Egyszerre imádom és lubickolok a boomer shooter áradatban, ugyanakkor ejtem el legalább megjegyzésként minden újabb darabról szóló cikkemben, hogy a készülő retro FPS-ek mennyisége már-már túlságosan is elsöprő, nehezen tudnak már újat mutatni a nap alatt, és még nehezebb igazán kiemelkedőt és maradandót alkotni a műfajban. A Fashion Police Squad (FPS) a Mopeful Games csapatától azonban mégis letett valamit az asztalra, ami egyrészt egyedi is, másrészt, amire ennek a stílusnak kifejezetten szüksége is volt már a mezőnyt domináló Doom/Heretic/Blood/Duke szellemi örökösök áradatában. Egy elborult műfaj- és stílusparódiát, valami olyasmit, mint ami Ryan Reynolds Deadpoolja volt a szuperhősfilmek áradatában.
A polgárpukkasztó popkulturális utalásokban és paródiákban tobzódó lövöldében ugyanis démoni invázió, gonosz idegenek vagy hasonló szörnyűségek helyett minden alapvető modern probléma gyökerével kell leszámolnunk: a rossz stílusérzékkel. Hőseink, a divatrendőrség járőrei egy várost behálózó összeesküvés nyomaira bukkannak, amely unalmas, elavult vagy egyenesen katasztrofális ruhadarabokkal árasztja el a várost, aminek hatására a lakosság negatív aurát árasztó, dühös, frusztrált csőcselékké változik. Olyan szörnyűségekkel kell szembenéznünk többek között, mint a túl szürke vagy túl bő öltönyt viselő irodisták, a krumplizsákba bújt, menedzsereket követelő karenek, és a zoknit strandpapuccsal ötvöző irritáló turisták, élükön méretes főellenfelekkel, akik a különböző ismert divatmárkák elferdített neveit viselik (Hugo Boss helyett például Hugo Bauss).
Fegyverzetünk is a feladatnak felel meg: el lehet felejteni a rakétavetőket, a lefűrészelt csövű vadászpuskát, hőseink többek között ruhafesték-karabélyokkal, mobil varrógépekkel és a South Parkból is ismerős zoknilopó gnómokkal felfegyverkezve néznek szembe a veszéllyel, holttestek helyett pedig stílusosan öltözött, sikkesen pózoló, elégedett, önbizalomtól duzzadó polgárokat hagynak magunk után. Titkos fegyverük pedig, amelyet pályánként jellemzően egyszer tudunk csak elsütni, a hatalmas „bitchslap”, amelynek aktiválásával kattintásra odateleportálhatnak az ellenfelek elé, majd egy jól irányzott kecses pofonnal térítik őket jobb stílusérzékre.
A játékmenet legegyedibb vonása a tálaláson felül az, hogy mordályaink végtelen vagy közel végtelen munícióval rendelkeznek, azonban minden ellenfél más és más mordályt követel, miközben a játék igen tekintélyes mennyiségben és változatosan kombinálja őket. A túl bő ruhákat hordó ellenfeleket a varrógéppel kell megsoroznunk, a túl élénk színű ruhadarabokból a festéket kell leszívnunk, és folyamatosan szem előtt kell tartanunk, hogy az adott szituációban előbb melyik ellenféltípusra kell koncentrálnunk.
Bár tartottam tőle, hogy a játék humora majd túlzottan a feminin divattervezőkkel és stylistokkal kapcsolatos klisékre és szakállas poénokra épít majd, de erről szó sincs: a Fashion Police Squad a maga nemében egy nagyon szórakoztató játék, amely annál többet nyújt, minél jobban ismeri valaki a klasszikus lövöldözős játékokat, legalább név szerint a főbb divatmárkákat, és az olyan kikacsintásokat, mint amikor a rossz divattól elborult Hugo Bauss a főellenfélharc előtt a Wall Street farkasából Matthew McConaughey dúdolós, mellkasveregetős rituáléjával próbálja megnyugtatni és motiválni magát.
Negatívumként egyedül talán a játék rövidségét és a kissé túlságosan erőltetett, inkább frusztráló platformozós részeket tudnám felhozni. Ettől eltekintve, ha nyitottak vagytok a szokatlan, elborult témára, és úgy érzitek, nektek is jól jönne egy kis komolytalanabb, humorosabb, üdítő darálás a rengeteg zombi, démon, vér és bél után (bár a csúcs ilyen tekintetben mindig a Super Noah’s Ark 3D lesz), ajánlom, hogy adjatok neki egy esélyt.
