2013-ban jelent meg a Strike Suit Zero, hogy megpróbáljon valamit megidézni a Wing Commander és az X-Wing/TIE Fighter sorozatok örökségéből, modernizált köntösben. Egy évvel később jött az átdolgozott Director’s Cut, a PC mellett immáron az aktuális konzolokra és Androidra – most pedig a Nintendo üdvöskéjén harcolhatunk a Földért a telepesek ellen.
Miben más ez, mint a nemrég vizsgált Everspace? Szerencsére a hasonló zsáner ellenére elég sok különbség akad. Itt előre megkomponált küldetéseket hajtunk végre – méghozzá úgy, hogy tényleg egy háború egy fogaskerekének érezhetjük magunkat. A csaták közben rajtunk kívül is történnek dolgok, és bár fontos szerepünk van, mindent mégse tudunk a vállunkra venni. Maga a harc feszesebb tempójú, mint a Rockfish Games játéka, de kevésbé frusztráló – könnyebben tudunk sikereket elérni (közepes nehézségi szinten mindenképp). A robottá változatható űrhajót (amit valamiféle szuperfegyvernek szántak) viszont nem egészen értem. Oké, hogy átváltozva egy lomha, de baromi erős tank, viszont az űrben igazából értelmetlen a robotforma (legalábbis semmi nem indokolja). Tudom én, hogy ez csak design, de amennyire vártam, hogy ez valami különleges lesz (talán a Zone of The Enders miatt reménykedtem valami ilyesmiben, bár az más stílus). Nem kötelező amúgy a használata (csak akkor, amikor először beleültetnek), de mindenképp megfontolandó választás. A többi hajó a mechává változás képességének hiánya ellenére sem használhatatlan, sőt: van annyi különbség köztük, hogy az eltérő stílusban/taktikával küzdő játékosok megtalálják a maguknak leginkább passzolót – és ezt fejeli még meg a nem túl bonyolult arzenál-összeválogatás.
Ha a Switch verziót nézem, abszolút elégedettek lehetünk a port minőségével. A grafika gyakorlatilag ugyanaz, amit PC-n is láttam (ha van is különbség, az nüansznyi), és végig stabil sebességgel futott – lassulást maximum nagyobb hajók felrobbanásának közvetlen közelében tapasztaltam, de mivel ez a szitu nem egy életbiztosítás, így ritkán futottam bele. A hangok is nagyszerűek, a zene viszont nekem kicsit egyhangú... Az irányítás még Joy-Conokkal is teljesen vállalható – bár azért egy rendes gamepaddel csak precízebbek tudunk lenni, ahogy azt a küldetések utáni statisztikáinkból potenciálisan kiderülhet.
A Director’s Cut verzió az alapjátékhoz képest átdolgozott küldetéseket és a Heroes of The Fleet DLC-t tartalmazza a Raptor típusú hajóval együtt – mondhatnánk, remasterelték egy év alatt... Jót tett a játéknak amúgy ez az újragondolás (nekem PC-n az eredeti van meg), grafikailag ugyan annyira nem látszik, de azért észrevehető. A küldetések felépítése az, ahol ez látványosan megmutatkozik – az eredeti változat szerintem eléggé lapos volt ilyen téren, itt viszont él a csatamező, ahol mi csak egy része vagyunk a műveleteknek.
Remek játék lett a Strike Suit Zero, és remek portot kapott Switchen. A klasszikus ősökhöz felér a játékmenet, de a modernebb utódok mellett – mint amilyen az Everspace is – sem kell szégyenkeznie, sőt. Akik érzik az űr hívását és szeretnének egy jót lövöldözni izgalmas csaták forgatagában, ne hagyja ki a brit Born Ready Games csapatának alkotását!
