Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Octopath Traveler

Octopath Traveler

Amikor a modern és a retro találkozik...

2018.07.25. 23:22 | szerző: Sityi | Ismertető/teszt

Nem kertelek, egyenesen belecsapok a lecsóba: az Octopath Traveler legalább annyira system seller játéka a Nintendo Switchnek, mint mondjuk a Super Mario Odyssey vagy a Legend of Zelda: Breath of the Wild. Egyszerűen elképesztő, amit a Square Enix az Acquire-ral karöltve letettek az asztalra – bár az előbbi cégnek azért már ott van egy Final Fantasy sorozat a háta mögött, tehát nem újoncok a JRPG műfajában...

Octopath Traveler

Hogy konkretizáljam is, miről ömlengek, lássuk a részleteket! Miről is ismerszik meg a klasszikus japán szerepjáték? Lineáris történetvezetés fix karakterekkel, felülnézetes tájon oldalnézetes figurák mászkálnak, körökre osztott harcrendszer – talán ezek a legfontosabb ismérvei, már ami a játékmechanikát illeti (a dramaturgiát most hagyjuk). Az Octopath Traveler mindhárom téren próbál kisebb-nagyobb mértékben újítani, és teszi ezt oly elegánsan, oly ötletesen, hogy arra még az egyszeri játéktesztész és megmondóember is elégedetten csettint.

Octopath Traveler

Kezdjük akkor a történetvezetéssel és a karakterekkel – hiszen a játék is már azzal kezd, hogy válasszunk kezdőkaraktert. Bizony ám, itt mi döntjük el, hogy a nyolc hős közül melyikkel kezdjük el a történetet, de azt érdemes észben tartani, hogy az egyes szereplőkkel bizony eltérő nehézségű kihívásokkal kell szembenézni. Kezdőknek talán Olberic javasolt, mert nagyot üt, sokat bír – a másik véglet Primrose (eleinte nehéz kiismerni és hatékonyan használni a képességeit) és H’aanit (durva főellensége van; a veretes óangolsága nehézzé teheti a megértését). Ahogy fejlődnek és szintet lépegetnek karaktereink, lehetőségünk nyílik egy másodlagos foglalkozást (kasztot) is választani nekik, így elég széles kombinációs lehetőségeink nyílnak, ami amúgy sem mondható szűkösnek az elsődleges aktív és a másodlagos passzív képességek mellett. A történetvezetés linearitását pedig pontosan ez töri meg valamilyen szinten: mi döntünk arról, milyen sorrendben csatlakozzon a többi szereplő a partinkhoz, hogy aztán a saját kis sztorijaik végigjátszása után nekivágjunk a fősodornak.

Octopath Traveler

A címlapon lévő modern-retro találka a grafikában és a hangokban csúcsosodik ki. A grafikáért az Unreal Engine 4 felel, és zseniálisan keverednek a régimódi megoldások a modern megvalósítással, mindezt HD-2D-ként jellemzik a fejlesztők. A karakterek klasszikus 2D-s sprite-ok kevés animációs fázissal; viszont a környezet 3D-s, csak épp pixeles textúrákkal. Az effektek teszik fel a pontot az i-re: ezek teljesen olyanok, amiket napjainkban elvárunk, azaz a karaktereknek rendes árnyékuk van, a tűz tényleg tűzeffekt (nem pedig animált sprite), a fények mind rendesen meg- és bevilágítanak mindent (és fokozzák a művészi hatást). De szerintem ami a legjobban sikerült, az a terep mélységének érzékeltetése: más esetben túlzó lenne ez a mosottság a kamera fókuszán kívül eső részeknél, itt viszont kiválóan működik. Hangoknál ugyanez a helyzet: ahogy régen, úgy most is kiemelt szerepe van a zenének, ami nem mellesleg önállóan is simán hallgatható és élvezhető. Csak az átvezetőknél van teljes beszéd, egyébként minden karakter csak hümmög, kiált egyet, esetleg mond egy-két szót, ilyesmi.

Octopath Traveler

A körökre osztott harc pedig a következőképp néz ki. Vannak úgynevezett boost pontjaink, minden körben kapunk egyet, ha épp nem használjuk őket. Egyszerre maximum 5 ilyen pontunk lehet, ebből maximum négyet tudunk egy akció során összesen felhasználni, erősítve az akció hatását (tehát egy támadás nagyobb sebzést okoz, egy buff tovább tarthat, jobban védekezünk stb.). Emellett minden ellenfelünknek van egy bizonyos védekezési szintje, amit csak olyan fegyverrel/támadóvarázslattal tudunk rombolni, amivel szemben ő sebezhető (átütni bármivel át lehet, csak nem a teljes sebzés megy át). Ha leverjük nullára ezt a védekezési szintet, akkor egyrészt onnantól minden támadás rendesen sebzi, másrészt kimarad egy körből – utána viszont visszatöltődik, és lehet megint elölről leverni. Egész jó kis csiki-csuki tud így kialakulni, főleg bossoknál: nekem volt olyan, hogy két karakterrel csak a védekezését romboltam, hogy utána a harmadikkal vigyek be neki boostolva egy akkorát, hogy attól kolduljon (és nyaljon sót, hogy azzal pont nem sebezhető – dehogynem, csak eleget kell pofozzalak).

Octopath Traveler

Persze semmi sem tökéletes, így az Octopath Traveler sem tökéletes játék, noha csupán apróságokról van szó. Illetve egy esetben nem, és ez pedig pont a sajátos történetvezetésből adódik. A gond ugyanis az, hogy kiegyensúlyozatlanná tud válni a játék, ahogy új szereplő csatlakozik hozzánk. Szerencsétlen első szintről indul, miközben a többiek már a tizedik fölött vannak; így az első pár harcban esni-kelni fog, amíg ki nem kupálódik egy kicsit – a játék viszont a csapatunk erejéhez próbálja belőni az ellenségeket (bossoknál tud ez igazán visszaütni). Innentől viszont tényleg csak kisebb bosszúságokra tudok panaszkodni. Az egyik az, hogy sajnos az átvezetőknél is kézzel kell továbbnyomkodni a szövegbuborékokat – egy jó tízperces párbeszéd alatt ínhüvelygyulladást lehet kapni... Tudom, túl is lehet lépni az egészet egy gombnyomással, de én nem túllépni akarom, hanem kattintgatás nélkül folyamatosan nézni! Sajnos az adott helyen történő mentés, mint classic feature itt is jelen van (én nem bántam volna, ha szabadon lehetne menteni). Illetve ahogy már fentebb írtam, H’aanit shakespeare-i nyelvhasználata egyáltalán nem segít a nem angolszász származású játékosoknak a történet megértésében... Személy szerint én mondjuk jópofának tartom, de azért erősen gondolkodnom kellett pár mondatnál, hogy ez mi is volt tulajdonképpen (az alábbi képen erről ti is meggyőződhettek).

Octopath Traveler

No de ez mind eltörpül amellett, mennyire be tudott szippantani a játék, és nem is ereszt azóta se. Érdemes megjegyezni, hogy az Octopath Traveler már most teljes, azaz a készítők nem terveznek hozzá DLC-ket. Nincs mese, ezt a játékot minden Switch-tulajnak minimum kipróbálnia illik – erre remek lehetőséget ad a Prologue demo, ami demo mivolta ellenére is elég hosszú, ráadásul az ottani mentésünket át tudjuk emelni a teljes játékba, ha a vásárlás mellett döntünk. Kalandra fel, vár Osterra! (Befejeztem a nyáladzást, megtörölheted a képernyőt. ;-) ) ■

Octopath Traveler
Octopath TravelerOctopath TravelerOctopath TravelerOctopath TravelerOctopath TravelerOctopath TravelerOctopath TravelerOctopath TravelerOctopath TravelerOctopath TravelerOctopath TravelerOctopath TravelerOctopath Traveler

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Conquest Entertainment biztosította.

értékelés

Octopath Traveler

Octopath Traveler
Pozitívumok
  • Tökéletes elegye a réginek és újnak – a hagyományok tiszteletben tartásával pont annyit reszeltek a klasszikus formulán, hogy a modern igényeknek, ízlésnek is megfeleljen
Negatívumok
  • Kisebb kiegyensúlyozatlansági problémák
  • A szövegelés folyamatos továbbnyomkodása eléggé fárasztó

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló