A karácsonyi időszak az év legsűrűbb időszaka a videojátékok megjelenésének tekintetében is. A kiadók szerint ugyanis ekkor van a legnagyobb esély arra, hogy nagy tömegek vessék rá magukat az adott produkcióra. Saját véleményem, hogy ez nem feltétlenül van így, de nem is ez a lényeges, hanem hogy azért az indie címek kicsit más felfogásban mennek. Nekik pont a AAA és blockbuster címek által telített időszakot érdemes elkerülni, illetve mivel más a közönségük, nem is feltétlenül kell foglalkozniuk ilyesmikkel. Akármilyen mérce szerint nézzük is azonban, december 23-án játékot kihozni érdekes döntés.
A Scarfot mégis ekkor küldte csatasorba a HandyGames, vagyis a THQ Nordic kisebb címekre fókuszáló ága. Ráadásul a játék már régi ismerős, hiszen még 2018 nyarán jelentették be (azévi megjelenéssel tervezve). Hogy ez idő alatt mi történt, azt nem tudni (nem igazán lehet csak a Covid számlájára írni), mindenesetre három év elteltével, szinte meglepetésszerűen előrukkoltak a spanyol fejlesztők ezzel az egyedi, 3D-s platformerrel, amelyben egy furcsa kék fiúcska és élénkpiros, többfunkciós sálja játsszák a főszerepet.
Hogy pontos sztorit meséljek, arra nem vállalkoznék, részben azért, mert pont ez a játék egyik gyenge pontja. A készítők annyira sejtelmesre vették ugyanis a figurát, hogy nehéz kibogozni, mit is szerettek volna mondani (ennek kapcsán az ember hamar el is veszti az érdeklődését). A lényeg, hogy olyan dolgok körül folyik a cselekmény, hogy mit is jelent hősnek lenni, beteljesíteni a végzetünket, vagy éppen fellázadni az ellen. Szerencsére a látnivaló, illetve a művészi stílus épp az ellentéte ennek, vagyis igencsak jólesik a három nagy területre (óceán, sivatag, erdő) tekinteni – kissé sematikus, rajzfilmszerű, ámde gyönyörű világot kapunk játszótérnek. Az egész egyébként nagyon emlékeztet, az idén nyáron tesztelt Omnóra, és nemcsak a külcsín alapján, hanem játékmenetben is.
A feladat az lesz, hogy az említett három szegmensben megtaláljunk összesen hét hozzánk hasonló zöld figurát, és kiszipkázzuk (?) a lelket belőlük. A pályák ötletesek és jól kitaláltak, igaz, semmi igazán forradalmit nem mutatnak (azért emlékezetesek és látványosak azok a részek, ahol eltűnő platformelemeket kell újra elővarázsolni, vagy egy nagy gömböcöt cipelve bemehetünk a vízbe, ami szétnyílik körülöttünk). A már említett Omnóhoz hasonlóan itt is inkább van egy-egy nagyobb placc, ahol különféle gyűjtögetések okán kinyílik egy, a továbbjutást jelentő ajtó. Ebben persze a mágikus sálnak lesz elvitathatatlan szerepe, amely nélkülözhetetlen skilleket nyújt főhősünknek. Eleinte csak a magasabb ugrás lehetőségét adja meg, de később vele tudunk a levegőben található gyűrűk segítségével addig elérhetetlen helyekre átlendülni, vagy nagy magasságokból leereszkedni, amikor sárkányrepülővé változik a ruhadarab.
A Scarf egyelőre csak PC-re jelent meg (a konzolos változatokat valamikor 2022 folyamán kapjuk meg), így mi is azon teszteltük. Sajnos azt kell mondjam, hogy a játék egy erős, középkategóriás gépen is néha megbicsaklott. Na nem vészesen, de az elfogadható szint határán egyensúlyozott a teljesítmény, amit azért egy ilyen kaliberű platformerjátéktól nem várnánk. Talán ennek köszönhető az is, hogy pár platformerrész kicsit sutább, illetve sokszor nehezen értelmezhető a térérzet is, ami kapcsán el fogunk rontani jó pár ugrást, vagy magasból kis platformra érkezést. Bugokkal alapvetően nem sűrűn találkoztam, de egyszer előfordult olyan mértékű szaggatás, amin csak egy reset segített. A játékmenetben pedig volt egy olyan szituáció, amikor bemehettem egy olyan részre, ahová még nem lett volna szabad (vagyis a továbbjutás kulcsa még nem volt a kezemben), de kiszabadulni onnan már nem lehetett (itt az állás visszatöltése segített).
Alapvetően nincsenek nagy bajok a Scarffal, de mégis azt kell mondanom, hogy igazán maradandót talán nem alkotott vele a fejlesztőcsapat. Egy kellemes platformer, amelyet az erre fogékonyak talán szívesen visznek végig (ügyességtől függően 2-4 óra alatt), de ha ennek az ideje csak később, egy leértékelés kapcsán jön el, abból sincs probléma. A játékban egyébként nagyon kevés szöveg van, de ennek ellenére (vagy talán pont ezért) magyar nyelv is választható. Ha pedig valaki mégis fejébe venné, hogy mindent kimaxol, akkor két befejezés is elérhető: egy jó és egy rossz, természetesen a gyűjtögethető dolgok mértékének függvényében.
