Szolgálati közlemény: NE próbálja ki a játékot, aki hajlamos olyan összeesküvés-elméletekben hinni, hogy a világot ténylegesen az illuminátusok, globalisták vagy egy bizonyos magyar származású amerikai pénzügyi befektető irányítják a háttérből (valójában ez nem igazi felsorolás, hisz tulajdonképpen mind eufemizmus egy bizonyos vallási csoportra, ezért tegyük még hozzá a gyíkembereket is). Ahogy a cím is utal rá, a Secret Governmentben azzal a bizonyos háttérhatalommal játszhatunk, amely oly sok konteó szerint a világot a háttérből irányítja.
Egészen pontosan egy titkos testvériséget irányítunk a 17-18. századi Európában, feladatunk pedig, hogy beférkőzzünk a korabeli kormányzatokba, így gyakorolva hatást azok döntéseire. A testvériség csúcsán állnak a mesterek, velük végezhetjük el a legtöbb és legfontosabb feladatot (errand), például megnyerni ügyünknek kormányzati pozícióban lévő személyeket. Ők lesznek a következő szint (adept), akik speciális, pozíciójukból fakadó feladatokat tudnak ellátni. A mesterekkel kereshetünk továbbá különösen tehetséges személyeket, hogy besorozzuk őket a testvériségbe (neophyte), és később akár mester rangra is emelhessük őket, ha esetleg üresedés támadna egy véletlen „baleset” miatt.
Az adeptek kormányzati befolyásuk egy részét a testvériség rendelkezésére bocsátják, ezek lesznek a játék erőforrásai, amelyeket menedzselnünk kell. A három kormányzati ág szerint ezek a diplomáciai (zöld), gazdasági (sárga) és katonai (piros) befolyás. Mivel egy kormányzati tag befolyása csak az adott országra terjed ki, ezért külön vannak lokális és globális erőforrásaink, ezek között errandokkal mozgathatjuk a háromféle befolyást. Nem tudok keresztülvinni egy intézkedést? Adok egy kicsit a közösből. Új országban akarom megvetni a lábam? Ez nagy befektetés, amihez szükség lesz egy kis helyi hozzájárulásra.
Mindez nagyon sok mikromenedzselésnek tűnhet, és az is. Vegyük az utóbbi példát, hogy egy új országban szeretnénk terjeszkedni. Nem ismerjük a helyi kormánytagokat, ezért először információt kell gyűjteni róluk, mindenkiről egyenként, egy külön erranddal, majd pedig csak ezután kezdhetjük megkörnyékezni őket, szintén egyenként. Továbbá minden egyes errand növeli a lelepleződésünk esélyét az adott országban (awareness), amit szintén egy külön erranddal csökkenthetünk, de csak 15 egységenként. Továbbá minden egyes elvégzett errand növeli az adott testvér lebukásának lehetőségét (mert csökkenti a secrecy-jét), ezt ugyancsak külön erranddal lehet korrigálni, de szerencsére ez már megy automatikusan, míg a secrecy vissza nem töltődik. Ezt a sok mikromenedzselést egy picit csökkenthetjük, ha egy országban alapítunk egy páholyt (lodge). Ez nem olcsó mulatság, de annál olcsóbb, minél nagyobb befolyásunk van az adott országban. A páholy a helyi erőforrások egy kis részét minden nap átrakja a globálisba, így csökkentve egy kicsit a mikromenedzselésen.
Minden, amit eddig elmondtam, bonyolultnak hangzik, és elsőre kicsit az is, de a Secret Government egy történetre felfűzött tutorial segítségével ismerteti ezeket meg a játékossal. Először a kezünket fogva mutatja meg a tagok beszervezését, a lokális és globális erőforrásokat, a főbb errandokat. Utána átmegyünk Franciaországba, ahol kicsit nagyobb szabadságot kapunk, végül pedig megmutathatjuk, mit tanultunk addig, mikor a semmiből kell létrehoznunk egy páholyt Ausztriában vagy Brandenburgban, attól függően, hogy megakadályozni vagy elősegíteni akarjuk a háborút a kettő között. Amikor ez sikerült, ott álltam egy sikerélménnyel, hogy sikerült elsajátítani a játék alapjait, illetve az érzéssel, hogy hatást gyakoroltam a játékban a politikai történésekre. Csakhogy ekkor mintha elvágták volna, a játék azt mondja: „Jó, akkor most idézd elő a Dicsőséges forradalmat. Ja, hogy ehhez pártok meg ideológiák hivatalos és nem hivatalos támogatottságát kell nyomon követni nyolc különböző társadalmi osztályon belül, olyan kezelőfelületeken és mechanizmusokon keresztül, amelyek létezéséről eddig nem is tudtál? Tessék, itt van egy játékon belüli kvázi Wikipédia, jó olvasgatást!”
A kontraszt óriási volt. Ott álltam egy friss sikerélménnyel, ugyanakkor teljesen lebénulva, hogy akkor most mit és hogyan is kéne csinálni, amire vagy háromnegyed órán át próbáltam rájönni, anélkül hogy unpause-oltam volna, és mikor már jojózott a szemem a sok új információtól, akkor zártam be a játékot.
A Secret Government ekkor vágta el magát nálam, pedig van benne fantázia, az alapötlet érdekes. A korszak részben megegyezik, a kezelőfelület pedig nagyban hasonlít az Europa Universalis játékokra, amelyeket közismert, hogy mennyire szeretek, ezért is vállalkoztam a játék kipróbálására. Később még lehet, hogy adok neki egy esélyt, hiszen kétségtelenül van benne potenciál, a játékmechanizmusok beható ismeretében egy bonyolultabb politikai manőver végrehajtása kimondottan nagy sikerélményt nyújthat, de hiába lett épp vége a korai hozzáférésű fázisnak, egyelőre inkább még pihentetem.
