Közel egy év várakozás után megjelent PC-re a Square Enix és az Acquire Corp. közös produkciója, az Octopath Traveler. A klasszikus és modern elemeket ötvöző JRPG Switch változatáról már olvashattatok kritikát, ezért a mostani cikk elsősorban a PC-s portra fog koncentrálni.
Míg az Octopath Traveler Switchen 1280*720 felbontás mellett 30 fps-sel fut, számítógépen megvan a stabil 60 másodpercenkénti képkocka, és a felbontást is szabadon állíthatjuk, egészen 4K-ig. A játék a középkategóriás gépeknek sem okoz gondot, akinek viszont mégis, az az árnyékok, textúrák és effektek visszaskálázásával oldhatja meg a problémát. Ráadásul akármennyit piszkáljuk a beállításokat a „2D-HD” grafikai stílus lélegzetelállító marad. Apróságnak tűnik, hogy a motion blurt és a lens flare-t nem lehet állítani, de amellett, hogy ezek a beállítások általában egyéni preferencián alapszanak, néha a túl sok effekt átláthatatlanná és ködössé teszi a képet. Nemegyszer tapasztaltam, hogy a nap sugarai a csillámló motion blurrel együtt kitakartak egy-egy karaktert az átvezetők alatt (lásd a bekezdés utáni képen). Kár, hogy a fejlesztők nem gondoltak azokra, akik nem szeretnék megfizetni a szépség árát, így nekik bajlódniuk kell a játék fájlainak átírásával.
De ennél nagyobb probléma az irányítás megoldása, ami bár kontrolleren tökéletes, az egér-billentyűzet párosnál hagy kívánnivalót maga után. Az egeret nem mozgathatjuk sem a főmenüben, sem játékon belül, így akár félre is tehetjük. Az alapértelmezett billentyűkiosztás pedig nem komfortos, és csak limitáltan tudunk változtatni rajta. Például az egyik legfontosabb, a harcban legtöbbet használt gombot, a „képességek erősítését” nem tudjuk megváltoztatni, ezért a kényelem érdekében aki csak teheti, használjon inkább kontrollert. Összességében tehát a port nem tökéletes, de ha el tudunk tekinteni a kusza billentyűkiosztástól, akkor azért megállja a helyét.
Persze nem tudom megállni, hogy ne ömlengjek egy kicsit magáról a játékról. Apró hibái ellenére nyugodt szívvel ki tudom jelenteni, hogy az Octopath Traveler a JRPG-k kedvelői számára kötelező darab, a műfajjal ismerkedők számára pedig tökéletes kezdésnek. Tipikusan az a játék, amelybe veszélyesen bele lehet feledkezni, és csak korgó gyomrunk tud felébreszteni a temérdek átjátszott óra után. A játékot rendesen megtömték tartalommal: a főküldetés 60, a mellékküldetések és opcionális helyszínek bejárásával együtt kb. 80 órát vesz igénybe. A körökre osztott harcrendszer miatt pedig nem laposodik el a játék még ennyi idő után sem. Dinamikus, de megköveteli a taktikus gondolkodást, főleg a bossfightoknál. Különböző típusú támadásokkal gyengíthetjük ellenfelünk páncélszintjét, amit ha sikeresen letörünk, egy körön keresztül szabad prédává válik, és támadásaink sebzéseinek többszörösét fogja elszenvedni. Kis csapatunkat úgy kell összeraknunk, hogy minél többféle szituációban megállja helyét. Hőseink főkasztja mellett választhatunk – pontosabban imahelyek felfedezésével kioldhatunk – másodlagos kasztokat is, így egy-egy karakter igazi svájcibicskává válhat, ha megfelelően építjük őket.
Az Octopath Traveler fénypontja egyértelműen a játékmenet és a harcrendszer, de érdemes figyelmet szentelnünk a történetnek, pontosabban a nyolc lazán egybefonódó útnak is. Főhősünk kiválasztása után fel kell kutatnunk a maradék hét kalandorjelöltet, akik a bemutatkozó küldetésük teljesítése után csatlakoznak hozzánk, annak reményében, hogy segítünk nekik elérni céljaikat. A játék sokkal kötetlenebb, mint más JRPG-k, szabadon bejárhatjuk a szintünknek megfelelő területeket, és mi dönthetjük el, milyen sorrendben teljesítjük kompániánk küldetéseit. Arra viszont fel kell készülnünk, hogy sokat kell majd olvasnunk és (átugorható) átvezetőket néznünk, amelyek főleg a játék első negyedében vontatottnak érződhetnek.
Az Octopath Travelert csak ajánlani tudom, és bíztatok mindenkit, hogy próbálja ki, hiszen most már Switch tulajdonosnak sem kell lennünk, hogy játszhassunk vele. Kevés hibája eltörpül erősségei és a temérdek mennyiségű szórakozással töltött óra mellett, amit nyújtani tud.