eredeti, nem? ;-) Oké, nem bántom, mert legalább valami szórakoztatást próbál vinni a sok versenybe, ezt én nagyra szoktam értékelni. Meg aztán a The Crewnak se volt sokkal eredetibb, csavarosabb története...
Szegény Need for Speed Payback, jól lehordtam itt fentebb. Vérzik érte a szívem, de ha megfeszülök sem tudok jobb véleménnyel lenni róla. Alapjában véve nem rossz játék ez se, csak érződik rajta, hogy a franciák mókája után akartak menni – csak épp azt felejtették el, hogy nem mindig több a kevesebb. A sorozat rajongói biztos élvezni fogják (ahogy tulajdonképp én is teszem), de jelen állás szerint a The Crew jobb – így áll az, amit még 2014 decemberében írtam/mondam: „a The Crew azt nyújta, amit hiába vártunk évek óta a Need for Speed sorozatban” – egy részét most megkaptuk, csak kevés lett.,,
