Kevés emléket tud megszépíteni úgy az idő, mint a régi játékok grafikáját. Egy-egy alkotás úgy maradt meg bennem akár húsz évvel ezelőttről is, hogy szinte fotorealisztikus grafikája volt – aztán persze fejbe vágja az embert a tény, hogy mindössze azért tűnt élesnek az a grafika, mert a monitor feleakkora volt, és azon az SVGA sem tűnt annyira vészesnek. Manapság viszont a régi játékoknál úgy kell vadászni HD meg hasonló patchekre, hacsak nem akar az ember úgy járni, mint szerény személyem, aki a Knights of the Old Republic natív 1024*768-as felbontását HD monitorra széthúzva élvezte végig – mintha csak egy túlsúlyosokról szóló SW-moziba csöppentem volna.
Visszakanyarodva tesztalanyunkhoz – hát van olyan, aki ne ismerné ezt a magyar gyöngyszemet, a disznók és nyulak véres háborújának egyetlen hiteles képviselőjét? A S.W.I.N.E. anno üdítő színfoltja volt a stratégiai játékok piacának, amely az ezredforduló körül igencsak széles volt. Fantasztikus grafikája, vicces és komolytalan háttértörténete, mindazonáltal egészen komoly taktikai mélysége rendkívül egyedivé és sikeressé tette, amelyre méltán voltunk büszkék. Én személy szerint azért is, mert szűkebb hazámból, a Viharsarokból származtak a készítők (Stormregion – nomest est omen), akik közül néhányan most a Kite Gamest erősítve dolgozhattak újra a játékon.
A S.W.I.N.E. akkoriban erősen szembement a trendekkel, hiszen nem volt bázisépítés, épp ellenkezőleg: meglehetősen kevés egységgel kellett letudnunk egy-egy pályát, amely egységek azonban csatáról csatára fejlődtek. A járművek üzemanyag- és lőszerutánpótlásra szorultak, így komoly figyelmet kellett fordítani az ellátmányra. De miért is beszélek múlt időben? Hiszen a S.W.I.N.E. HD Remaster igazából nem tesz mást, mint leporolja a régi játékot, felturbózza kicsit részletesebb textúrákkal, felnyomja a felbontást akár 4K-ra, és minden mást változatlanul hagy. Átfutottam Dino tesztjét az eredeti játékról, és ami abban le van írva, az pontosan megállja a helyét ma is. Ugyanazok a járművek, ugyanazok a küldetések, és természetesen a magyar hangok is, és sajnos ugyanaz a forradalminak szánt, ám sokszor rendkívül frusztráló útkereső algoritmus is. A S.W.I.N.E. híres volt arról, hogy a kerekes járművek nem helyben, hanem ha kellett, Y-ban fordultak meg, ami elméletben jól hangzott, gyakorlatban azonban teljesen összezavart egységet és játékost, és sokszor teljesen felesleges újratöltésekhez vezetett. Ezt leszámítva a játék továbbra is szórakoztató, bár sokszor nehéz megállni, hogy az ember ne használja ki az MI butaságait. Még mindig gond nélkül egy helyben állva eltűri az ellenség, hogy tüzérséggel halomra lőjem, csak néha próbál visszavonulni.
Ha már HD verzió, néhány szó a grafikáról. Az eredeti S.W.I.N.E. remekül nézett ki anno, és ehhez sok apróság is hozzájárult. Harcjárműveink például csatáról csatára egyre „viseltesebbé” váltak, egy-egy veterán harckocsin néhány összecsapás után horpadások tucatjai éktelenkedtek, míg a frissen beszerzett járműveink tisztán, patikaállapotban várták, hogy átessenek a tűzkeresztségen. A járművek fizikája különösen jó volt (még ma is rendben lenne), a gyorsabb buggyk például hirtelen irányváltáskor kifaroltak, míg a harckocsik induláskor „hátradőltek” a tehetetlenségi erőtől. Ezek természetesen a HD verzióban is megmaradtak. Sajnos azonban a táj 2019-ben már nagyon sivárnak érződik, néha egy-egy fán kívül nincs semmi a képernyőn. Ahogy az eredeti részben, így itt is van változó időjárás, néha esős, máskor éjszakai küldetéseket kell teljesítenünk – ezeknek persze teljesen különböző a hangulata.
Ami az eredeti játékban zavart nagyon, hogy mekkora ziccer maradt ki az egységfelhozatalt tekintve. Sajnos a nyulak és a disznók háborújában mindkét fél nagyjából hasonló egységekkel rendelkezik, csak a külcsín és egy-egy stat más, de mindkét oldalon van tüzérség, vontató, parancsnoki jármű stb. Szóval szerintem ezen azért lehetett volna dolgozni talán. Ugyancsak elavult a kezelőfelület: nem lett volna talán szentségtörés, ha a Kite Games előző játékából, a Sudden Strike 4-ből átkerül pár gomb és a funkció (például a tolatásnak rendkívül örültem volna).
Ami mindenképp elismerésre méltó, az a zene és a (szinkron)hangok. Teljesen más zenei aláfestést kap a disznó és a nyúl kampány, a szinkronhangok pedig 18 év után is zseniálisak. Sok ismerős hangot fogunk felfedezni, például Cseke Péterét vagy Selmeczi Rolandét, a szövegek pedig ennyi idő után is jópofák maradtak.
Sajnos a multis játékot még nem tudtam kipróbálni, de anno ez volt a SWINE legjobb része – remélem, a megjelenés után sok régi játékos fog újra kedvet kapni.
Kicsit nehéz értékelni a S.W.I.N.E. HD Remastert: nyilván teljesen értelmetlen 2019-es szemmel nézni a játékot, ha viszont azt veszem figyelembe, mennyire sikerült megpiszkálnia a nosztalgiafaktort, akkor a játék hibátlanul teljesíti a feladatot. Viszont az egésznek szerintem akkor van értelme, ha most nagyon hamar jön a S.W.I.N.E. 2, mai grafikával, mai játékmenettel és kezelőfelülettel – és egy alaposan átdolgozott útkeresési algoritmussal. Addig is gyertek, ti pattogó szőrcsimbókok!
