A Studio Evil párfős indie csapat, valamint a többek közt a történetért felelős Simone „Sio” Albrigi fejlesztette Super Cane Magic ZERO egy diablószerű, felülnézetes hack-and-slash játék. Kifejezetten többjátékos módra készült, ezért támogatja a helyi és online co-opot, de egyedül is lehet probléma nélkül játszani vele. Érdeklődésünket nemcsak a szörnyekből, pontosabban zöldségek és süteményemberekből kihulló, temérdek mennyiségű loot és szalámi (azaz fizetőeszköz) köti le, hanem a játék humora is.
A történet és a világ teljesen abszurd, sohasem tudhatjuk, mire számíthatunk. A viccek a fa és „apahumortól” a negyedik fal áttörésére szolgáló metahumorig terjednek. A Super Cane megállás nélkül bombáz bennünket irreális karaktereivel és dialógusaival, amelyeken sokszor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. A cukormázzal leöntött világ leginkább egy 5 éveseknek készült, kézzel rajzolt rajzfilmre emlékeztet. Ne értse félre senki, ez nem negatívum, főleg mert minden részletesen és szépen kidolgozott. Mégis elég gyorsan belefáradtam a folyamatos viccekbe és a szivárványszínű játék vizuális stílusába. Ennek oka, hogy rengeteg hasonló játékkal találkoztam már, mint például a The Behemoth stúdió Pit People-je,a Castle Crashers vagy a Full Metal Furies. Mind hasonló koncepcióra épül, és nem éreztem, hogy a Super Cane Magic ZERO újat mutatott volna a műfajon belül.
A sztori úgy veszi kezdetét, hogy a csokoládéhegyek és szörptengerek világában a leghatalmasabb mágus túleszi magát és meghal. Ezután kutyája – aki amúgy maga a varázsló varázspálcája – véletlenül elszabadítja az Armageddont és eltűnik. A cukorvilág teljes anarchiába fullad, és nagy része elpusztul a becsapódó meteoritoktól. A játék elején négy karakter közül választhatunk, hogy melyikük érkezzen le az egyik meteorit belsejében – ami amúgy baromira illegális, ezért viszik is a dutyiba. A négy különböző főérték (élet, mana, erő, dobótávolság) mellett mindegyik egyéni, speciális varázslattal rendelkezik. Egyszerre több meteorembert is készíthetünk és váltogathatjuk őket a játékban, de akár kioldhatunk újakat is menet közben.
Hősünk feladata megtalálni a kutyát és véget vetni a káosznak. Ennek érdekében le kell kaszabolnia a cukornép ellenségeit, a különböző törzsekbe szerveződő zöldségeket és gyümölcsöket, és felszerelnie magát a holttestükről lerángatott különböző mágikus ruhákkal és fegyverekkel. A felszerelés sajnos csak főértékeinket erősítik/gyengítik, így alig lehet észrevenni karakterünk változását. Ezen a problémán a talentfák sem segítenek, amelyek főleg passzív értékeket adnak fejlődéskor és alig van pár használható, vagy különlegesebb hatással járó képesség közöttük. Pedig nem csak egy talentfánk van, hanem a játék előrehaladtával újabbakat oldhatunk ki, amikor olyan megrendítő információkra ébredünk, hogy létezik mágia, vagy meteoritok vagyunk.
A harcrendszer az irányítással együtt minimalista és egyszerű. Mozgáson kívül csak támadni tudunk, valamint életerő és buffok reményében felkaphatunk tárgyakat és kiütött ellenfeleinket. Előbbieket megehetjük, utóbbiakat pedig a falhoz vághatjuk. Ennek ellenére a harcok izzasztók tudnak lenni, így mind a folyamatos evésnek, mind a dobálózásnak nagy szerepe van. Az összecsapásokat a sokféle ellenségtípus és a három könnyen váltogatható fegyver teszi izgalmassá. Lehetnek egyedi movesettel rendelkező közeli, illetve távolsági fegyvereink, valamint pajzsunk. Érdemes észben tartani, hogy amit dobáshoz felkészülve a fejünk fölé tudunk emelni, azt el is tudjuk fogyasztani – akár véletlenül is –, a hűtőtől kezdve a gránátig.
A Super Cane Magic ZERO pontosan tudja, mi akar lenni, és egész játékidő alatt hű marad céljához. A humoros, rajzfilmszerű hack-and-slash nem újítja meg a műfajt, de akik szeretik a hasonló abszurd játékokat, azok hosszasan elszórakozhatnak vele. A néhol unalmassá váló harcot a sokféle helyszín és a különleges fegyverek ellensúlyozzák. A játék pályái pedig szabadon bejárható, dinamikus egészet alkotnak, így lehetőséget kapunk, hogy mi válasszuk ki a következő küldetésünket. Mivel a játékmenet hajlamos repetitívvé válni, elsősorban barátokkal érdemes nekikezdeni.
