Az indie játékműfaj elburjánzásának hála egyre-másra jelennek meg a régi, letűnt időket idéző alkotások. Személy szerint sokszor fordulok hozzájuk, ha nem szeretnék kusza fejlődési fákkal és menürendszerrel, valamint végtelenül túlbonyolított irányítással „szenvedni”. A '80-as években, többek között a Dungeon Master és Wizardry szériákkal megalapozott dungeon crawler stílus nyomdokain járva született meg a The Keep, amely a 2014-es Nintendo 3DS-es és 2017-es PC-s megjelenés után mostanra ellátogatott Switchre is.
Cikkünk alanya egy egyszerűbb, letisztultabb, könnyedebb kalanddal kecsegtet. Csak szórakoztatni szeretne, magas nosztalgiafaktorral. A történet szerint a gonosz varázsló, Watrys leigázza Tallia faluját, és az ott élő gyermekeket bányászatra kárhoztatja, mert a mágus ellenállhatatlan vágyat táplál olyan kristályok iránt, amelyek a varázslatokat táplálják. Itt jövünk mi a képbe. Bevesszük Watrys tornyát, leigázzuk csatlósait, és a bányából kimentjük a gyerekeket.
Haladni csak négyzetről négyzetre tudunk, 90 fokos fordulási lehetőséggel, a harc viszont teljesen valós időben zajlik. Az alap támadásainkat három magasságban vihetjük be, és minél több sikeres találatunk lesz, annál előbb lesz lehetőségünk kombó támadásokat is bevinni, ahogyan fejlesztjük karakterünket, úgy egyre többet. Az izgalmasabb része viszont a rúnakövek használata. A megtalált, különböző erővel bíró köveket egy 4*5-ös táblára pakolhatjuk ki, így fűzve össze őket többféle hatást elérve. A szokásos elementáris támadások mellett (tűz, jég, villám) van lehetőség védelmi, gyógyító és többek között bódító valamint a sötét helyeket bevilágító varázslatokra is. A legtöbbjüket lehet hatványozni is, vagy egyének helyett területre is fókuszáltatni. A tábla nem a legnagyobb, egyszerre nem is fér ki mind a 21 varázslat (amiket a leírásukat tartalmazó tekercsek megtalálása után tudunk csak aktiválni), de ügyesen összefűzve őket be tudjuk rakni kedvenceinket.
A mágia használata élvezetes, az irányítás hamar kitanulható, csak az eszköztárunkban kényelmetlen a kezelhetőség. Annak ellenére, hogy mind a helyszínek, mind pedig az ellenségek kimerítik a lerágott csont fogalmát, magával ragadó az egész miliő. Helyszínekből sajnos kevés van, és azok is túlontúl hasonlítanak egymásra, de a grafika bája, a remek zenék és a jó hangulat mégis folyamatos játékra késztetik az embert. Sok kényelmi apróságra odafigyeltek, amik barátibbá teszik a The Keep játékmenetét. Gondolok itt olyanokra, hogy, a térkép folyamatosan rajzolódik, ahogyan haladunk, ha akarjuk, akkor kint lehet rúnatáblánk és a térképünk is, de el is rakhatjuk azokat, vagy utóbbit még kicsinyíteni is tudjuk, ha nagyon belógna a képbe. Amikor kimennénk az adott szintről, és a statisztikából meglátjuk, hogy elhagytunk valamit (gyereket, titkot, ellenséget), még megengedi a program, hogy visszaforduljunk tovább kutakodni. Ez mind nagyon hasznos, sokan nem foglalkoznak ilyenekkel.
Aminek nagyon örültem, hogy bár jelen van a loot, nem fogunk beleroskadni a fellelhető fegyverekbe, páncélokba, de megmarad a zsákmányolás öröme is azért. Szerintem megtalálták az arany középutat. A fejtörők tetszettek, azok sincsenek túlbonyolítva, minden olyan „old-school”. Tényleg olyan érzésem volt közben, mintha újra gyerekfejjel fedezném fel a várbörtönök legmélyét (ez így leírva lehet, hogy inkább ijesztő...).
A kiváló retro érzetbe és a bugmentes (a mai indie cunamiban ez nagy szó) játékba egy-két bosszantó baki becsúszott sajnos. A 8. fejezet környékén (10 van amúgy) ugrik egy combosabbat a nehézség (ami nem baj), és ezzel együtt valamilyen misztikus módon egyre többet üt mellé karakterünk, még olyanoknak is, akik meg vannak bódítva és harcképtelenek (és ezek képesek még hárítani is). Volt olyan, hogy tíz csapásból tíz mellément. És bár az irányítás kézre áll egy idő után, azért még ordít róla, hogy érintőképernyős rendszerre tervezték (3DS), és ott jóval kényelmesebb is lehet. Ez azért is kihagyott ziccer, mert a Switch is érintőkijelzős, mégsincs ilyen opció handheld módban.
Összességében tehát egy nem túl eredeti, kissé önismétlő, de szerethető és élvezetes kalandot kapunk a pénzünkért, amit ajánlok minden dungeon crawler rajongónak.
