Szeretem az FMV-játékokat, számomra ez az egyik legnagyobb bűnös élvezet. Az előre felvett filmbetétekkel operáló, a döntést folyton a kezünkbe adó szórakoztatási forma már-már teljesen kiforrott, de még hiányzik belőle néhány kényelmi funkció. Nagyon nem szeretne újítani, de amikor valami megváltozik benne, éhes halacskákként kapkodhatjuk a bedobott ötletet. Az se baj, ha nem a legjobb alkotásról beszélünk, a kísérletezések hatására fejlődött az emberiség is. Így előre elárulom, hogy jelen tesztem tárgya, mint játék nem igazán jó, de a kínossága és a benne rejlő kísérletezés lehetősége felhúzza a szórakoztató szintre. Persze ehhez szeretni kell nagyon a műfajt, és érteni a nyelvet, különben csak egy 1-2 órás unalomba csöppenünk bele.
A Mia and the Dragon Princess története évszázadokkal korábban indít, a műfajra nem jellemző animációs betéttel. A kalózok korába repít, és egy női páros életébe, harcaiba enged egy kis betekintést. Eljutnak végül a Föld leghidegebb területére, majd az egyikük elveszik, és jégbe fagyva hibernálódik. A közösen felhalmozott kincsükhöz egy tájoló karkötő marad hátra, amit három kis relikviával összekötve elvezethet a vagyonhoz.
Ezt követően már a jelenben járunk Angliában, ahol Mia dolgozik egy klasszikus brit kocsmában. Pincérnőnk belebotlik az utcán egy feltehetően kórházból szökött ápoltba. Az ázsiai nőt, aki nem beszél a mandarin nyelven kívül mást, elrejti a munkahelyén. Rövid időn belül rejtélyes bűnözők lepik el a helyet, akik a nőt keresik, illetve a titokzatos karkötőt, amit több száz esztendeje visel. A mi dolgunk lesz, hogy lehetőleg élve kikecmeregjünk a szituációból, és eljussunk a sokféle befejezés valamelyikéhez.
A játék végigjátszásához akár semmit sem kell csinálnunk, mert a jeleneteket váltó két döntés választása időre megy – ha az lejár, akkor megy tovább a film. Rengeteg elágazás van a történetben, amelyek picit módosítják a jeleneteket, vagy teljesen más mederbe folytatják azt. Újításról beszéltem a bevezetőben, ami most elsőként vezeti be a történetfolyam ágrajzát az FMV stuffokba. Megállítva a programot láthatjuk, hogy melyik jelenetben vagyunk, és hogy onnan a döntéseink merre viszik tovább a cselekményt. Nem mutatják meg, hogy mi fog történni, de a befejezésekhez remek támpontot szolgáltat ez a feature. Olyan 80 százalékban jól is működött nálam, néhány helyen nem volt pontos, de nagyon élveztem, hogy nem teljesen vakon kell döntenem a sokadik körben, és hogy mindig új dolgokat fedezhettem fel. Igazából ez hiányzik minden korábbi FMV-ből: a butácska karakterstatisztika helyett (hogy mennyire bátor, informált stb. egy döntésünk után a szereplő), ami szintén egy innovatívnak szánt ötlet volt pár szoftverrel korábban (értsd: inkább új, mint jó).
Ha magáról a filmről és a színészekről kérdeznétek (és gyanúsnak tűnik már, mintha kerülném a témát), akkor eléggé negatívan tudnék nyilatkozni. Ilyen rossz írást is rég láttam, az egész olyan színjátszókörös improvizációs utóízű valami. Elbagatellizált jelenetek és borzasztó poénok tarkítják végig, és fenn is tartják ezt a színvonalat, illetve lent, hogy pontosan fogalmazzak. Olyan gagyi néha az egész, hogy már jó; kínosan nevettető kabaré. Van benne néhány jól sikerült snitt, a főgonosz például hitelesen alakít, de a többiek gyengén muzsikálnak.
Nagyjából egy órát vesz igénybe az első kör, a már látott jeleneteket utána már átléptethetjük, de ha picit változik benne valami, akkor végig kell nézni (van 1-2 ilyen átnyomhatatlan rész). A befejezések feltárása szórakoztatott igazán, maga a film nem annyira, és a háromnegyed része elmegy a kocsmai jelenetekkel.
Ha szereti az ember ezt a műfajt, akkor nem nyúl mellé a Mia and the Dragon Princess-szel, mert nagyjából vágja, mire számíthat. A Wales Interactive-tól viszont sokkal jobb FMV-s játékokat kaptunk ennél az évek során. Az újítás jó, ezt az utat kéne tartani, de élvezhetőbb történeteket kellene írni, picit több komolysággal.
