Be kell lássuk, manapság a rebootok és a felújítások korát éljük. Önmagában ez nem is baj, hiszen a videójáték-történelem bővelkedik a megőrzésre, feldolgozásra érdemes címekben, de mivel rengeteg ilyet kapunk mostanában, egyre inkább könnyű pénzszerzésnek tűnik az ilyesmi, noha nem feltétlenül az. Jelen értekezésem tárgya, a New Pokémon Snap is inkább egy alapos újragondolása az 1999-es eredetinek, semmint ténylegesen új rész – lássuk, milyen lett az új játék ennyi év múltával.
Az érettebb ifjúság képviselőinek biztos felcsillan a szeme, ha azt mondom, rail shooter – számomra a legemlékezetesebb képviselője a Star Wars: Rebel Assault két részének űrhajós részei. És hogy hogy jön ez ide? A New Pokémon Snapben gyakorlatilag a rail shooterek játékmechanikája elevenedik meg újra, csak ezúttal nem lövöldözünk halomra mindenféle rondaságot meg ellenséget, hanem cuki állatkákat fotózunk. Nem más ez, mint egy kutatómunkának álcázott fotóstanfolyam és szafari egybegyúrva, ugyanis a célunk a Lental régió három szigetén élő pokémonok lefényképezése – lehetőleg minél többféle módon, szögben, pózban, hangulatban, tevékenységek közepette. Ehhez idővel olyan eszközöket kapunk segítségül, mint a fluffruitnak nevezett alma (nem az, mert ez puha), és zenélni is fogunk tudni egy idő után. Emellett a kameránkba egy scanner is kerül, amivel a rejtőzködő(bb) állatkákat segít észrevenni, illetve egyéb érdekességekre hívhatja fel a figyelmünket.
A kör végén kiválaszthatjuk az értékelendő fotóinkat, amiket később az albumban tovább dekorálhatunk, és akár meg is oszthatunk a nagyvilággal. Kapunk persze extra feladatokat is, így nem csak úgy általánosságban kattintgathatunk a gépünkkel, hanem sokkal céltudatosabban is megtehetjük, extra tapasztalati pontokra szert téve az adott helyen. Apropó, XP: ahogy kellő mennyiségű gyűlik össze belőle egy helyen, nyílik a következő, esetleg az éjszakai változat – utóbbi azért is fontos, mert a rejtélyes fénylő pokémonokra vadászunk alapvetően. Nem, nem elkapni kell – lefényképezni!
Maga a kivitelezés tökéletesen „pokémonos”, azaz tökéletesen megegyező stílust kapunk a látvány és a hangok terén, mint a többi switches Pokémon-játék esetében (szabályerősítő kivétel a Pokémon Quest és a Pokémon Café Mix). Az állatkák elég jól elhitetik a játékossal, hogy tényleg természetes habitusukban élnek és teszik a maguk kis dolgát, napi rutinjaikat – és nem jönnek mindenféle vásott kölykök begyömöszölni őket piros-fehér labdákba, hogy utána állatviadalokon való részvételre kényszerítsék őket. Pont az erőszakmentessége miatt már a legkisebbek is remekül szórakozhatnak vele: a lányomnak ugyan tetszett a Let’s Go, Pikachu!, de ez sokkal inkább bejött neki – pedig a villanypocoknak itt nincs kiemelt szerepe, sőt!
Jópofa játék a New Pokémon Snap, és tökéletes bevezetésnek érzem a pokémonok világába – de a játékmenet sajátosságaiból adódóan rá lehet unni: sokszor fogjuk megtenni ugyanazokat az útvonalakat, bár az állatvilág viselkedése, összetétele változhat valamennyit (de nem gyökeresen) két menet között. Relaxálni viszont kiváló vele... Ehhez képest kicsit drágának érzem még nintendós mértékkel nézve is – szerintem a Captain Toad: Treasure Tracker árszintje jobban passzolna ehhez a játékhoz.
