Bár nem lenne túlzás kijelenteni, hogy a jelenlegi, remake-ekben és remasterekben igencsak bő időszakban, amikor a retro játék szinte népszerűbb, mint valaha, az „elfeledett” vagy „elveszett” jelzők igen ritkán illenek csak egy-egy klasszikusra. Az Exhumed vagy PowerSlave esetében (a két cím ugyanazt a játékot takarja, csak épp előbbi Európában, utóbbi Amerikában volt használatos) azonban mindkettő találó. Elfeledett, ugyanis a Build engine játékok dicső listájáról sokan hajlamosak lehagyni ezt az egyiptomi mitológiát, sci-fit és B-kategóriás akciófilmeket vegyítő klasszikust, és elveszett, ugyanis míg a PC-s változat a Build engine-es source portoknak, rajongói textúrapakkoknak köszönhetően úgy-ahogy játszható és hozzáférhető volt az utóbbi évek során, a konzolos változatok szinte említés szintjén is alig-alig merültek fel.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy '90-es évek második felében megjelent FPS esetében mégis miért akkora probléma épp a konzolportok hozzáférhetetlensége, azonban pont ebben rejlik az Exhumed szépsége: a PC-s és a konzolos változatok ugyanis szinte teljesen különböző, engine-ben, játékelemekben és játékélményben is eltérő játékokat takartak, amelyek közül ráadásul sokan a konzolos verziókat tartották felsőbbrendűnek a PC-hez képest. Míg utóbbi egy viszonylag hagyományosnak mondható, lineáris Build engine játék volt, addig a konzolos változat gyakorlatilag egy metroidvania elemekkel kombináló, felfedezést, platformozást, backtrackelést bátorító vérbeli úttörő volt. A konzolos játék nem pusztán teljesen más pályákat, más fegyvereket és több ellenfelet tartalmazott, de még az első pillantásra hasonlónak tűnő játékelemek terén is jelentős mértékben eltért a PC-s változattól.
Míg a PC-s változatban vörös és kék serlegek töltötték fel az életerőt, illetve a tárgyak használatához szükséges manát, az egyes fegyverek pedig saját lőszertípussal rendelkeztek, a konzolos változatban aranyszínű gömbök pótolták az életerőt, ezüstszínűek az épp hordozott fegyver lőszerét, a tárgyak pedig egyszer használatos, manát fogyasztó eszközök helyett permanens felszerelések voltak. Ezek képességeit felvételüket követően korlátlan mennyiségben lehetett használni, és birtokukban akár korábbi pályákat is újra lehetett látogatni, addig elérhetetlen részek felfedezése érdekében.
De eltért még az egyező ellenfelek és fegyverek viselkedése is (PC-n a tár kiürülésekor újra kellett tölteni a mordályt, míg konzolon zavartalanul lehetett lőni, amíg csak volt töltény), ahogy az életerő rendszere is, amelynek maximumát konzolon rejtett ankh-keresztek felvételével lehetett növelni. A PC-s változatban a játék befejezése attól függött, hogy az utolsó pályán sikerült-e időben hatástalanítani az idegenek bombáját, a konzolos változatban a játék pályáin össze kellett szedni egy adóvevő rejtett darabjait, amelyekkel a játékos az utolsó pályán kimenekítést hívhatott. A konzolos változatban extra gyűjtögethető elemként jelentek meg a fejlesztőcsapatról mintázott bábuk, amelyek révén megnyitható volt rejtett easter eggként a Lobotomy Software korábbi, Death Tank című játéka, a PC-s változatban azonban ilyesmi nem szerepelt.
Hogy a történet csak még tovább bonyolódjon, egyes pályák, szegmensek tekintetében még a Sega Saturn és PlayStation verziók között is voltak eltérések, egy teljes, PC-re portolt Exhumed így olyan volt a keményvonalas FPS rajongók számára, mint egyfajta Szent Grál. A Nightdive Studios csapata már gyakorlatilag megalapítása előtt megpróbált vállalkozni erre a nemes feladatra, a PowerSlave EX néven ismert, később leszedetett portot ugyanis a csapat programozója, Kaiser készítette, és egyúttal ez volt az azóta szinte minden remasterükben használt KEX motor főpróbája is. Az, hogy ezúttal immár hivatalos engedélyek és licencek birtokában ismét nekifuthattak ennek a projektnek, nemcsak a csapat elhivatottságát jelzi tökéletesen, de azt is, hogy igenis egy Nightdive-hoz hasonló, viszonylag nagy név szerint is van annyi potenciál ebben a játékban, hogy egy modern, remasterelt port megérje a rengeteg vesződést. A PowerSlave Exhumed ugyanis gyakorlatilag ez: a PowerSlave EX hivatalos, felturbózott változata, a PlayStation és Saturn változatok egybegyúrva, HD felbontásban, élsimítással, kontroller- és achievement-támogatással, végre elérhetővé téve mind modern konzolok, mind a PC-s tábor számára.
Egyedül a történet tekintetében nincs különbség a PC-s változathoz képest. Karnak városát rejtélyes támadás éri. Egyetlen túlélő menekül csak meg, aki a külvilágnak feltámadt istenekről, elevenen mumifikált helyi lakosságról számol be. A haderő így egy válogatott specialistákból álló különleges osztagot küld a helyszínre, amelynek gépét ki is lövik. Egyedül főhősünk marad életben, felszerelése pedig mindössze egyetlen bozótvágó marad. A támadás hátterében, mint kiderül, a kilmaat nevű idegen faj áll, amely elrabolta Ramses fáraó múmiáját is, és megpróbálják azt fejlett technológiájukkal reanimálni, hogy misztikus képességei révén leigázhassák az egész bolygót. A főhőst Ramses szelleme segíti, hogy különböző ősi ereklyék és fegyverek összegyűjtése révén felvehesse a harcot az idegenekkel.
A játék vérbeli, frenetikus '90-es évekbeli FPS, az érzés pedig, ahogy az összegyűjtött fegyverek, tárgyak, extra életerőcsíkok révén egy viszonylag sérülékeny, bozótvágóval hadonászó, esélytelen katonából egy modern és mágikus arzenált kombináló félistenné avanzsálhatunk, nagyon addiktív. A játék az ellenfeleket, új típusú kihívásokat is sokkal lassabban, elegánsabban adagolja, mint a PC-s változat, ad időt a játékosnak, hogy megszokja az újdonságok érzését, majd kíméletlenül számonkéri azt, amikor az ellenfeleket elkezdi korábban sosem látott mennyiségben és kombinációban elszabadítani, egyre bonyolultabb platformozós, ügyességi kihívásokat állítani.
Mindössze pár olyan bökkenőm akadt a játékkal kapcsolatban, amelyek nagy valószínűséggel részei voltak az eredetinek is. Az egyik a játékos viszonylag túlméretezett hitboxa, több esetben ugyanis olyan távolságról is eltaláltak a lövedékek, amelyről más hasonló lövöldékben már meg sem karcolhattak. Ez kombinálva azzal, hogy az ellenfelek lényegesen agresszívabbak a PC-s változathoz képest, okozott némi fejfájást, amíg az életerőcsíkomra meg nem szereztem az első pár bónuszt. A játék mentési rendszere elég frusztráló, manuális mentésre lehetőség nincs, csak a pályákon elszórt arany szkarabeuszok működnek checkpointokként, ezek elhelyezése viszont eléggé változó, ha pedig kilépünk a játékból, visszatöltéskor egyből a világtérképre kerülünk vissza és elölről kell kezdenünk a már megkezdett pályát is.
Pedig egy korszerűbb, alapértelmezett mentés-visszatöltés nem ártott volna. Nem egyszer előfordult a tesztelés során, hogy azért tartottam egy kis szünetet, mert egyszerűen Ramses hiába mondta el az egyes célok teljesítése után, hogy a térképen merre folytassam utamat és mi az aktuális célom, a néha elég labirintusszerű pályákon nem vettem észre egy ajtót, járatot, kirobbantható falat, és teljesen megkavarodtam, hogy merre is kellene mennem. A helyzet nem sokkal jobb a jó befejezés feloldásához szükséges adóvevő darabkáinak begyűjtésével se: ugyan a világtérképen az adott pályán állva hallhatunk egy pittyegést, ha ott megtalálható egy még begyűjtetlen darab, magán a pályán pedig ez a pittyegés erősödik, ahogy egyre közelebb érünk hozzá, meglehetősen félrevezető is lehet. Ugyanis a pittyegés akkor is erősödik, ha a szükséges rész egy szomszédos szobában van – csak annak eléréséhez akár másfél perccel korábban egy teljesen más irányba kellett volna kanyarodnunk.
Mellette talán kukacoskodás, de miután a Nightdive a tavalyi Quake felújításban mellékelte egy bekapcsolható mod formájában a játék Nintendo 64-es változatát is, nem egészen értem, miért nem lehetett volna akár egy extra opció, menüből kiválasztható alternatív játékmód formájában mellékelni a PC-s Exhumedet is, ha egyszer a textúrák, grafikák egy jelentős része megegyezik a két játék között. Ugyan a DOS-os változat elérhető GoG-on, Steamen, egy Source-port és textúrapakk birtokában felhozható egy remaster szintjére, a két játék együtt pedig alig 25 euró – de egy teljes csomagnak valahol jobban örültem volna.
Ettől eltekintve a PowerSlave Exhumed egy fantasztikus remaster. Ha anno akár konzolon, akár PC-n szerettétek, vagy csak hozzám hasonló lelkesedéssel követitek a szép sorban visszatérő klasszikus FPS-eket, gyakorlatilag kötelező, hogy lecsapjatok rá. A Nightdive-ban ezúttal sem csalódhattunk, kíváncsian várom, mi lesz a következő újjáélesztett játékuk.
