A logikai/ügyességi játékok mindenkire másképp hatnak: vannak, akiket elküldenek a nyugalom szigetére és teljes kikapcsolódást jelentenek számukra, megint mások viszont végtelen mértékben fel tudják bosszantani magukat egy-egy nehezebb feladványon, és hamar sutba dobják a szórakozás ezen formáját. Nyilván nem mondok újdonságot, hogy mivel a reky is ebbe a kategóriába tartozik, inkább az előbbi csoportnak ajánlott.

Már csak azért is, mert a játék igen hamar lépést vált, és amint bemutatja az alapmechanikát, el is kezdi azt számon kérni, vagyis viszonylag gyorsan benehezedik. Van is miért, hiszen alig 100 pályát tartalmaz „csak”, de megijedni nem kell, így is lesz mit csinálni. A pályák többségén 4-5 perc alatt túl leszünk, de így simán lehet minimum 6-8 órás elfoglaltsággal számolni összességében. Arról nem is szólva, hogy lesz egynéhány szint, aminek úgy fogunk többször is nekiugrani, hogy ezt lehetetlen megcsinálni.
De miről is van szó? A főszerepben most is a kockák vannak, mint például a The Last Cube esetében, itt azonban nem tudunk szabadon fel-alá járkálni velük. Vannak színes darabok, amelyeket megadott pályán lehet ide-oda mozgatni, de hogy miként, az csakis egy kipróbálás után derül ki. Ugyanis például két sárgánál is előfordulhat, hogy az egyik egy, a másik két egységet tud lépni. Van azonban egy picike pötty is a képernyőn, amellyel viszont tudunk szabadon járni-kelni – a feladat tulajdonképpen az, hogy utat csináljunk neki a pálya végét jelentő kapuig.

A szinteken több semleges, fehér kocka is akad, ezeket mi tudjuk átszínezni, ha egy aktív darabról elhozzuk a mozgás skillt – ilyenkor természetesen az új kreáció is hasonlatosan fog viselkedni az elődhöz. Nem árt tehát a jó memória, pontosan kell tudnunk, melyiket hol érdemes felhasználni, már csak azért is, mert a későbbi pályákon többször oda-vissza elő kell majd venni ezeket. A dolgot csak bonyolítja, hogy a környezet M.C. Escher művészetére emlékeztetően, zavarba ejtően egymásba záródó tereket, elemeket használ, hogy még jobban zakatolhasson az agyunk.
Az érintőképernyős irányításra külön kíváncsi voltam, ugyanis a játék igazából nem új, és pont iOS-en kezdte (aztán PC-n folytatta) pályafutását, vagyis kezdetektől fogva fel volt készítve erre az eshetőségre. Sajnos azonban csalatkoznom kellett, ugyanis a kockákra kattintva néha azok mozogtak, néha meg a pötty vándorolt oda – ennek kapcsán ez nem bizonyult megbízhatónak, márpedig egy logikai játéknál fontos, hogy az irányítással ne kelljen küzdeni, elég kihívásnak kell(ene) lennie maguknak a feladványoknak. Sajna azonban a gombok használata is tartogat kellemetlenségeket, mégpedig, hogy kockák közti váltás a d-pad jobbra-balra nyomogatásával, rotációban történik. Önmagában ezzel még nincs is gond, de látszólag totál random módon, mindenfajta rendszer nélkül zajlik mindez, ami nem kevés bosszúságot okozott.

A kicsit felemás képet látva talán felmerül a kérdés, hogy érdemes-e belevágni a rekybe, avagy sem. Részemről mindenképpen az előbbi a válasz, az irányítás apróbb stiklijeit leszámítva remek szórakozásról van szó ugyanis. A játéknak van stílusa, megmozgatja a logikai érzékünket és kellemes kikapcsolódást jelent. Akár apróbb etapokban is fogyasztható (sőt inkább így ajánlott), csak arra vigyázzunk, hogy oda ne égjen az ebéd, időben szálljunk le a metróról és ne késsünk el a munkahelyi meetingekről.