Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Total War Saga: Thrones of Britannia

Total War Saga: Thrones of Britannia

Kérdéses termékpozícionálás, lerágott történelmi helyzet, ezek mögött pedig egy egészen tisztességes Total War.

2018.04.30. 16:00 | szerző: Pras | Ismertető/teszt

Objektív ítélkezés az emberi természetből adódóan nem létezhet, így a második legjobb, mi több, szükségszerű megoldás, hogy az értékelő a korrekt tájékoztatás jegyében előzetesen tisztázza az elfogultságát. Illendő így azzal kezdenem, hogy amikor a Creative Assembly bejelentette a Total War Saga koncepcióját, nem voltam elragadtatva. Amikor kibukott, hogy a még a Total War sorozaton belül is nagyon „szellemes” és „eredeti” választásnak tekinthető viking-angolszász felállással fog indítani az új széria első része, pláne nem voltam elragadtatva. Önkéntelenül eldöntöttem, mi a véleményem erről a túlárazott DLC-ről, Attila asset flipről, negyven eurós modról, és főleg eldöntöttem azt, hogy önérzetes totálvórosként nagyjából annyi szükségem lesz erre a címre, mint arra, hogy egy közepesen feltankolt román MiG-21-es az ablakomat találja a legmegfelelőbb helynek egy kényszerleszállás megkísérléséhez. Aztán, ahogy az élet iróniája azt már rendesen hozni szokta, annak rendje és módja szerint meg is kaptam tesztelésre.

Total War Saga: Thrones of Britannia

Nézzük azonban a számokat! Öt kultúracsoport, bennük két-két játszható hatalmi formációval. Anno domini nyolcszázhetvennyolc. Négy kör per év. Nulla ügynökképzési lehetőség. Tíz élelmiszer per harcoló egység per kör. Ötven pont az expedíció elindításáig. Legalább négy fejsze, két pajzs és tizenhat skalp per fő. Persze, a korabeli hatalmi formációk igazgatása nem csupán algebrából és marketingből áll, időnként kezünket mind a tinta, mind a vér be kell, hogy szennyezze.

Total War Saga: Thrones of Britannia

Kormányzás
Amiből a kampánytérképen gazdálkodhatunk, az nem túl sok, nem túlbonyolított, de átgondolt és jellemzően változatos. A megszokott „nyomógombos” opciók nem, vagy csak jelentéktelen változtatásokat kaptak, attól függően, hogy már eleve elfogadható színvonalon álltak rendelkezésre (például a Total War: Attila családfája lényegében egy az egyben átemelésre került, ennek megfelelően a kormányzás is inkább az egyéni ambíciókon és hűségeken való egyensúlyozással telik, mint a „pártpolitikával”), vagy igényeltek némi csiszolást (pl. diplomáciában új lehetőség, hogy jogi kötöttségek nélkül kinyilváníthatjuk a kölcsönös jóindulatunkat egy másik néppel, ugyanekkor a kereskedelmi szerződések kikerültek és automatikussá váltak). A provinciaközpontok továbbra is kötött mennyiségű építési telket használnak, amelyeket a főépület fejlesztésével oldhatnak fel, az alsóbbrendű települések viszont továbbegyszerűsödtek, vagy butultak, ízlés szerint: fal és helyőrség, mi több, jellemzően bármilyen választási lehetőség nélkül dönthetünk az általában egyfajta iparcikk termelésével foglalkozó falu továbbfejlesztéséről vagy tovább nem fejlesztéséről – és slussz.

Total War Saga: Thrones of Britannia

Szubjektív, de visszalépésként éltem meg a közrend új rendszerét, amely a Rome II-vel szemben most már inkább állapot-, semmint változásalapú. A negatív értékek százalékos esélyt adnak a lázadásra, amikor is a provincia egy települése azonnal átáll, így előállhatnak olyan helyzetek, hogy a lázadás leverését követő -10-es közrendmódosító gyakorlatilag azonnal újbóli, véletlenszerű felkelést generál, problémássá téve a konszolidációt még az adózás felfüggesztésével is. Kiemelendő viszont, hogy láthatóan próbálják a fejlesztők megkülönböztetni a nemzeteket a kampány menetében is, például a viking tengerurak expedíciókat küldhetnek ki, az angolszász államalakulatok pedig a fyrd rendszerével kísérletezhetnek. Tovább színesíti a játékmenetet a történelmi(es) események fel-felbukkanása, a Total War játékok esetében nemritkán gőzhengerlésbe torkolló végjátékot feldobandó pedig a T. Játékosnak előfordulhat, hogy a kései években adódik némi viking- vagy normann-problémája. Amit természetesen...

Total War Saga: Thrones of Britannia

Vezérlés
...illendő fegyverrel oldani meg. Ehhez, hacsak nem a „1v1 me, bro!” filozófiáját követjük, érdemes sereget gyűjteni. A Total War hőskorában ehhez egy dologra volt szükségünk: pénzre – vagy, hogy klasszikust idézzek: pénzre, pénzre és még több pénzre. Ehhez képest most kettővel több agysejtünket kell beállítani az igába, minthogy a pénzen túl élelmiszerre, ellátmányra és az eddigieknél hangsúlyosabban időre is szükségünk lesz. Az épületeken túl ugyanis most már az egységek fenntartása is élelmiszerbe kerül a zsold mellett, illetve idegen területen még ellátmányt is fogyasztanak, amely elhúzódó háborúskodásoknál, hosszabb tengeri utakon igényel egy kis előrelátást. További csavar, hogy egy kissé a Medieval II nyomdokain lépkedve, unit poolból gazdálkodunk (habár itt globálisból), ahol az elit egységek újratöltődési esélye kisebb, mint a kötéllel fogott lándzsás bohócoké. Seregeink száma és minősége tehát nem szigorúan kötött, de több mutató is korlátozni fogja. Ehhez járul még, hogy a korabeli infrastruktúra és a vadul túlárazott vonatjegyek miatt egy-egy egység felvételét követően még várnunk kell/lehet, amíg mindenki odaér a zászlóink alá. Mindezt és még néhány mutatót, mint például a seregünk körönkénti akciórádiuszát a vezér kíséretének fejlesztésével és általános kutatással befolyásolhatjuk. A seregtradíciók nem találhatóak meg a játékban, többek közt éppúgy, mint az erőltetett menet vagy a kimondott, külön építhető hadiflották, illetve ha már itt tartunk, az ügynökök (diplomata, kém, orgyilkos stb.) sem. Érezhető tehát az az irány, hogy seregeink, egységeink értékét, az ütközetek tétjét emeljék, ami feltétlenül egy üdvözlendő erőfeszítés.

Total War Saga: Thrones of Britannia

Ami a konkrét ütközeteket illeti, bár a modok itt hozzáadtak, ott elvettek egy-két lándzsát, átírtak egy ötös támadóértéket hatra, illetve a pajzson szereplő péniszre a korhűség jegyében szárnyakat rajzoltak, azért a csaták a sorozat történetében mindvégig az „oké”-tól az „ez viszi a hátán az egészet”-ig ívelő nívót képviseltek. Itt sem tudok hitelt érdemlően nyavalyogni: a csataterepeket szubjektíve hihetőbbnek érzem, mint eddig bármikor, a hangulat, a tömeg érzése az audio révén fantasztikus, bár az egységek fizikai ütközése még mindig, nos... a megszokott. Ugyanígy a szokásos módon próbálnak érezhetően lavírozni az ízes játékmenet és a korhűség közti késhegyen. A parancsnoki képességek maradtak, de talán nem zavaróan varázslatszagúak. A meta egyelőre a nehézgyalogságnak látszik kedvezni, már csak az egységlétszámokból és kulturális jellegekből adódóan is, de a távolsági fegyverek is fájnak, ha időt ad nekik az ellenfél – ehhez még csak walesi hosszúíjászokra sincs szükség –, illetve egyelőre még nem volt szerencsém nyolcszáz kilós normann destrier csatalovakat emelni le mellel, így nem állíthatom, hogy a teljes Britannia-élményt arcba kaptam volna már. Személy szerint a ToB csatáit tehát élvezetesnek tartom, bár talán egy kissé tempósnak/rövidnek. Post scriptum bedobom még, hogy cseles és jól működő megoldása a korábbi címek folyamatos településcsatáinak a problémájára az, hogy a Thrones of Britanniában a kistelepüléseken zajló összecsapások, bár a falvak megjelennek a terepen – gyakorlatilag automatikusan nyílt csaták.

Total War Saga: Thrones of Britannia

Ítélkezés
Hogy határoz hát a thing?
Uralkodói erény a mértékletesség és nagyvonalúság – meg kell tehát hajtanom a fejem a Thrones of Britannia előtt. Mint Total War cím, eltekintve pár homokszemtől a fogaskerekek közt, egy érezhetően törődéssel összerakott, átgondolt, hangulatos játék. A zene és tágabban a hanghatások, felmondott szövegek korrektek, a vizualitás, különösen az átvezető animációk és egységkártyák szépek és ízléssel kimért arányban adagoltak, a kezelőfelület, amint eddig is, néhány vitatható megoldáson túlmenően teszi a dolgát, a játék rendszerei könnyen adják magukat, a tooltipek garmadája pedig érdemi segítséget jelent. A kampány MI, bár nem volt elég időm az alapos mérlegelésre, szintén jobbnak érződik. Mindezt pedig rögtön megjelenésnél, patchek tömege nélkül, amit talán csak azért érzek megjegyzésre érdemesnek, mert a legutóbbi komoly traumám még a Rome II, ami – ha visszaemlékszünk – megközelítőleg akkora élvezeti faktorral indult el, mint amilyen egy földgázt szállító tehervonat és egy szippantós IFA nagy sebességgel lezajló, szentségtelen nászából származhat.

Total War Saga: Thrones of Britannia

Mégis, megéri-e a pénzét a Thrones of Britannia? Tudom, nem leszek nagy segítség, de... nem tudom. Nem mintha hősünk nem lenne egy jó Total War - mert az –, azt azonban nem tudom, hogy árában lévő Total War-e. Kétszer akkora árcédulával pofán vert DLC; vagy harmadával kevesebbért árult, jóárasított teljes értékű cím: mindkettő mellett jó érvek állnak. Azt hiszem, ha aránylag új Total War játékos vagy és imádod a Vikings sorozatot, teljes nyugalommal vásárold meg. Amennyiben viszont veterán TW-s vagy, a korszak/helyszín hidegen hagy, egyszerűen csak egy kevés játékórát keresnél magadnak és még nem szerezted be az Age of Charlemagne-t az Attiládhoz, nem száz százalék, hogy ez lenne az első javaslatom teljes áron. Mindenesetre az idő majd eldönti, a CA mennyire lőtt mellé a TW Saga „több mint DLC, kevesebb mint teljes játék” koncepciójával.
Mi meg csak győzzük követni és mérlegelni, a piac milyen elvadult konstrukcióval áll elő legközelebb. Most pedig, engedelmetekkel, vissza kell mennem nem TB-támogatott, érzéstelenítéssel nem komplikált trepanációkat végezni dánbaltákkal. ■

értékelés

Total War Saga: Thrones of Britannia

Pozitívumok
  • Hangulatos, de nem giccses feldolgozása a korszaknak.
  • Az eddigieknél nyomatékosabban jelentkező „nemzeti lehetőségek” a kampánytérképen.
  • Hangsúlyosabb a hadseregállítás és -ellátás kérdése.
  • Érdekesebb nyílt ütközet-, és jobb ostromterepek.
Negatívumok
  • Esetleges túlzott egyszerűsítések (pl. gazdasági szegmens).
  • Helyenként túl lassú játékmenet a kampányban, túl gyors a csatában.
  • Primitív településszervezés, alattomos közrend.

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega Hungary biztosította.

Total War Saga: Thrones of BritanniaTotal War Saga: Thrones of BritanniaTotal War Saga: Thrones of BritanniaTotal War Saga: Thrones of BritanniaTotal War Saga: Thrones of Britannia
Total War Saga: Thrones of Britannia
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
Total War Saga: Thrones of Britannia

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló