Bizonyára mindenki ismeri Pac-Mant, aki otthon van a videojátékok világában. Na ez a játék nem róla szól. Ellenben a főszereplő a megtévesztésig hasonlít rá: egy kör, akiből hiányzik egy cikkely. Pont, mint egy pizza, amiből hiányzik egy szelet (ez ihlette a már említett hasonló játékhőst is). Circle viszont nem egy vidám figura: nagyon lehangolja a helyzete és keresi a lehetőséget, hogy hogyan teljesedhetne ki az élete.

A Journey of the Broken Circle vizualitása (egyszerűségében) és történetmesélése a Switchen nemrég tesztelt Thomas Was Alone-t juttathatja eszünkbe, a különbség csupán annyi, hogy itt nincs szinkron, ami kicsit hiányzik is, mert bizonyára jobban feldobná a hangulatot. A játékmenet és a főszereplő viszont már inkább a LocoRocót idézi – alapjában véve egy fizikára épülő 2D-s platformjátékkal van ugyanis dolgunk. Ugyan itt szó sincs arról, hogy a körünk kisebb darabokra esne szét, viszont kalandja során több társa is lesz, s ezek a változások új játékmechanikákat hoznak magukkal.
Merthogy az alapfelütés valóban ennyi: Circle keresi a lehetőséget, amivel teljes egésszé válhat, és szó szerint meg is találja, amikor belebotlik Stickybe, aki egy fenyőtoboz, és pontosan illeszkedik hősünkhöz. Nehéz nem a szerelem témájára asszociálni a történések kapcsán, pláne, hogy amilyen jól indul ez a kapcsolat, egy idő után kiderül, hogy a felek bizony máshogy gondolkodnak egy-egy élethelyzetben. Megtörténik a szinte kötelező érvényű szakítás, ám az igazi felismerés csak ezután következik Circle részéről, mert ugyan találkozik másokkal is (például egy Abba-imádó és kedvencét gyakran idéző lufival), de rá kell jönnie, hogy másokkal sem egyszerű és egy kapcsolat kompromisszumokkal jár.

A PlayStation 4-re és Xbox One-ra most megjelent, de PC-n és Switchen már tavaly ősz óta elérhető Journey of the Broken Circle tehát ezt a gyakran előkerülő, örökérvényű igazságot járja körbe, egy nem túl hosszú (3-4 órás) és nem túl összetett játék keretein belül. A pályák nem különösebben nehezek, nem nagyon lesz szükség arra, hogy különböző internetes segítségek után kutassunk, adja magát szinte minden. Gyűjtögetnivaló is csak egy dolog lesz: gombákat lelhetünk fel az egyes pályák eldugott szegleteiben, s ha megfelelő számút összeszedtünk két bónuszpályát is megnyithatunk velük.
Mint látható, a játék már ismert sémákra épít, s nem igazán új ötletekkel, hanem a hangulattal próbál hódítani. A grafika végtelenül egyszerű, ugyanakkor mégis bájos. Néhány későbbi pályán viszont talán túlságosan is visszaüt ez az egyszerűség és pár alkalommal igen unalmas settingeket láthatunk. A másik problémám az volt a látvánnyal, hogy hiába a minimál stílus, kicsit talán több energiát is fektethettek volna a készítők vizualitásba (például ahogy a Thomas Was Alone is tette a fény/árnyék ábrázolással).

Az igen játékos, mondhatni gyerekes stílust látva azonban meglepődhetünk, ha utánanézünk a készítőinek. A dán Lovable Hat Cult ugyanis már hat éve alkot, és az eddigi munkáik igen sikamlós témákat dolgoznak fel. A La Petite Mort (amely a francia szlengben az orgazmust jelenti – The Little Death címmel készült is pár éve egy remek ausztrál film, de messzire kanyarodtunk) például egy érintőképernyőn futó „játék”, ahol kikockázott animációk felett húzgálva az ujjunkat érhetünk el sikereket. Mindezek ismeretében kicsit másképp tekint az ember a Journey of the Broken Circle-ben zajlódó párbeszédekre is, illetve néhány játékelemre („tényleg azt láttam, vagy csak piszkos a fantáziám?”).
A játék mindezek ellenére (vagy pont ezért?) szórakoztató. Hibáinak csak azt tudnám felróni, hogy az alapötlet hamar kifullad, és a történések kicsit önismétlővé válnak, valamint hogy a grafikát egy kicsit jobban fel lehetett volna pimpelni a minimál stílus ellenére is. A játékmenet egyszerűsége és a nem túl acélos hosszúság talán nem olyan nagy tragédia ebben a műfajban (hiszen olcsó ár is társul hozzá). Ráadásul a szavatosságot kitolja a két bónuszpálya, amelyekből az egyik a pár éve sokakat megőrjítő Getting Over It with Bennett Foddy előtt tiszteleg (amikor egy üstbe szorult félmeztelen fickóval kellett egy kalapács segítségével különféle vad terepeken átküzdenünk magunkat).
Aki kedveli a stílust bátran belevághat a Journey of the Broken Circle-be, de a hangzatos XY Indie Show legjobbja díjakat érdemes kicsit fenntartással kezelni, és picit alacsonyabb elvárásokkal nekiugrani.