Alapvetően kedvelem a kis, páremberes projekteket, ugyanis leginkább az ilyen produkciók szoktak valamilyen formában innovatívak, formabontóak lenni – még akkor is, ha nem is sikerül jól, én értékelem a szándékot. A londoni Solar Sail Games első játéka, a Smoke and Sacrifice leginkább a művészi stílusával szeretne hódítani, de alapvetően a jó öreg craftolós-túlélős játék műfaját nem akarja teljesen átformálni, legfeljebb finomítani.
A sztori szerint hősünknek, Sachinak az elsőszülött gyermekét a népe hagyományai szerint fel kell áldoznia, hogy a Nap fák továbbra is termékeny földet tudjanak biztosítani – Sachi népe ugyanis egy ily módon lakhatóvá tett kis oázisban él a jégsivatag közepén. A szertartás megtörténik, ám pár évvel később Sachi fülest kap, hogy a gyermeke még talán él, és egy „baleset” következtében egy fura, veszélyes és depresszív világba pottyan. A feladat: a gyermek megkeresése, aztán pedig hazatalálni onnan. Ez nem is lesz egyszerű, mert a környezet faunája alapvetően meglehetősen ellenséges irányunkban (legalábbis elsöprő többségük), éjszakánként pedig sűrű füst lepi el a vidéket, és különféle rémek kóricálnak ilyenkor a szabadban.
A műfaj hagyományainak megfelelően tehát egy szál semmivel kezdünk, viszont itt azért akadnak barátságos (illetve pár esetben fogjuk rá, hogy nem akarnak bántani) szereplők, akiktől megkapjuk az első csokor jótanácsot és receptet fegyverek, kaják és ilyesmik tekintetében. Annyi egyszerűsítés itt van mondjuk egy Don’t Starve-hoz vagy egy The Flame in the Floodhoz képest, hogy nem kell az éhséggel és a szomjúsággal törődnünk – de ettől még nem lesz egyszerűbb a játék. Ugyanakkor a már emlegetett állatvilág esetében van egy csavar is: csapdák és kedvenc csemegéik segítségével magunkhoz édesgethetjük őket, és segíthetnek bennünket.
A design első osztályú, a látvány egyszerűen fantasztikus. A brit srácok műve is bizonyítja: nem kell feltétlenül 3D-ben gondolkodni, ha az ember valami szépet szeretne a képernyőre varázsolni – nekem nagyon bejött a Smoke and Sacrifice látványvilága. A hangok és a zene is kifogástalanul asszisztál ehhez; egyedüli szívfájdalmam a szinkron teljes hiánya, azzal tökéletes lenne az élmény.
A készítők nagyjából 40 órára taksálják a játékidő hosszát, ez kellemesen hosszúnak tűnik. Akik most ismerkednek a műfajjal, jó választás lehet a Smoke and Sacrifice, mert a küldetésalapú sztori segítségével ha nem is kézen fogva, de azért finoman rávezeti a dolgokra a játékost – plusz a nyílt világ tartogat a történettől függetlenül is némi felfedeznivalót; bár talán pont a sztori miatt talán lineárisabbnak érződik ez a műfaj más alkotásaihoz képest. Akik pedig komolyabban tolják már ezt a stílust, azoknak meg azért érdemes bizalmat szavazni ennek a játéknak, mert a sajátos hangulata szépen meg tudja fogni az embert.
