A 2D-s hídépítős játékokat talán a jó öreg Bridge Builder tette népszerűvé, manapság pedig egészen korrekt kínálatból válogathatnak az építész lelkületű játékosok. Ott van a Pontifex, majd később ebből a Bridge Constructor és bizony a Poly Bridge is. Utóbbi franchise nemrégiben trilógiává bővült, a Poly Bridge 3 pedig itt landolt nálunk, hogy megpróbáljunk mi is segítő kezet nyújtani az egyik partról a másikra igyekvő autósoknak, kamionoknak, egyebeknek.
A Poly Bridge 3 dióhéjban pontosan olyan, mint a műfaj összes többi képviselője, beleértve a saját maga két elődjét is. Ez olyannyira igaz, hogy képes csúnyán becsapni az embert. Én magam is sokáig azt hittem, hogy szó szerint semmi újdonság nem lesz benne az első vagy második részhez képest. Aztán amint leküzdöttem az első néhány kalapnyi pályát, lassan előbukkantak a komolyabb feladványok is. És itt máris nagy szükségem lett hídépítő kreativitásomra.
A játékmenet egyébként alapjaiban tényleg alig változott. A cél minden pályán hidat építeni egy szakadék vagy folyó fölé. A hidaknak alapvetően két fő elemet kell mindenképpen tartalmaznia: aszfaltozott utat, valamint merevítő-/tartóelemeket. Előbbit is lehet picit cifrázni, amikor már egészen trükkös hidakat, esetleg hidak helyett valamilyen ugratókat kell építeni. De az igazi mágia akkor is a merevítő-/tartóelemek oldalán van. A fő építőanyagaink a fa és az acél lesznek, kiegészítve hidraulikus emelőkkel, kötelekkel és drótkötelekkel, illetve rugókkal. Emellett lehetőségünk van olykor mesterséges alátámasztásokat is beépíteni, kvázi hídpilléreket.
Ezekből az elemekből nem mindig áll rendelkezésre minden, de ami ennél is sokkal inkább korlátozó tényező, az a büdzsé. Mert az egyik-másik pályánál igencsak meg tudja keseríteni az életünket. Minden pályán van ugyanis egy előre meghatározott keretösszeg, amit nem szabadna átlépnünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem léphetjük át és nem építhetünk drágább hidat, hanem azt, hogy ha átlépjük, akkor nem kapjuk meg a pályáért megszerezhető maximális értékelést (szint teljesítve, szint teljesítve büdzsén belül, szint teljesítve büdzsén belül és törés nélkül). Nyilván mindenki arra hajt, hogy ezek minden pályán teljesüljenek. Ám éppen az, hogy a költségvetésünk gyakran igen limitált, illetve az, hogy olykor a nyersanyagokból is csak korlátozott mennyiség áll rendelkezésre, nagyon jó kis fejtörőket tud eredményezni.
És akkor nem beszéltünk a később felbukkanó egyre nyakatekertebb pályákról. Van, ahol már felnyíló hidat kell építeni, esetleg eleve nem is hidat, hanem egy ugratót. Máshol olyan szerkezetet, amely egyfajta liftként vagy emelőként funkcionál. Hogy hol milyen megoldást választunk és főleg azt milyen formában építjük meg, az csak rajtunk múlik, meg persze a lehetőségeinken.
A játék kampánnyal és sandbox móddal egyaránt rendelkezik. Előbbiben egyre nehezedő kihívásokat kapunk különböző környezetben: hol sivatagban, hol a trópusokon, máskor meg a felhőkarcolók tetején építünk hidat. A sandbox mód ezzel szemben tényleg totális szabad kezet ad: mi magunk tervezhetjük meg a pályát is annak minden apró részletével együtt. A workshopban pedig megoszthatjuk pályáinkat, illetve kipróbálhatjuk másokét. Így a kihívások tárháza máris a sokszorosára bővül.
A Poly Bridge 3 mindezt a korábbi részekben már megismert látványvilággal tálalja. Pofás kis diorámákban építkezhetünk akár 2D-ben, akár 3D-ben. A tesztjáratokat is megnézhetjük mindkét módban. Semmi extra, de ide nem is kell Unreal Engine 5 és ray tracing. A játék pontosan azt nyújtja, amit várunk tőle, se többet, se kevesebbet. Ez egyben az erőssége és a gyengesége is, hiszen az első perctől kezdve otthonosan mozoghatunk benne, viszont igazán jelentős reformokra hiába számítunk. Tipikusan olyan játék, ami éppúgy kiváló öt perces szórakozásra mint több órás kikapcsolódásra.
