A Supermassive Games ismét a horror kalandjátékok műfajában látta meg a fantáziát, de oly mértékben, hogy nem is egy, de mindjárt egy egész antológia ötlete fogalmazódott meg bennük. Így született meg a The Dark Pictures Anthology, amelynek első epizódja most jelenik meg. A fejlesztők elképzelése szerint a jövőben egy sor egymástól alapvetően független történetet kapunk majd, amelyek ugyanazon univerzumban játszódnak. Így azért valószínű, hogy valami közük azért mégis csak lesz majd egymáshoz, ha más nem is, hát utalgatások vagy easter eggek formájában. Ebből a gyűjteményből egyelőre csak az első játék született meg, ez a Man of Medan. A játékkal a tavalyi gamescomon találkoztam először, akkor nagyon elkapott a hangulata. Majd nemrégiben egy rövid (értsd: alig pár perces) demót is kipróbálhattam, amely picit lelombozott. Most viszont itt van a kezeim közt a teljes játék. Az Until Dawn máig top 3-as kedvencem. Vajon a Man of Medan képes-e egyáltalán megközelíteni azt a játékélményt?
Szóval egy újabb horror-kalandjáték. Ilyenből az utóbbi években kis túlzással élve Dunát lehetett rekeszteni, a minőségük pedig a botrányostól a nagyon igényesig terjedt. Vagyis a Man of Medan egy meglehetősen sűrű és szoros mezőnyben indul, a sikerhez tehát illik felmutatnia valamit. A pedigréjére persze nem lehet panasz, hiszen a Supermassive Games az említett Until Dawnnal már bizonyított, igaz, azóta kizárólag jobb/rosszabb VR-játékokat tett le az asztalra. De a Man of Medan visszatér a stúdió első sikerének receptjéhez, vagyis elméletben minden adott az újabb sikerhez is: jó alapanyag, kiváló recept és egy bizonyított mester(?)szakács.
A jó alapanyag ezúttal egy kísértetsztori. [Ha teljesen spoilermentesen szeretnél olvasni a játékról, ugorj inkább a következő bekezdésre.] Négy fiatal – Alex, Julia, Brad és Conrad – úgy dönt, hogy kibérel egy ladikot, hogy kihajózzanak a Csendes-óceánra. De nem csak úgy vaktában, őket egy bizonyos terület érdekli Francia Polinéziától nem messze. Itt ugyanis Brad (aki Alex öccse, aki Julia pasija, aki Conrad húga – tudtok követni?) tudomása szerint egy eddig fel nem fedezett második világháborús repülőroncs van. Meg is érkeznek, Alex és Julia le is merül, meg is találják a roncsot, és Fliss (ja, ő a hajó fiatal kapitánya) minden figyelmeztetése ellenére be is mennek a roncsba. Fent a felszínen ekkor felbukkan egy halászcsónak, amely egy picit be is kavar a búvárkodásba, Conrad pedig – aki a csapat nagypofájú tagja – jól be is szól a halászoknak. Tudom-tudom, ezzel most spoilereztem egy szép nagyot, de muszáj volt, higgyétek el, hiszen így jutunk el oda, hogy mi is az a Medan. Egy második világháborús kísértethajó, ahová a halászok miatt kerülnek a srácok. És itt be is fejezem, nem mondok többet, több okból sem.
Egyfelől azért, mert ezzel nagyjából az első tizenöt percet mondtam csak el, kvázi a felvezetést, de már tuti, hogy ezért is haragszanak rám páran. Nekik bocsi. Másfelől pedig azért, mert a Man of Medan ugyanarra a sémára épül, mint az Until Dawn, vagyis nem egyetlen előre megírt sztorit élhetünk át, hanem egyet a sok előre megírt sztoriból. Hogy épp melyiket, az egyedül rajtunk (vagy multiban többedmagunkon, de erről picit később) múlik. A játékban időnként olyan döntéseket hozunk, amelyek egyik vagy másik irányba terelik a cselekményt. Előre sosem tudjuk, hogy a következő kérdésre adott válaszunk vagy a következő élethelyzetben hozott döntésünk és cselekedetünk épp sorsfordító lesz-e. Ezt a játék csak az adott döntés vagy tett megszületése után jelzi, de akkor már mindegy, nincs visszaút. Ugyanígy az is előfordulhat, hogy nem döntenünk kell, hanem villámgyorsan reagálnunk (éljenek a quick time eventek), néha ezek is jelentősen tudják befolyásolni a folytatást.
Ha már QTE, ez most is a játékmenet és az irányítás egyik alappillére. Rengeteg olyan helyzet van a játékban, amikor a másodperc tört része alatt kell reagálnunk. Többnyire nincs komoly következménye annak, ha elbukunk, de az is előfordulhat, hogy élet-halál kérdésében dönt. Szóval célszerű törekedni a sikerre... A másik alappillér a párbeszéd. A Man of Medan az Until Dawnhoz hasonlóan nagyjából fele-fele arányban játék és interaktív mozi. Így rengeteg benne a párbeszéd, amelyekben itt-ott mi dönthetjük el, hogy a feltett kérdésre az éppen aktuálisan általunk vezérelt karakter mit feleljen. A harmadik alappillér pedig a felfedezés. Sokat bolyonghatunk (viszonylag kötött területen), ilyenkor érdemes vizslatni a környezetünket is, hiszen apró nyomokat, utalásokat, jeleket találhatunk, amelyek a későbbiekre nézve hasznos infókat rejthetnek. És persze megismerhetjük belőlük a történet hátterét is.
Szóval a Supermassive Games nem nagyon nyúlt hozzá az Until Dawnban szinte tökélyre csiszolt recepthez, csak egyszerűen felhasználta újra. Ez tulajdonképpen nem rossz dolog, hiszen követték a jón ne változtass elvet, ez pedig elméletileg egy újabb remek horrorkalandot eredményez. Ugyanakkor elkerülhetetlenül maga után vonja az „ezt már láttam” érzést is, hiszen gyakorlatilag játékmechanizmusok terén semmi újat nem tud felmutatni. Hogy ez negatívum vagy sem, döntse el mindenki a maga szájíze szerint.
A Man of Medan egyik, ha nem az egyetlen újítása az Until Dawnhoz képest a kooperatív multiplayer mód bevezetése. Valóban, már az a játék is üvöltött a lehetőségért, most meg is kapjuk, ráadásul mindjárt két változatban. Az első a Movie Night, amelyben magunk köré gyűjthetünk még négy játékost a kanapén (ha nem férnek el, ülhetnek a fotelbe is...). A játékosok a kaland elején választanak maguknak egy szereplőt, majd játékmenet közben mindig adogatják egymás közt a kontrollert. A játék pedig mindig előre figyelmeztet, hogy mikor ki következik, illetve értékeli is a cselekedeteiket. A dolog érdekesség, hogy így minden résztvevő játékos sokkal jobban tud azonosulni egy adott karakterrel, ez pedig jelentősen befolyásolhatja a döntéseit is. Mert míg egyedül játszva bizony törekedhetünk arra, hogy két adott szereplőt közelebb hozzunk egymáshoz, ez ebben a módban már nem lehetséges, ha a másik játékos nem így gondolkodik. Sőt, ez egészen odáig fajulhat, hogy valaki a többiek érdekeire fittyet hányva mindig úgy alakítja maga körül a dolgokat, hogy az neki kedvezzen a legjobban, még ha ezzel akár a halálba is küld másokat.
A másik multis játékmód a Shared Story, amely voltaképpen a kétfős online kooperatív módot takarja. Bár az alapvető gondolat, hogy egy barátunk oldalán játszva sokkal többet tudhatunk meg a sztoriból, nagyon kecsegtető, sajnos a valóságban ez nem teljesen úgy valósul meg, ahogy remélnénk. A host a játék legelején választhat egyet a prológus két szereplője közül, ám a későbbi jelenetekben már a játék osztja ki a két játékos között az adott szakaszban irányítható karaktereket. Amíg mondjuk ezek közösen haladnak egy irányba, mindketten ugyanazt élik át, ám sok olyan szituáció van, amikor külön utakat járnak, mással beszélgetnek. Nos ez az, ami jól hangzana, csak épp nem működik jól. Ugyanis valójában csak annak a játékosnak nyújt újdonságot, aki eleve nem azt a karaktert kapja egy adott jelenetben, akit az egyszemélyes módban alapból kapna. Ő tényleg részt vehet olyan beszélgetésben, ami az egyszemélyes részből kimaradt, ám a másik játékos nem, ő ugyanis végig ugyanazt éli át, mint egyedül, mindössze egy-két jelenetben alakulnak nagyon picit másképp az események. Összegezve, ezt a módot csak akkor igazán élmény kipróbálni, ha mindkét játékos először ül le a Man of Medan elé. Máskülönben valamelyikük unatkozni fog...
A grafikára nem lehet különösebb panaszunk, pontosan olyan, mint a beszámolómban talán túl sokszor is emlegetett Until Dawn (hiába, akarva-akaratlanul is ahhoz hasonlítja az ember...). A színészeket a legapróbb szőrszálig pontosan lemodellezték, így ők tényleg elképesztően részletesek, beleértve az animációkat és a mimikát. Talán már túl részletesek is, legalábbis nekem sok jelenetnél volt olyan érzésem, hogy a szereplők irreálisan túlgesztikulálják magukat. Az meg külön kedvencem, amikor egy szereplő úgy néz a másikra, hogy a fejét nem fordítja arra, csak a szemét. Próbáljátok ki otthon (vagy bárhol): ha beszélgettek valakivel, aki nem közvetlenül előttetek áll, csak a szemetekkel fordultok felé, vagy valamennyire a fejetekkel is? Na ugye... A környezet viszont kisebb figyelmet kapott, persze itt elsütötték a régi trükköt: a jelenetek döntő többsége tök sötétben játszódik, így sok mindent eltakar a jótékony félhomály. Itt jegyezném meg, hogy a rögzített kamerás megoldás az interaktív mozis jelenetekben hibátlanul működik, viszont a mászkálós-felfedezős részeknél néha hajlamos elrejteni olyan teljesen másodrangú dolgokat, mint a helyes útirány vagy a megnyomásra váró gomb. Ezzel együtt a filmes hangulathoz elengedhetetlen a használata.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a Man of Medan messze nem olyan összeszedett, mint az Until Dawn volt. A teszt során végig olyan érzésem volt, mintha egy bétával játszottam volna. Az is jelentősen ront a játékélményen, hogy PlayStation 4-en is folyamatosan, de legalábbis fájóan sűrűn szaggatott, akadozott a játék. Az viszont még többet, hogy sok jelenet egyszerűen félkésznek hatott. Mint amikor egy jó akciófilmből a TV-s korhatárbesorolás végett minden picit is szaftosabb jelenetet kivágnak, és a végeredmény totál követhetetlenné, érthetetlenné válik. Itt is volt olyan, hogy épp elkezdődött volna egy jó kis bunyó, a karakterem szépen fejbe vágta a rosszfiút egy üveggel, erre a következő pillanatban már a földön volt, a torkán egy pengével. És ilyen jelenetből nagyon sok van a játékban.
A Man of Medan felnőtt az Until Dawn szintjére? Két demo és a teljes játék után sem tudom egyértelműen eldönteni. Egyáltalán nem rossz játék, sőt. Az igényesebb, szórakoztató, könnyed horrorkalandok közé tartozik, amely nem arra megy rá, hogy a zsigerekig belemásszon a játékos elméjébe és az atmoszférájával okozzon álmatlan éjszakákat. Nem, a Man of Medan a hamisítatlan, olcsó jump scare vonalon mozog, és teszi ezt hol kiszámítható, hol valóban ijesztő módon. Aki szereti ezt a műfajt, az ne hagyja ki, pláne azért, mert ez nemcsak PlayStation 4-re érhető el, hanem PC-re és Xbox One-ra is. Aki viszont egy komolyabb pszicho-horrorra vágyik, az keresgéljen tovább!
