John Scalzi neve mára egybeforrt a galaxisokon átívelő sci-fi kalandokkal, hiszen a Vének háborújával egész kis univerzumot teremtett, amelyben számos kötete játszódik. De ezek mellett írt egy félig-meddig paródiának is beillő sci-fit is Vörösingesek címmel, illetve említést érdemel még a vadonatúj sztorit és világot útjára indító, tavaly megjelent Az összeomló birodalom is. Ám Scalzi egy ízben tett egy kis kitérőt a „földhöz ragadtabb” stílus felé is, amikor 2014-ben megjelent a Bezárt elmék. Illetve immár két ízben, ugyanis idén került a könyvesboltok polcaira a folytatás, a Fejvesztve.
Ahhoz, hogy a mostani regényt teljes mértékben megértsük, szükség van a Bezárt elmék ismeretére is. Ez is sci-fi volt, ám Scalzi többi művével ellentétben ez nem a világűrben és nem is az annyira távoli jövőben játszódott. Ehelyett egy félig zord, félig reményteljes közeljövőt vázolt fel nekünk, amelyben az emberiséget egy súlyos és gyógyíthatatlan betegség két részre szakított. Aki elkapta a Hadent (az USA járvány kitörésekor regnáló elnöke után nevezték el, mivel az ő felesége is megbetegedett), az egész életére a saját teste rabjává vált: az alapvető életfunkciók, mint a légzés, keringés vagy az emésztés továbbra is működött, de ezen kívül minden más irányítást elveszítettek a testük felett. Hála a modern technológiának, a betegeknek sem kellett egész életüket kómában tölteni, hiszen koponyájukba speciális neurális hálót ültettek be, amely segítségével két módon is kapcsolatba léphettek a külvilággal és egymással. Egyrészt egy kizárólag Haden-betegek számára elérhető virtuális teret hoztak létre, amelyben csak a fantázia és a pénztárca szabta meg a határokat a saját személyes terek megalkotásakor. Másrészt pedig szrípiónak csúfolt robotok felett vehették át az irányítást, amelyekkel a való világban tevékenykedhettek.
Nos, nagyjából ennyit érdemes tudni a Bezárt elmékről ahhoz, hogy a Fejvesztve minden részletét nagyjából megértsük. A főhős is visszatér, ugyanis ismét Chris Shane FBI ügynök egy nyomozását követhetjük végig. Chris maga is hadenes, ám egykori NBA-sztár, majd későbbi iparmágnás apja révén igazi hírességnek számít, ami nem mindig könnyíti meg a munkáját. A Fejvesztve nagyszerűen illeszkedik be az előző kötet által felvázolt világba. A középpontban ezúttal egy kitalált sportág, a hilketa áll. A hilketát kizárólag hadenesek játszhatják, ugyanis a hatalmas arénákban speciálisan a sporthoz tervezett, különböző képességekkel felruházott szrípiók feszülnek egymásnak. Szó szerint, ugyanis a cél az ellenfél egy megjelölt játékosát elkapni, letépni a fejét, majd azzal gólt szerezni. A hilketa feltörekvő sportágnak tűnik, ám egy nap az egyik játékos mérkőzés közben meghal. A jelek szerint ugyanis a szrípiója fejének letépését túlságosan is valósnak élte meg. Így kezdetét veszi a nyomozás, amely a sci-fis és videojátékos körítéstől eltekintve egy klasszikus krimit eredményez.
A Fejvesztve természetesen az első szótól az utolsóig Scalzi sajátosan friss, fiatalos és humoros stílusát hordozza magán. Aki korábban olvasta bármelyik regényét, az azonnal ráismer egyedi hangvételére. Könnyed olvasmány, amely nincs túl bő lére eresztve. Nem vontatott, épp a jó ütemben haladnak előre az események, amelyeket mindig a legjobb pillanatban csap le vagy épp ráz fel az író. Így sokszor előjön a még egy fejezetet érzés (egyébként sem túl hosszúak), ami a könyv egész gyors kiolvasását eredményezi. A Fejvesztve egy végig szórakoztató és kellően izgalmas összeesküvés-történet, amelyet Scalzi ügyesen igazított a saját maga által megteremtett világ szabályrendszeréhez. Aki szereti az író műveit, az ezzel is garantáltan jól fog szórakozni. Ám azoknak kevésbé ajánlom, akik csak most ismerkednek meg Scalzi nevével. Ők előbb mindenképp a Bezárt elmékkel kezdjenek. És ha azt és ezt letudták, garantáltan jönni fog sorban a többi regény is...
