Großadmiral Olvasó, kedves Kameradom! Engedd meg, hogy alázatos szolgádként elsőként gratuláljak a kinevezésedhez! Holnaptól hát te méltóztatsz a szárnyaid alá venni azt a bolondokházát, amit osztrák-magyar haditengerészetnek nevezünk? Gondolom, annak köszönhetem látogatásod, hogy mint elődöd, némi nem hivatalos útravalóval is ellássalak. Hát kérlek, foglalj helyet, lefuttatom a tisztiszolgát valami szívmelegítőért, hogy legalább valami folyadék lelket öntsön beléd, mert én nem fogok tudni. Apropó, azt a kerevetet, amin kegyeskedtél helyet foglalni, még ma délután elviszem magammal, engedelmeddel.
No, hát kérlek alássan! ...most mit hüledezel? Látom a grafikát én is, persze, de hát 1900-at írunk, még a diódát se találták fel, nemhogy a tranzisztort! Mit vársz, Crysist? Na! No meg, kérlek, magunk közt legyen szólva, a költségvetés, ugye, a költségvetés; hogy a gatyánkból kilóg az a császári-királyi valagunk, ha megengedsz, kérlek, ennyi kedélyeskedést. A főképernyőn alul látod különben a kurrens egyenleget. Pénzünk, az most sincs, ugye, sose volt, de legalább elmondhatjuk, hogy Krisztus urunk nyomdokain járunk, nemde? Ebből kellene kigazdálkodnod, nos, mindent. A hajóink fenntartását, modernizálását, új egységek építését, a képzést, lövészeteket, hírszerzést, miegymást, a kutatás-fejlesztést, a dokkok, parti erődök építését, szóval mindent. Ezt az összeget ráadásul folyamatosan támadni fogja a parlament, a szárazföldi haderő vagy akár maga – a különben szeretett – uralkodónk. El sem hiszed, kérlek, de ezek olyan ostobaságokat akarnak pénzelni a hadihajóink helyett néha, mint amilyen például az élelmiszer! Szóra sem érdemes. Annyi bizonyos, ha megengeded, alássan, még az ellenséggel lesz a legkevesebb problémád.
Talán a legnagyobb trükk az életben, ha szabad mondanom, az ellenségek és a barátok korrekt megválasztása. Látni fogod, hogy a Marinenkommandant karosszéke roppant hosszúra nyújtja az ember kezét, így széleskörű befolyásod lesz arra, hogyan alakul a külpolitikánk. Úgy gondolnád, hogy a feladatod a háborúk sikeres megvívása, ez azonban csupán egy eszköz. A valódi feladatod a pozíciód megőrzése és kiterjesztése, amire a kimutatások presztízspontokként hivatkoznak. ...persze, hogy van ilyesmiről kimutatásunk! Ennyi év szolgálat után igazán nem szabadna meglepődnöd, kérlek, itt minden elvágólagos, és még a szögleteset is gurítjuk! Kinevezésed, ha jól látom, 1925-ig szól, de ha nyeregben érzed magad, minden bizonnyal elintézhetsz további 25 évet. Intézkedésre minden hónapban jogosult vagy, így havonta átnézheted az aktuális hírszerzési adatokat, foglalkozhatsz az építkezések, üzemeltetés ügyével, befolyásolhatod és befolyásolnod is kell a külvilágot alapvető döntési helyzeteken keresztül, uralkodónktól a legutolsó utcagyerekig, mindez pedig jellemzően négy értéket befolyásol: a büdzsét, személyes presztízsed és a kül- és belpolitikai feszültséget. Kényes libikóka ez, barátom, mert bár végeredményben a dolgod, hogy felduzzaszd befolyásod, hajóinkat pedig pénzhez juttasd, ugyanakkor óvatosan nyugtalanítsd a néptömegeket és ésszel inzultálj külföldi nagyhatalmakat!
Mint a technika iránt érdeklődő gentleman, valószínűleg egyetértesz velem abban, hogy nem túlzás: korunkban elképesztő sebességbe kapcsolt a fejlődés! Nap mint nap újabb és újabb technikai vívmányok érkeznek, és ami tegnap még a világszínvonalat képviselte, holnapra elavult ócskaság. Sosem fogod hát úgy érezni, hogy végre eljött a tökéletes felkészültség, a megfelelő pillanat a háborúra. Jórészt szabad kezet kapsz a flotta magas szintű ügyei felett, sőt, valamelyest még azon túl is. Apróságoktól eltekintve, persze, mint amikor valamely joviális, műkedvelő miniszter, akinek a kérését nem illik – bár lehet! - elutasítani, azt méltóztatik olvasni a Vasárnapi Ujságban, hogy a legújabb franczia divat a rombolók, így felveti, hogy építsünk úgy tíz darabot. Mégis, minden szürkeállományodra szükség lesz, hogy a fennálló korlátokat (pénz, technológia, dokkméret) feszegetve a flottát a legjobb állapotban tartsd, és – talán ennél is fontosabb – az erejének megfelelő feladatot találj a számára.
Nagyot tudsz tehát álmodni itt, barátom, de bölcsen teszed, ha a racionalitásod, a józan belátási képességed, a földet a talpad alól nem veszted el, mert egy nap a hajóid... – nyelvbotlás, megbocsáss. Tehát: az állam hajóit egy nap harcba kell vezetned, a tervrajzaid éles gránátokat kapnak az oldalukba, doktrínádat pedig valódi hajóágyúk lövik szilánkokká. Itt aztán hamar elválik, látnok voltál-e, vagy ostoba álmodozó. Szerencsédre, avagy – engedelmeddel – mindannyiunk szerencséjére az államok a háborúikat korlátozott célokért vívják, így hátországunk nincs valódi veszélyben, de ez a személyedről ettől még nem lesz elmondható. Ugyanígy a hajóidról sem: legfelsőbb parancsnokként az apró-cseprő dolgokba, a flotta mindennapi életébe, a rutinszerű feladatvégzésbe nem lesz közvetlen beleszólásod, az ellenségnek viszont annál inkább módja lesz erre, így könnyen megeshet, hogy egy-egy vállalkozásod roppant egyszerűnek ígérkezik, vagy épp fordítva, gyakorlatilag öngyilkosságra vállalkozol. Tartsd kézben tehát a felderítést, gondoskodj az elégséges partvédelemről, nézz a hátad mögé és mindig legyen B-terved! Olykor megéri tömegével dobni az egységeidet Neptunus ölelésébe, máskor viszont a távlati cél érdekében nem botor dolog dolgod végezetlenül térni haza, vagy akár - nem mintha ilyent feltételeznék rólad, barátom, mégis, ha megbocsátod – visszavonulni.
A legfontosabb dolog viszont, kérlek alássan, hogy egy percig se hidd el, hogy itt mostantól minden körülötted forog! Olykor a rombolód legénysége lebetegszik az elégtelenül kimért lakótér miatt a trópusi vizeken. Egy cirkálód csak úgy felrobban a kikötőben, mire a miniszterek – akár valóban szabotázs történt, akár nem – vért akarnak. Győztes ütközetből térnél haza, mire a csatahajóid a kikötőbe álláskor egymásba futnak. Tervezel egy csodálatos felderítőcirkálót, de a futópróbák során a sebessége elmarad a várttól. Kiküldöd tengeralattjáróid vadászatra, erre elsüllyesztenek egy semleges utasszállítót. Egy barom kapitányod véletlenül legázol egy angol halászcsónakot. Ah, egészségedre, fenékig!
Erről jut eszembe, ezt a gint is viszem magammal. Ajándék az alárendeltjeimtől, igen-igen. A kerevetet említettem...? Említettem. Hát kérlek tisztelettel, mostantól akkor ez az egész cécó a tiéd, rendelkezzél vele belátásod szerint – ha bármire szükséged van, engem a Bécs melletti nyári kúriámban bármikor felkereshetsz, és a személyzetem szíves közlése szerint sajnos épp nem fogok otthon tartózkodni.
Még annyit, hogy ha az ízléstelen, drabális repülő szerkentyűiden akarnál itt is dolgozni, nagyon rossz helyre jöttél. Persze, ezekben az időkben már igazán a fene tudja. Még az is lehet, hogy a Rule the Waves 2-ben kilobbizod, hogy ezeket a csettegőket hajókra szerelhesd. Ha az Úristen kegyes lesz hozzám, ezt az ostobaságot én már nem fogom megérni
Na, hát szervusz, kérlek, szervusz! Hopp, ezt a díszkardot még leakasztanám... így ni, az unoka igen örülni fog neki! Hát szervusz!
