Ayo, a szerencsétlen bohóc egyfajta gyagyás John Wick szituba keveredik, tudniillik elrabolják bárgyú kutyuliját. Szimpatikus felütés, amit dizájnos átvezető képsorok és narráció kísér.
Az Ayo the Clown bohócos platformerben nyolc világon és megannyi pályán kell átverekedni magunkat, hogy megtalálhassuk hű ebünket. Közben vicces szereplők szegélyezik az utat. A játék veszettül színes, olyan, mint egy gyerekeknek szánt nagy dózisú cukorbombareklám.
Pancser hősünk kezdetben még ugrani sem képes (vagy tényleg ennyire balek, vagy rajta van a prikezsia). Minden fontosabb skillt egy-egy mellékszereplő tanít meg neki, a kaland végére pedig elég szépen kikupálódik.
Változatosak a pályák, és mindenféle játékelem is érdekesebbé teszi azokat, igaz, ezeket már láttuk másutt is az elmúlt sok évtized alatt. Gyűjtögethetünk macikat és nyalókákat opcionálisan (de ezek igazából nem jók semmire), valamint drágaköveket (egy-két képességet vásárolhatunk belőlük, jó drágán).
A zenék jók, Ayót se túl nagy ördöngösség kezelni, és a játékidő is elég hosszúra nyúlik, ha gyűjtögetünk és teljesítjük az NPC-k kéréseit.
A cash grab rövid/könnyű indie játékokhoz képest az Ayo the Clownnak már valóban videojáték külleme van, egyáltalán nem sajnáltam rá az időmet, hogy a végére érjek. Simán tudom ajánlani gyerekeknek ezt a laza, dizájnos programot.
