Minden videojáték egy ötlet szikrájával kezdődik, függetlenül attól, hogy új alkotás vagy folytatás. Ez az ötlet pedig meríthet meglévő, más alkotásokból, vagy épp vegyítheti őket korábban nem látott módon. Ilyen gondolatok mentén születhetett meg közel öt éve a Mario + Rabbids: Kingdom Battle, amely három eltérőnek tűnő, de igazán összepasszoló elemet sűrített össze: ezek a Nintendo Mariójának világa, a Ubisoft őrült rabbid nyulai, valamint egy, az XCOM-hoz hasonló taktikus játékmenet. Az eredmény pazar lett, a most megjelenő folytatás pedig bebizonyította, hogy nemcsak mechanikailag, de tartalmilag is tud újat mutatni ez a próbálkozás.
Hőseink vígan éldegélnek az első kaland fináléja után, nyugalmukat azonban megzavarja egy gonosz lény, Cursa, aki a darkmess energiával káoszt visz a galaxisba, teljesen megbénítva működését és terrorizálva a kolonizáló nyúllényeket. (A darkmess az angol sötétség, azaz darkness és mocsok, zűr, azaz mess szavak összetétele.) Cursa célja megszerezni a Super Mario Galaxyból megismert lumák és a rabbidek keresztezéséből létrejött, címadó sparkokat. Csapatunk elindul hát, hogy bejárjanak különböző, főleg az évszakok köré szerveződő bolygókat, megmentsék a csillagocskákat, és idővel eljussanak Cursához és megakadályozzák ördögi terveit.
Az alkotás szinte minden szempontból felülmúlja elődjét. A pályatervezés kitűnő, és elveti az előző linearitását, nyitottabb, feladványokkal és kihívásokkal megpakolt terepeket kínálva. A helyszínek gyönyörűek és folyton változnak. Az első szektor például egy tengerparti, nyaralós világ, ahol a darkmess miatt most szüntelen viharok uralkodnak. A cselekmény előrehaladtával visszatér a ragyogó napsütés, a szürke színeket pedig az arany és kék váltják (ezzel együtt pedig új szekciók és feladatok nyílnak meg). Ez egyrészt remekül közvetíti a játékosnak azt, hogy hatással van a világra, másrészt vizuálisan is jutalmazza őt, ami bravúros és látványos megoldás.
A harcrendszer is sokkal szabadabb, lazább és átgondoltabb lett. A rácsos megoldást kötetlenebb közlekedés határozza meg: hőseink egy „körön” belül mozoghatnak szabadon. Egymásról elrugaszkodva még messzebbre juthatnak, hogy közelebbről vagy messzebbről csapjanak le az ellenfelekre. A közeli gonoszokat felrúghatják, a kisebb galádokat, mint a robbanó bob-ombokat fel is kaphatják és hozzávághatják célpontjaikhoz. Ráadásul ezek a tevékenységek mind szabadon végezhetők, bár korlátozott mértékben. Minden figurának kötött számú „csapatugrás” és „csúszás-felrúgás” pontja van azon kívül, hogy minden körben kétszer „cselekedhet”. Cselekvésnek minősül a támadás (ami után normál esetben nem lehet már mozogni) és valamelyik különleges képesség bevetése vagy tárgyak használata.
Az eredeti hat héroszhoz betársul még fokozatosan három újabb hős: Edge, egy a japán RPG-k stílusvilága ihlette rabbid; Bowser, Mario nemezise; valamint Rabbid Rosali, az eredeti űrjáró kaland hősének „nyulasított” kiadása. Mindenkinek egyedi támadásai és extra készségei vannak. Mario például két pisztollyal nyomul, így egyszerre akár két ellenségre is rálőhet. Rabbid Peach tripla nyomkövetős rakétavetővel a fedezékben lévő gonoszokat is kifüstöli. Luigi mesterlövész, míg az új Edge pörgő pengéjét úgy tudja hajítani, hogy ledaráljon egyszerre több ellenfelet is. A különféle technikák pedig még hatékonyabbá teszik őket. Bowser kis robotokat tud megidézni, amik üldözőbe veszik célpontjaikat, majd felrobbannak. Rabbid Luigi le tudja gyengíti a környezetében lévő ellenségeket, míg Peach védelmet tud adni szövetségeseinek. Mindez pedig remek taktikai lehetőségeket biztosít, így főleg az elején, öröm kísérletezni a különféle kombinációkkal és opciókkal.
Ehhez az amúgy is impozáns kínálathoz adódnak hozzá a sparkok, a kis, aranyos csillagnyuszikák. Kezdetben egy, majd két ilyen szerzet társítható karaktereinkhez, amelyek aktív és passzív bónuszokat kínálnak. Van, ami alapvetően véd az elektromos támadások után, aktiváláskor pedig a villamos energiával ruházza fel a következő támadást. Van, ami tűzesőt zúdít az ellenfelekre, visszafordítja a támadás erejét vagy megidéz egy szövetségest. A 30 kis ugrifüles még fejleszthető is, hogy még komolyabb társak legyenek. Őket egyébként a sztori során vagy komplexebb mellékfeladatok teljesítésekor szerezhetjük meg.
A legjobb pedig, hogy a főhősök egyszerre fejlődnek, függetlenül attól, hogy használjuk-e őket vagy sem. Nem kell órákat töltenünk szintlépésekkel, és azt a csapattagot mozgósíthatjuk, amelyiket épp akarjuk. A képességfejlesztésekhez használt pontokat bármikor újra lehet osztani, így, ha nem vagyunk elégedettek egy-egy új technikával, könnyedén feloldhatunk másikat. A nehézség is bármikor átállítható, így azzal is próbálkozhatunk komoly következményektől mentesen. Bár egy-két köztes fokozat elfért volna azért rajta, hogy igazán szabaddá és vonzóvá tegye a kísérletezést.
Egyértelmű azonban, hogy a fejlesztők minden döntésükkel arra törekedtek, hogy egy rugalmas, átlátható és kezelhető élmény szülessen, amely nem bünteti a játékost, hanem jutalmazza azért, ha mer és akar próbálkozni. Ez pedig elképesztően szórakoztatóvá és élvezetessé teszi az egészet. Halkan jegyzem meg, hogy a stuff tele van kisegítő lehetőségekkel, például halhatatlanság kapcsolható be, ami a fiatalabb lurkóknak kedvezhet. Ez már túlságosan is baráti gesztus, valóban mindenkire gondoltak.
A harcokon túl a bebarangolható világ is tartogat logikai feladványokat, amelyekkel meglepően közel kerül az élmény a klasszikus „nintendós” kalandokhoz. Mászkálás, tologatás, keresgélés és egyéb kihívások várják az érdeklődőket, amikkel extra dolgokat lehet feloldani. Egyrészt kifejezetten ötletesek és változatosak a feladatok, másrészt pedig feldobják a teljes élmény amellett, hogy kiválóan végigvezetnek a teljes játéktéren. Nem kicsik, de nem is túl nagyok a pályák, és minden zegzuguk meg van töltve valami kis plusszal. Ráadásul világonként eltérnek ezek. Van, ahol humoros sztorifoszlányoknak lehetünk szemtanúi, míg máshol a környezeti feladványok élveznek prioritást. A legszebb pedig, hogy egyik elem sem hat idegennek, és remekül fonódnak egymásba a kiváló mechanikák anélkül, hogy monotonná vagy unalmassá válnának.
Nyilván senki nem vár komoly történetet egy ilyen jellegű játéktól, de a készítők igyekeztek azért kedves, szerethető kis figurákkal és egy kellően hóbortos, humoros hangulattal felruházni az egészet. A főbb robotikus szövetségesek, mint Beep-O vagy JEANIE teljesen szinkronizáltak, míg a rabbidek időnként pár kifejezést mormognak el, ami elég ahhoz, hogy belőjük stílusukat. A különféle állat-tárgy-nyúl hibridek nagyon jópofák, és az alkotók tényleg szabadjára engedték a fantáziájukat. Egyedül a sima ellenségek válnak egy idő után kissé önismétlővé, ráadásul az erősebbek kifejezetten frusztrálóvá is, de ez csak hosszú órák után válhat bosszantóvá.
A Mario + Rabbids Sparks of Hope egy fantasztikus videojáték, amely minden szempontból felülmúlta elődjét úgy, hogy annak legjobb elemeit őrizte meg és fejlesztette tovább. Meglepően hangozhat, de ízig-vérig Mario-játék, annak szellemiségével, stílusával és hangulatával, remekül kiegészítve a taktikus elemekkel. A töltési idők hosszúak és bosszantóak tudnak lenni azonban a gyakori menüváltásnál, de még így is öröm (szinte) minden vele töltött perc. Plusz ideális a Switch-hez, ugyanis könnyedén fel lehet kapni egy-egy csatára vagy feladatra. Le a kalappal a készítők előtt – megvételre erősen ajánlott szoftver.
