A nyár E3-pótló online bemutatóin a lassan megszámlálhatatlan mennyiségű remaster és retro FPS-utánérzés mellett felbukkant egy igen érdekes, viszonylag új stílus is pár bejelentésben: a ritmikus FPS. A műfaj nem teljesen újkeletű, többek között a Harmonix csapata (Rock Band, Guitar Hero) is kísérletezett ilyen téren a végül eltörölt Chroma formájában, ám az ötletnek a jelek szerint új lendületet adott a 2016-os DOOM, ütős metálzenéivel és azokra precízen vágott, zseniálisan koreografált előzeteseivel. Ennek eredményeképp a nyáron nemhogy egy, de mindjárt két, a játékos lövéseit, újratárazását a háttérzene üteméhez kötő lövölde mutatkozott be, és míg a Metal: Hellsinger még készülődik, a brit Awe Interactive roguelite értelmezése, a BPM: Bullets Per Minute már néhány hete megjelent.

Hőseink valkűrök, akiknek a Ragnarök során kell végigküzdeniük magukat az északi mitológia különböző helyszínein, majd végül összemérni erejüket Nidhoggal, a rettenetes sárkánnyal. Mindezt szigorúan ritmusra, ugyanis minden kitérésünk, lövésünk, újratárazásunk a célkereszt körül is jelzett ütemre kell, hogy történjen. A tökéletes eredményhez reflexeink, ügyességünk, ritmusérzékünk és a szerencse szükséges, ha pedig fűbe harapunk, természetesen összes fegyverünk, különleges képességünk és pénzünk nélkül vagyunk kénytelenek újrakezdeni utunkat a legelső helyszíntől, teljesen újragenerált pályákon. Az egyes fejezetek teljesítéséért különböző új valkűröket nyithatunk meg, akik mind kissé eltérő fegyverzettel, erősségekkel és hátrányokkal vághatnak bele a harcba, egyes esetekben akár olyan plusz képességekkel is, mint a repülés, amellyel a már ismert pályákon is újabb útvonalakat, lehetőségeket fedezhetnek fel.
A zene kiváló, a játékmenet (az első, jellemzően kaotikus elmebajba forduló próbálkozás után) szórakoztató, a koncepció remekül megállja a helyét, és még a szintenként változó, egy-egy szín és némi kései kilencvenes éveket idéző retro stílus által dominált látványvilág is elég ütős. Talán egyedül az első pályákon az óriápókok és denevérek helyett fogadtam volna el a mitológiához jobban illeszkedő ellenfeleket. A BPM talán csak egyetlen téren ejt hibát, ott viszont elég sokat, mégpedig pont a kiegyensúlyozott játékmenet és haladás kidolgozásában. A roguelite műfaj alaptétele, hogy a véletlenszerűen generált pályák bár változatosak és minden alkalommal valami újat mutatnak a játékosnak, megadják a lehetőséget is, hogy a tapasztalat és a felszerelések révén megbirkózzon a kihívással. Illetve, még ha el is bukik, az aktuális nekifutásának a tapasztalaton túl eredményeznie kell még valamilyen haladást, változást a korábbi próbálkozásokhoz képest.

A BPM-ben ez sajnos úgy működik, hogy a randomizálás tényleg a szó legszorosabb értelmében, mindenféle érzékelhető balansz nélküli keverés. Előfordult olyan generálás, ahol már az első főellenfélnek erősebb fegyverrel, páncéllal, végtelen tárral futottam neki, ami szinte gyerekjátékká tette az összecsapást, míg máskor ugyanez a harc úgy zajlott, hogy semmiféle bónusszal nem rendelkeztem, és még életerőm is alig maradt a gyógyitalok hiánya miatt. Haladást, változatosságot pedig egyedül az egyes árusok által egyszerre kínált portékák számában fedeztem fel, valamint az egyes fejezetek végigjátszása után megnyitott újabb valkűrök révén.
A ritmikus harcrendszernek is van egy szembetűnő hátránya, ugyanis a tapasztalataim alapján ez pusztán ránk és a főellenfelekre vonatkozik, a rendszerint hordában támadó kisebb mobokra egyáltalán nem, ami szintén hozzájárul az unfair érzéshez.

A BPM: Bullets Per Minute amikor működött és ráéreztem a ritmusra, szenzációs élményt nyújtott, ellenben nem egy olyan frusztráló pillanatban is részem volt a tesztelése közben, amelyhez hasonlót nem sok más roguelite játékban tapasztaltam eddig. A koncepció ettől eltekintve egészen kiváló, és hatalmas benne a potenciál, de sajnos a BPM inkább az első metalzúzás és fegyverropogás hangjain éneklő fecske (furcsa egy faj, nem tagadom), akinek valószínűleg még közelgő társai csinálnak majd nyarat. Addig azonban alig húsz eurós árával még hibái ellenére is kellemes, adrenalindús időtöltést nyújthat.